A Herceg Bája

6.

    A reggeli befejezése után, a kertben terveztem tölteni időm. A szememre húztam egy napszemüveget, és Mikasa társaságában kiültünk az udvarba, míg Levi a kancellár érkezését várta. A teraszon lévő faszékekre ültünk, és élvezve a meleg napsugarakat, hallgattuk a madarak csicsergését. Nem beszéltünk, csak csukott szemmel pihentünk. Egy kis idő után, autó motor hangot hallottunk. Kinyitottuk szemeinket, mire egy fekete, díszes, és biztos nem olcsó járművek találtuk szembe magunkat. Felálltunk, és kissé rendbe szedve magunkat az ajtó elé lépő Levi mellé álltunk. Orromba szökött citromos illata, mire hasamat újra ellepték a szárnyas rovarok. Mi van már velem te jó ég?
    Rendezve gondolataimat, figyeltem, ahogy egy közepesen magas, szőke hajú, és izmos férfi kiszáll a kocsiból, és félénk sétálva megáll előttünk. Elmosolyodik, majd megszólal:
    -Levi Ackerman-nyújtja a kezét a mellettem álló Levi felé, mire ő csak bólintva egyet a férfi kezeibe helyezi övét, majd egy kézfogás után rám pillant.-ő a választottad?-néz rám mosolyogva, majd Levira néz, aki csak bólint egyet.-nem gondoltam volna, hogy egyszer megházasodsz-jelenti ki, mire csak lehajtom a fejem. "Igen hát ezt rólam is elmondható."-Zeke Yeagar-mondja.
    -Margaret Fritz-felelem, mire csak kitágulnak szemei.
    -Ó hát a Fritz család. Ismerem a hírüket.-mondja kissé gúnyosan, mire lesokkolódok. Nagy hírű volt a családom, de azért ennyire nem gondoltam volna.-mellesleg részvétem-teszi vállamra kezét, mire csak a vállamon pihenő kezére néztem, majd vissza rá. Mit képzel ki ez? Levi csak unottan megfordul, és az őt követő férfivel bemennek a házba. Mikasára nézek, aki csak vállat vonva utánuk megy. A kezébe vesz egy tálcát, rajta finomabbnál finomabb süteményekkel, s mellé kávéscsészéket társít. Másik kezében a kancsót fogja, ami gőzölögve pihen a lány kezében. A dolgozószoba felé siet, ahol kopogtatva egyet, beviszi a vendégnek készített finomságokat. Az ajtóból halkan hallom a sustorgást, majd meglátom Mikasát, ahogy kilép a helységből, és magaután becsukva az ajtót a konyhába igyekszik. Ezzel egy időben bemegyek a házba és a lány mellé lépve megszólalok.
    -Pihenjetek csak, megcsinálom az ebédet-mondom, mire a lány meglepődve tekint rám.
    -Nem lenne szabad-mondja, mire csak a vállára teszem kezem.-biztos akarod?-kérdezi mire bólintok egyet. Elmosolyodva megölel, és a nappaliba kimenve rám hagyta a dolgot. Akkor gondolom ki kell találnom valamit.
    A falon lógó kötényt felveszem, és a hátamnál megkötve a kis madzagot, büszkén álltam a pult előtt.
    A kamrába bekukkantva találom meg a nagy zöldség tömkeleget, amit látva kitaláltam egy nagyon ínycsiklandó menüt. Paprikát, és paradicsomot kivéve a kis polcról a tálalóra raktam, és a rizst is kivéve a pulthoz léptem. Egy mély levegő kíséretében, a rizst egy lábosba raktam, és felöntöttem vízzel. A megmosott zöldségeket felvágtam, majd vártam hogy a rizs megfőjjön. Ez telt legalább egy fél órába. Addig kisebb virsli karikákat vágtam, és összekeverve a zöldséggel, a megfőtt rizshez öntöttem. Amint mindezzel megvoltam, az órára pillantottam, ami háromnegyed tizenkettőt mutatott. Még időben vagyok.-gondoltam, majd a nappaliba kilépve az éppen elmenő kancellárra néztem. Még egy utolsót intett Levi felé, majd beszállt az autóba. A motor hangos berregést kiadva elindult, és sötét füstöt kiokádva magából, elhagyta a bírtokot. Levi megfordulva, csodálkozva nézett rám.
    -Rajtad meg miért van kötény?-kérdezi, mire kihúzom magam.
    -Ma Ő főzött-mondja büszkén Mikasa, mire megvakarva a tarkóm bólintok.
    -Kiváncsivá tettél.-mondja, majd megindul felém. Megáll előttem. Egy mély szippantást vesz, majd elismerően rám néz.-Lecsó?-kérdezi, mire elpirulva bólintok.-Egyelőre finomnak tűnik.-mondja, majd kissé arrébb tol, és a nagy láboshoz lép. Belenéz, majd újra megszólal.-akkor nem eszünk?-kérdezi, mire Mikasa feláll és elkiálltva magát, felénk igyekszik. Na így már tudni fogják, hogy kész a kaja. Egyszerre kezd el mindenki a konyhába özönleni. Eren és Jean egyszerre akartak bejönni az ajtón, aminek az eredménye az lett, hogy kissé beszorultak. Mikasa éppen Sashat tartotta vissza a lábostól, míg Hange, Erwin és Conny helyet foglaltak. Szép bagázs, mit ne mondjak.
    Levi csak mellettem állva figyelte, ahogy a konyha kész káosszá válik. A férfi semlegesen leült a helyére, mire a lábast megfogva, az asztalon lévő alátétre helyeztem azt. Erre mindenki egyszerre leült a helyére. Sőt. Eren és Jean még át is fúrták magukat az ajtón. Mindenki csöndben várta, míg Levi szed a tányérjára az ételből. Amint ezzel megvolt, felém fordította a mérőkanalat. A kanálért nyúlva egy kis adagot a tányéromra tettem, majd azt Hange felé fordítva vártam, hogy mindenki készen álljon az étel elfogyasztásához. Levi kissé csillogó szemei, csak úgy fénylettek az ételt vizslatva. Kissé elmosolyodtam, hisz mindenki repesve várta, hogy a kanálhoz nyúlhasson, és megkóstolhassa a főztömet. Amint minden tányérban volt már a lecsóból, egy "jóétvágyat" után, ízlelgetni kezdtük a még gőzölgő ételt. Levit figyeltem, hisz repesve vártam, hogy mi a véleménye a tányérjában pihenő étel ízéről. Amint a szájába emelte a kanalat, hevesen verő szívvel vártam, hogy kiüljön az arcára a véleménye. Amint lenyelte a kevés rizs, és zöldség keveréket rám nézett. Meglepődve figyeltem, ahogy bólint egyet, majd megszólal.
    -Elismerem. Ez nagyon finom-mondja, mire, halványan elmosolyodva a többiek döbbent arcára nézek.
    -Lehet szakácsot kéne váltanunk-mondja Conny, mire Sasha duzzogva folytatja az ételének elfogyasztását.
    -El kell mennünk Sashával a városba, eljössz?-pillant rám Mikasa mikor már mindenki befejezte az étkezést. A velem szemben ülő Jean és Conny a kérdés hallatán, egyből fel is kiállított.
    -Rég voltunk a piacon, elmegyünk.-mondja a lovász, mire Mikasa vállrándítva felém fordul.
    -Na?-kérdi, mire megrázom a fejem.
    -Majd legközelebb.-mosolyodok el.
    -Mi is nagyon szívesen elmennénk. Erwin még amúgy sem nagyon látta a várost-feleli Hange. Ó istenem, miért nem mondtam igent? Így megint csak Levial leszek.
    -Óh rendben, akkor pakoljunk, és a ház előtt találkozzunk-kel fel a bagázs az asztaltól, míg én Levial egyetemben a fenekemen ülve nézek az étkezőt elhagyó bandára. Kínosan megmarkolva combom, felkelek a székből, és az üres tányérokat a mosogatóba rakva, a kezembe veszem a szivacsot, és tisztítót nyomva rá, sikálni kezdtem a készlet koszos darabjait. Kínos csend állt be közöttünk.
    -Petra...-mondja, mire megállok a cselekedetemben, de nem fordulok meg.-Egy nagyon fontos személy volt számomra, de...-nem hagytam hogy befejezze.
    -Nem kell ezt elmondania nekem. Nem ismerjük egymást. Nem tudja, hogy bízhat-e bennem.-fordulok meg, de ekkor arra eszmélek fel, hogy mögöttem áll. Kettő kezével derekam mellett támaszkodott, s közben a szemembe nézett.
    -Remélem tudod, hogy ez egy csoda.-kérdően nézek rá-senkinek sem mondok el olyan dolgokat, mint amit neked-jelenti ki közvetlenül.
    -És miért is mondja el ezt, pont nekem?-kérdezem, mire lehunyja szemeit.
    -Nem tudom. Talán mert ebben a kibaszott házban senkiben sem lehet megbízni?-feleli, s közben egyet rácsap a pultra, majd kinyitja szemeit. Egy pillanatra letekint ajkaimra. Egy hangos nyelés következtében, félve lehunyom szemeimet, viszont semmi sem történik. A mellkasom előtt tartott kezem elég feltűnően remeg. A férfi csak egy "tch"-t hallatva, kienged fogságából, és halk lépésekkel elhagyja a szobát. Lassacskán kinyitom a szemeim, és a már üres helységet figyelem.
    EZ MÉGIS MI A BÜDÖS FA...