A Herceg Bája

30.

    Miután morogva beletörődtem abba, hogy Levi nem hagyja, hogy felpakoljak az emeletre, végig néztem, ahogy a férfi egy nyöszörgés nélkül cipelte fel a kettő poggyászt a lépcsőn. Amint felértünk, letette a cuccokat majd magához húzott és ajkaimra csókolt.
    -Ne eröltesd meg nagyon magad. Nem akarom, hogy valami baj érjen-mondta, mire elmosolyodva bólintottam, és megsimítottam arcát. A lépcső felől, lépéseket hallottunk, majd Mia jelent meg az ajtóban, és Levi nyakába vetette magát. Levi ezzel elengedett magától, mire játékosan felháborodtam. Megrántva a vállát, hozzám lépett, és egy csókot nyomott ajkamra, mire Mia elfordította a fejét.
    -Fúj.-mondta undorodva, mire elmosolyodva az éppen mellénk élő Mariara néztem.
    -Sajnálom, ha megzavart valamit, eléggé élénk ma reggel-mondja kínosan nevetve, mire Levi megrázta a fejét. Maria valószínüleg nem nagyon foglalkozott Levi sebes arcával, hisz egy ijedt pillantással sem jutalmazta meg őt. 
    -Nem történt semmi. Igazából szeretünk gyerekekkel lenni, így legalább hozzá szokunk kicsit-fogom meg Levi vállát, mire visszaadja Marianak Miát, és újra a kezébe veszi a poggyászokat. A hajó lassan lehorgonyzott, így Levi lelépett a hajóról, és a mellette álló Hangera nézett. Utánuk lépkedtem, s mikor egy nagy lépést kellett megtennem, hogy leszállhassak a hajóról, Levi lesegített, és összekulcsolta ujjaink.
    -Az egyik régi jó barátom jön értünk.-mondom, és körbe nézve megpillantom a távolban álló szőke fiút. Testén egy szürke póló, és egy fekete nadrág volt. Amint a fiú észre vett, elmosolyodva kitárta karjait és lassan sétálni kezdtünk egymás felé, és amint egymás elé értünk, szorosan átöleltem. Meg sem szólaltunk csak egymás karjaiban voltunk. Levi és Hange lassan mögénk sétálnak, mire kiszabadulok a fiú karjaiból és feléjük fordulok.-Levi, Hange ő itt Armin.-mondom, mire Levi morogva elforditja a fejét. Armin megvakarja tarkóját, miközben egy lépéssel közelebb lépek Levihoz. Megsimítom kezét, és kisujjainknál összekulcsolom kezeink. Hange elmosolyodva nézett a fiúra, miközben Levi duzzogva, még mindig nem nézett rám.-Adjatok egy percet.-mondom, és Levit a karjánál fogva arrébb húzom. Arcára teszem kezeim, és magam felé fordítom arcát.-nincs okod féltékenynek lenni. Rajtad kívül nincs és nem is lesz nekem más. És Armin is csak egy barát.-mondom, mire bólint egyet. Egy rövid csókot adok ajkára és elmosolyodva összetapasztom homlokaink. Megsimítom vállát, és újra összekulcsolom ujjaink, majd visszasétálunk. Armin bepakolja a csomagtartóba a táskákat, míg Hange a tenger látványában gyönyörködik. Levi Armin segítségére sietett, mikor észre vette, hogy már emelni kezdtem az egyik poggyászt. Mérgesen rám nézett, mire nevetve megvakartam a tarkóm, majd a hasamra tettem kezem. Eléggé éhes voltam, így a korgó hasamról, Levira kaptam tekintetem, aki lecsukta a csomagtartó fedelét. Elmosolyodva elém lépett, és arcomra nyomott egy csókot majd megszólalt.
    -Éhes vagy?-kérdezi, mire szomorúan bólintok.-keresünk majd valami kajáldát, és kapsz valamit-feleli, és egy újabb csókot nyom ajkamra. Elmosolyodva fogadom rövid gesztusát, majd elmosolyodva megsimítom mellkasát.
    -Én hősöm-lehelem ajkára, mire lenéz számra. Lábujjhegyre állva vagyok Levi előtt, mire csípőmre tapasztja kezeit, és közelebb húzva magához, megcsókol.
    -Sajnálom, hogy ilyeneket kell átélned-halljuk meg Hange hangját, viszont nem nagyon foglalkozunk vele, hisz egymás szájának feltárása, jobban lefoglal bennünket.
    -Hagyjad, szerelmesek-feleli Armin, mire a szívem hevesebben kezd el verni. "Szerelmes". A szót emésztgetve, közben összekulcsoltam kezem Levi nyakán, és közelebb préseltem ajkát. Ennél jobban nem forrhattunk volna össze. Beletúrtam Levi hajába, mire ő morogva elvált tőlem.
    -Indulni kéne-mondja, és egy újabb apró csókkal ajándékoz meg, mire elmosolyodva próbálom magamon tartani, viszont Levi kissé kedvtelenül elenged, és a kocsi felé kezd lépkedni, miközben válla felett látom elfolytott mosolyát. Hangeék elé érve, a már beült Levi mellé érve sajnálóan néztem rájuk.
    -Bocsi-súgom, mire legyintenek egyet, és rám csukva az ajtót beülnek előre. Levi felé fordulok, aki könyökölve pásztázza a francia földeket. Elmosolyodva vállára hajtom fejem, mire neki dönti fejét enyémnek, és kezemet kezdi cirógatni. Sérült kezét a combomra helyezi, és finoman simogatja azt. Hasamban pillangók ezrei kezdenek el repdesni érintésétől. Ajkaim akaratom ellenére is mosolyra húzódnak. Levi amint ezt észre vette, egy puszit nyomott fejem tetejére, majd újra nekem döntötte fejét. Ujjai finoman siklottak bőrömön, miközben szemei a tájat vizslatták. Combom megremegett, amint Levi kissé feljebb csúsztatta kezeit. Kezem fogó mancsai, lassan összekulcsolódott ujjaimmal. Kinézve az ablakon, már távolról láttam a lebombázott Párizst. Az Eiffel torony sérült volt, de ugyanúgy állt a helyén. Szívem összeszorult, ahogy egyre közelebb értünk a városhoz. Mindenhol száradt vér, vagy emberek tetemei voltak, amiket már nekiálltak eltakarítani. A házak oldala, és teteje lyukas volt a támadás miatt. Levi kezére szorítottam, és lehajtottam fejem. A férfi a hüvelykujjával simogatja kézfejem, és közben lehajtja fejét, hogy lássa arcom. Megsimítja bőröm, mire lassan kinyitom szemem, és arcára nézek.
    -Semmi baj.-suttogja, mire bólintok egyet, és egy mély levegő után kiegyenesedem. A palota elé érve, a szemeim kitágultak. A zászló az úton hevert, míg az épület bal szárnya, romokban állt. Kikötöttem a biztonsági övem, és kiszálltam az autóból, mikor Armin leállította a járművet. Remegő kezekkel néztem fel az épületre, ami a jövőmet alapozza meg. A tenyerem a szám elé emeltem, és hátráltam pár lépést, addig amíg egy mellkasba nem ütköztem. Erős karok fonódtak felkaromra. A tisztítószer, és az enyhe vanília illat hatására, ráeszméltem, hogy Levi áll mögöttem. Lassan végigsimította karom, majd átkarolva vállamnál, mellém lépett. Hange a másik oldalamra állt, és megértően vállamra tette kezét. Armin lehajtott fejjel lépett a palota elé, majd szomorúan rám nézett.
    -Van elég pénzünk?-nézek Hangera-minderre?
    -A koronázásra nagyon sok pénz el fog menni. A várost és a palotát nem tudjuk mi hamarabb felújítani. Beletelhet 2 évbe is, hogy összeszedjünk annyi pénzt ami elég a költségekre.-mondja Hange, mire Levira nézek, aki közben maga felé fordított. 
    -Besegítek-néz rám, mire elutasítóan rá nézek. 
    -Így is eleget tettél értem. A saját lábamra kell állnom.-mondom, mire idegesen néz rám.
    -Segíteni szeretnék.-mondja, mire hálásan elmosolyodok, és Hangera nézek.
    -Ha elnapoljuk a koronázást, azzal tudunk időt nyerni?-kérdezem, mire a nő elgondolkodva bólint egyet.-Akkor először a város legyen helyre állítva. Utána trónra lépek.
    -Már így is elnapoltuk a háború miatt.-mondja Armin, mire felemelem a tenyerem.
    -Nekem nem fontos, hogy korona legyen a fejemen, hisz nincs más ki a helyemre léphetne. Van időnk.-mondom, és az ujjamon lévő gyűrűt forgatva gondolkozom.-március.
    -Mi? De az még egy év.-mondja Armin, mire bólintok.
    -Margaret, indulnunk kéne. Késésben vagyunk. A riporter már vár ránk.-néz órájára Hange. Levira néztem, aki büszkén vizslatott. Egy csókot nyomott arcomra, majd mindannyian beindultunk az ép felébe a palotának.