A Herceg Bája

3.

    A már lemenő napot nézve, egyre jobban álmosodtam el. Nem tudom mennyi ideje ülhetek már itt, de egyre jobban kezdek fázni. Lassan felállok, és még egy utolsó pillantást vetek a lemenő napra, majd kissé dideregve, de visszamegyek a házba. A nappaliban  Mikasa ült, és az ajtó felé nézegetett. Amint beléptem rajta, egyből felpattant, és odarohant hozzám, majd szoros ölelésbe fogott. 
    -Nem akartunk megijeszteni. Nyilván, ha nem akarod, akkor-nem tudta befejezni, hisz a szavába vágtam.
    -Elvállalom, de van egy feltételem.-mondtam, mire Mikasa felvonva szemöldökét, kérdően tekintett rám.-most küldjetek valakit Hange-ért és Erwinért. Nélkülük nem csinálom.-jelentem ki, mire a Mikasa mögött álló Levi, ellöki magát a faltól, és megszólal.
    -Legyen. Jeagar küld értük egy hajót.-mondja, mire bólintva egyet elmosolyodok. "Ez meg mióta van itt?"
    -Köszönöm.-felelem egy meghajlás következtében.
    -Egy óra múlva vacsora-mondja Mikasa, majd a konyhába megy. Levi csak karba teszi kezeit, és arcomat vizslatja. Öltönyének ujjai, gazda nélkül lógnak a férfi oldala mellett. Fehér ingjének ujja a csuklójáig ér. Nyakában valami nyakkendő szerűség lógott. Ruha anyagnak tűnik. Haja felnyírott volt. Fekete tincsei rakoncátlanul lógtak homlokára. Gondolatmenetem az zavarta meg, hogy megszólalt.
    -Gyere az irodámba kölyök.-mondta, majd megindult a felé a szoba felé, amelyből nemrég kilépett." Mostmár kölyök vagyok? Mennyivel lehet nálam idősebb? Három évvel?" Puffogva követtem a férfit, aki leült az íróasztalához, és karbatett kezekkel figyelt.-csukd be az ajtót, és ülj le.-parancsolja, mire behajtom az ajtót, és vele szemben helyet foglalok.-honnan ismered Hanget?-kérdezi gyanúsan, mire csak elakad a lélegzetem, és lehajtom a fejem.
    -Miért is kéne ezt elmondanom magának?-kérdeztem kissé gúnyosan, mire egy pillanatra megállt a tea iszogatásban.
    -De fel vágták a nyelvét valakinek. Azért fogod elmondani, mert nem bízok benned.-rakja le teáját, és a térdére helyezi könyökét, amin azután megtámasztja a fejét.-szóval, ha nem szeretnél megdögleni, és visszakerülni egy háborús körzetbe, beszélj-mondja ridegen, mire kissé megremegek. Ezt észre is vette, és megköszörülve a torkát, visszadőlt a széktámlához.
    -A szüleim halálakor ő segített nekem. Befogadott, és tanított nekem ezt azt az életről.-mondom, mire Levi csak bólint egyet.-úgy viselkedett velem, mintha a kishuga lennék.-csuklott el a hangom, az emlékek felidézése következtében. A könnyeimet sikerült visszafolytani, még mielőtt lehullottak volna szememből.-és hogy lehet hogy ön ismeri, de még életemben nem láttam magát?-kérdezem a szemeibe nézve.
    -Régen találkoztam már Hangeval. Utoljára talán 10 éve láttuk egymást. Egy kiképzésen ismertem meg. Még jó pár éve.-mondja, majd hatásszünetet tartva az órára néz.-menjél vacsorázni, biztosan éhes vagy.-mondja. "Mi ez a hirtelen kedvesség?"
    -Maga nem jön?-kérdezem, mire csak bólint egyet.
    -Jövök én is.-mondja, majd felállva székéből, az ajtóhoz lép, és még visszatekint egyet rám, majd kinyitja az ajtót. Biccent egyet, mire felállok, és előtte elsétálva, kissé bólintok köszönés képpen. Az ajtó előtt megállva megvártam, míg Levi becsukja az ajtó, majd felém fordulva, mintha egy kis mosolyt véltem volna felfedezni ajka szélén. Tekintetem hamar elkaptam a férfiról, és lassan az étkező felé meneteltünk.
    -Épp jókor, mindjárt készen van az étel.-mondja, de elakad a szava, amint megpillantja a mellettem álló Levit.-hát te?-kérdezi, mire Levi csak kihúzza az egyik széket, és leül rá.
    -Nekem is kell ennem, nem?-néz a lányra, aki csak bólint egyet, és az étellel teli lábost a kezébe véve, az asztalon lévő alátétre teszi. Én is leülök, méghozzá Levi mellé, hisz más esélyem nem nagyon volt, hisz Mikasa Eren mellett foglalt helyet. A lány felém fordítja a merőkanalat, ezzel utalva arra, hogy szedjek csak magamnak. Meglepődve felkeltem a székről és a tányért a kezembe véve nyúltam a merőkanálért, majd a tányéromba öntve a kanál tartalmát, már ültem volna vissza a székre, mikor Levi felém nyújtotta a tányérját. Meglepődve vizslattam a férfit és annak kezét ami éppen az üres tányért tartotta.-mutasd milyen jó háziasszony vagy-jelentette ki, mire arcom a piros minden árnyalatába átválthatott. Gyorsan észbe kaptam, és a saját tányéromat lerakva az alátétre, elvettem a férfi kezéből a porcelán tányért, és a merőkanállal belenyúlva a gőzölgő levesbe, mertem a tányérba. Levi végig csak az arcomat vizslatta, ami nem segítette meg az arcom bőrszínné változását. Mikor már véleményem szerint elegendő leves került a tálba, a férfi elé raktam, aki bólintva egyet Mikasára nézett.
    -Ülj le és egyél, majd én szedek magunknak-mondja, és kikapja a kezemből a mérőkanalat.
    -Ez azt jelenti, hogy mostantól őt fogja dolgoztatni?-kérdezi Eren, mire Mikasa meglendíti a kezét a fiú felé, majd a tarkójára mért ütés következtében, a fiú lefejelte az asztalon lévő leveses tálat, ami ennek köszönhetően, a fiú ölébe borult. A fiú fájdalmasan felvonyított. A mellette ülő Mikasa csak aggódva figyelte a gőzölgő Erent, míg én a mellettem ülő Levial együtt csak a levesemmel foglalkoztam. A fiú kissé sem férfiasan sírni kezdett. A mellettem ülőnek megállt a kezében a kanál, és a fiúra nézett.
    -Mit kell ezért nyivákolni, csak a tököd égett le. Légy férfi és ne sírjál.-mondta, mire belőlem kitört a nevetés. A könnyes szemű, leégett tökű Eren, a mellette ülő, aggódó Mikasával és a rideg Törpével rám tekintettek. Eren ezzel egyidőben abbahagyta a sírást, és inkább halkan nevetett saját ügyetlenségén. A mellette ülő Mikasa csak halkan kuncogott, míg a mellettem ülő Levi, folytatta levesének elfogyasztását. Mikor már kissé túlzásnak gondoltam, elhallgattam, és újra a levesemnek szentelt a figyelmem, míg Eren és Mikasa elmentek, hogy berakják a fiú leveses ruháit a mosásba. Újra kettesben vagyunk. Király. Csak a kanalak csörömpölését hallani, ahogy az evőeszközeink a tányérhoz érnek. A férfi egyszer csak abbahagyja az étkezést, ami annak volt köszönhető, hogy a tányérja kiürült.
    -Kér még?-kérdezem félve. Levi csak rám vezeti tekintetét, és megrázza a fejét.  Az én tányéromban sem volt már sok étel, így azt kissé kapkodva, de elfogyasztottam. Levi meglepő módon megvárta míg befejezem az étkezést, majd mikorra üres lett a tálam, neki állt mosogatni. Erenék időközben szóltak, hogy ők inkább elteszik magukat holnapra, így az ő tányérjukat is egymásba raktam, és odavittem az éppen mosogató herceghez. A pultnál megtámaszkodva figyeltem, ahogy a szivaccsal a kezében éppen lesikálja az étel maradványt az evőeszközökről.
    -Most mit nézel?-kapja rám tekintetét, mire csak felvonom a szemöldököm.
    -Nem gondoltam volna, hogy ilyen piszkos munkát is elvállal-mosolyodok el gúnyosan, mire csak "cicceget" egyet, és újra a mosogatni valónak szentelte figyelmét.-Segítsek valamiben?-kérdezem, mire csak megrázza a fejét.
    -Menj, feküdj le. Pápaszem holnap hajnalban fog ideérni.-mondja, mire csak bólintva egyet elköszönök tőle, és az emeltre megyek. Levetem ruháim, és az órára nézve észlelem, hogy már fél tizenegy is elmúlt. Felhúzom a hálóingem, majd befeküdve a puha ágyba, álomra hajtom fejem.