Levi lassan a felkaromat fedi be csókokkal, mire lassan kinyitom szemem, és felé fordulok. Karja egyből derekamra simult, és közel húzott magához.
-Jó reggelt-duruzsolta fülembe, mire elmosolyodva átfogtam nyakát, és egy lassú, érzéki csókot nyomtam ajkaira. Nagy tenyerét nyakamra helyezte, és finoman falta ajkaim. Eközben én mellkasán támaszkodtam, és azt cirógattam. Bal kezével megfogta felkarom, és közelebb húzott magához.
-Jó reggelt-feleltem, és megsimítottam fedetlen mellkasát. Illata körbe fogott, s közben elvesztem szeme kékjében. Tenyerem megállt, szíve felett, és halkan figyeltem szívverését. Eközben, csak egymás szemébe néztünk. Levi a homlokomra nyomott egy csókot, miközben meztelen hátam simogatta. Ekkor orrom hegyére lehelt majd ajkaimra adott egy rövidke csókot.-mire ez a reggeli ébresztés?-húzom össze szemeimet, mire ujjaival áttér domború hasamra.
-Nem szeretgethetlek meg?-simogatja hasam, s közben arcomra lehel csókokat. Elmosolyodva fogom meg tarkóját, és élvezem ajkai puhaságát.-szeretlek-súgta fülembe, és combomra simított.
-Én is-simogattam lapockáját, miközben ajkai még mindig az arcomon voltak. Elvált bőrömtől és acélkék tekintetét az arcomra vezette. Megcsókolta mellkasom, mire elpirulva oldalra fordítottam fejem. Ajkait nem emelte el bőrömtől, hisz rajta tartva, lehunyta szemeit. A hátamra fordított, és felém magasodott. Karján támaszkodott, miközben ajkaival elváltak mellkasomtól. A szemembe nézett, miközben karján megfeszültek az izmok. Homlokát az enyémnek támasztotta, mire jobb kezemet felkarjára, bal kezemet meg ajkára tettem.-indulnunk kéne. Sok teendő van mára.-súgom neki, hisz már talán 9 óra is elmúlt.
-Leszarom-feleli, és kezemet elveszi a szája elől, majd összekulcsolva az ágynak nyomja. Önfeledten ajkaimra hajol, és csöppet sem akaratosan csókol. Kissé rám nehezedik, viszont ugyanúgy tartja magát. Takaróink körbecsavarva magunkon helyezkedtek el, így meztelen testeink nem értek össze. Felkarja, amit fogtam megfeszült. Vékony ujjaimmal finoman simogattam izmait, miközben lassan csókoltam Levit. Kockás hasával érintette takaróm, mire elmosolyodva kissé megemeltem térdem, viszont azzal nem számoltam, hogy Levi ekkor kissé hátrébb tolja hátsóját, így tökön térdeltem. Fájdalmas nyögéssel elvált ajkaimtól, és legurulva rólam, összegörnyedt.
-Ahj basszus. Ne haragudj, nem akartam.-ugrottam mellé, és közben tartottam a takarót. Levi nem szólalt meg, csak összeszorított szemmel feküdt.-nagyon fáj?
-Annyi mázlid van, hogy már rég beléd raktam azt a gyereket, mert ezek után már nem leszek képes rá.-nyöszörög, és a hátára fordul.
-Ne haragudj-nyomtam egy csókot arcára.-már itt van nekünk ez a csöppség. Elég egyelőre-simogatom mellkasát, mire rám vezeti tekintetét.-vagy nem?
-De szeretnél másodikat is?-kérdezi csillogó szemekkel, mire beharapom ajkam és bólintok egyet. Kissé féltem a reakciójától, de amint megláttam az arcán elterülő pírt, minden kételyem elszállt.-fiút vagy lányt?-húzza fel szemöldökét, mire elgondolkodva megszólalok.
-Egy fiút, és egy lányt.-felelem, mire elmosolyodva a mellkasára húz, és a fejemet simogatja.
-Mindennek eljön az ideje. Egyelőre bővüljünk csak eggyel, és akkor utána jöhet a többi-csókolja meg fejbúbom, mire elmosolyodva felkelek, és a testem köré csavart törölközőt el nem engedve a szekrényhez lépek. Óvatosan, hogy a törölköző ne essen le rólam, kiveszek fehérneműt, majd egy virágos ruhát, és a fürdőbe vonulok.-minek vagy még szégyenlős?-kiállt utánam, miután hallotta a zár kattanását.-mártöbbször is láttalak ruha nélkül. sőt, még fürödtünk is együtt.-hallom közeledő hangját.
-Nem tudom, csak...csak elég vagyok neked?-kérdezem, miközben felhúzom a melltartóm, és alsóneműm.
-Már, hogy ne lennél? Több is vagy az elégnél.-mondja, mire bizonytalanul az ajtóhoz lépek, és elfordítom a kulcsot, majd kinyitom az ajtót. Levi fekete kosztüm nadrágban állt előttem, viszont mellkasa még fedetlen volt. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám, és megsimítva karomat, a homlokát az enyémnek tapasztotta.-úgy szeretlek ahogy vagy.-mondta, mire egy aprót bólintva a mellkasára simítottam kezeim. A homlokomra nyomott egy csókot, majd a szemembe nézett.-Ha te jobban érzed magad úgy, hogy én nem látlak öltözködés közben, akkor valahogy beletörődöm.-simogatta fejem, mire bólintva megöleltem. Nagy tenyerét a tarkómra rakta, és fejemre hajtotta arcát. Másik tenyerével hátam simogatta, miközben a melegséget árasztó tenyere megmelengette szívem.
-Mostantól megpróbálok nem szégyenlős lenni-néztem fel rá, és egy csókot nyomtam ajkaira, mire elmosolyodva megsimította arcom.
-Ahogy neked jó-mondta, és elengedve az ágyon lévő sötétkék garbójához, és a nadrágjához illő fekete öltönyt húzott. Mindketten készen voltunk az öltözködéssel így mellé léptem és végignézve rajta beharaptam az ajkam.
-Elegáns vagy-mondom, mire derekamra csúsztatja kezét, és oldalról átölel.
-Te meg gyönyörú-nézett újra végig rajtam, mire elpirulva lenéztem a domború hasamra.-csodálatos a hasad-súgta fülembe, hisz időközben leértünk a nappaliba, ahol egy fekete farmert, fehér pólót viselő Hangeval, és egy szürke hosszúujjú pólót, és fekete nadrágot viselő Arminnal találkoztunk. Levi kihúzva magát, még mindig derekamon tartotta kezét. Érintése nem volt zavarba ejtő a többiek előtt, inkább tudtam azt, hogy birtokolni akar a többiek szemében. Másik kezét, a zsebébe süllyesztette, és oldalamra simította tenyerét. Óriás keze a csípőm, és combom találkozásánál terült szét. Egész testem megbizsergett, amint hüvelykujjával kissé közelebb húzott magához. Ránéztem, és kissé féltékeny tekintetét véltem felfedezni. Nyugtatás képp, könyörögve néztem rá, mire felém fordította tekintetét, és kissé megrázva fejét kiűzte a rossz gondolatokat a fejéből. Hálásan elmosolyodva visszafordultam, és Armin mosolygó arcával találtam szemben magam. Viszonoztam gesztusát, majd Hangera néztem, aki közben a jegyzettömbjét vizsgálta.
-Van negyed óránk oda érni a kikötőbe, tehát gyorsan pattanjatok be a kocsiba, mert késésben vagyunk-parancsolta, mire gyors léptekkel a fekete kocsi felé vettük az irányt. Gyorsan bepattantunk a hátsó ülésre, mikor is Hange az ajtóhoz lépett és karba tette kezeit.-Levi te neked kell vezetned, tehát üljetek előre-mondja, mire meglepődve kipattanunk a járműbe, és míg Levi a volán mögé, én az anyósülésre ültem. Amint Hange-ék beszálltak, Levi rátaposott a gázra, és a váltóra téve kezétt, egyesbe rakta a kocsit, majd a combomra tette kezét. A bőrének érintése, fellobbantotta a bennem élő pillangókat. Elmosolyodva ránéztem, majd a kormányon lévő balkezét figyeltem. Vékony, hosszú ujjaival markolta a kormányt, és elfordította balra. Végtagját egy másodpercre levette combomról, csak hogy a váltót korrigálja, majd újra visszahelyezte lábamra. Hüvelykujjával combom belső részét simogatta, s közben kihajtott a hajókhoz vezető betonútra. Újra váltania kellett, de utána már nem rakta vissza a kezét a combomra, hanem beletúrt a hajába, majd kezemre fogott, és vele együtt a váltóra tette kezét. Tenyerébe tökéletesen illett enyém.
Még életemben nem vezettem. Meg volt a jogosítványom, de azóta kimentem a gyakorlatból. Élveztem, hogy Levi ilyen mértékben foglalkozik velem, és nem csak hagyja, hogy unatkozzak. Ujjaival rákulcsolt kézfejemre, és közben befordult az egyik parkolóhelyre. Leállította a motort, és behúzta a kéziféket, felém nézett, és oldalasan elmosolyodva az eljegyzési gyűrűnkre nézett. Hátra tűrte haját, majd elengedte kezem, és kiszállt a kocsiból. Ugyanígy tettem, és utána lépkedve megálltam a kikötő szélén. Távolról már látni lehetett a nagy kompot, amin emberek százai utazhattak. Levi mögém lépett, és átölelve derekam, a vállamra tette a fejét.
-Izgulsz?-suttogta, miközben egy érzékeny csókot nyomott vállamra. Egy aprót bólintottam, mire kissé elvigyorodott.-csodálatos leszel.
-Biztos?-fordítom felé fejem, mire az arcomra nyomva egy csókot megszólal.
-Biztos vagyok benne-feleli, mire egyik kezemmel hátranyúlok, és megsimítom a haját.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Herceg Bája
Fiksi PenggemarIgen igen. Levi könyv újra. Sajnálom. Túl nagy fan vagyok ^^. Na de kezdjünk bele. A háború végénél járunk már. Viszont Párizsban nem olyan fényűző a helyzet, mint azt gondolná az ember. Az emberi szükségletek nem elegendők az országban lakók számá...