Gólyatábor

18. Rész

Hajnali egy lehetett. A szüleim aludtak, Márkék voltak még ébren, de ők nem láttak, mikor kimentem a szobából. Lementem a portára, majd feloltottam a villanyt az asztalon és kerestem Kornél nevét. Sehol nem találtam. Észrevettem egy másik könyvet, ahol más hírességek is fel voltak írva, köztük volt ő is. Egy külön faházba volt kiírva, viszont egyedül,.. pedig láttam, hogy itt van Tekla is..
Elindultam a faházhoz, majd próbáltam kinyítni, de zárva volt. A ház körül nézelődtem és láttam egy nyitott ablakot, ahova bemásztam. Ő éppen aludt. Mosolyogva néztem őt, majd megnéztem pár dolgot. Elvettem a telefonját és érdekes módon, az ujjlenyomatomat nem szedte ki. Átnéztem a képeit, de egyiken sem volt Teklával, viszont... én rajta voltam.
Mikor leültem, valami kemény dolgot éreztem alattam és megnézve, hogy mire ültem, felugorva sikítottam. Kornél felébredve felült, miközben én a képeit néztem. Megfogva a karomat az ölébe rántott. Baromi rég voltunk már így... és bevallom, baromira hiányzott..
-Váratlan vendég. Hogy jöttél be? A "pasid" nem fog keresni?-gúnyolódott. Én csak néztem rá és már indítani akartam egy vitát, mikor rájöttem, hogy nézte a liveomat. A következő percben az ágyra dönt és a kezeimet a fejem felé rakja. Elvörösödve elnéztem és hagytam, hogy bármit csináljon, de semmit nem tett, csak fogott. Baromira hiányzott már a lágy keze, amivel simogat, csókja, amitől számat nem hagyja beszélni, és férfiassága is, amivel mindig tudja, hogy kényeztessen el.-Aranyos vagy, hogy tele vagy vággyal. Flóra-suttogta nevemet, engem pedig kirázott a hideg.-Tudod, Teklát sose szerettem. De muszáj volt, mert ha nem ő, a karrieremnek annyi. És a családomat el kell tartani. Gondolkoztam baromi sokat ezen, hogy valóban megérné.. de féltem, hogy neked bajod eshet, azt meg nem bocsátanám meg magamnak.-simogatta a szabad kezével a hajamat.
A kép, mely eddig homály volt, összeállt. Ő nem akarta a csókot, muszáj volt neki.. minden egyes pontnál, mikor beszélni akart velem, én elmentem, azt tudván, hogy ő nem szeret,.. pedig de. Jobban szeretett a munkájánál..
-Kornél.. sajnálom...-néztem a szemeibe, melyek csillogtak. Olyan volt mint a csillagos ég. Ő elmosolyodott, majd ajkait az enyémhez nyomta. Hagytam, hogy bármit csináljon, majd éreztem, ahogyan kezei megtalálták a legnedvesebb pontomat.
-Te... ez a lyuk..
-Nem voltam senkivel..-néztem rá. Láttam, ahogyan megnyugszik és belülről megkönnyebbül. Tudtam, hogy ez érdekli őt a legjobban, hogy ez a gyengepontja. Azért mondtam korábban, hogy van palim, mert éreztem, hogy belül ez fáj neki.
-Köszönöm-suttogta rám dölve. Átölelve a nyakát egyik kezemmel a haját kezdtem el simogatni, míg el nem aludt. Nem akartam elmenni, de muszáj voltam, mert anyámék szívrohamot kapnának, ha nem vagyok ott. Óvatosan kimásztam alóla és lőttem magamról egy selfiet snapen, majd aláírtam, hogy "Flóra babád❤️". Mosolyogva elküldtem magamnak, majd véletlen megláttam pár képet snapen, ahol számok voltak. Realizáltam, hogy az összes streakje az volt, hogy mióta nem vagyuno együtt. Letöröltem egy könnycseppet, leraktam a telefonját, majd a homlokára nyomtam egy puszit és ismét kimásztam az ablakon. Felrohantam a szobámba, majd bedöltem az ágyba. Kornél streakjét megnyitva lementettem a képet, majd mosolyogva elaludtam.