29. Rész

1K 38 7
                                    

Felkelve az ágyból rájöttem, hogy ez az utolsó nap a suliban, szünet előtt. Felöltözve egy kicsit karácsonyosan elindultam.

Kornél már ott várt minket a kapuban és csokikat osztogatott

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Kornél már ott várt minket a kapuban és csokikat osztogatott. Ahogy meglátott, lerakta a kosarat és kitárva a karjait felemelt, majd megcsókolt.

-Jó reggelt kicsim-mosolyodott el. A hajába markolva, szemeit néztem.

-Jó reggelt. Csak nem te vagy az ördög?

-Ó de igen. A kis gonosz, aki megeszi a Flórákat-kacsintott.

-Haha-nevettem fel, majd elloptam egy szaloncukrot a kosárból és indultam volna már a terem felé, mikor a karomnál fogva átölelt és a fülemhez hajolt.

-Botond szervez egy szülinapi meglepetést, igaz?

-Igen...

-Es azt tudod, hogy hol lesz?

-Még nem, de valami helyet szeretnénk bérelni.

-Jól hangzik. Melyik nap?

-December 31-vigyorodtam el, mire láttam rajta, hogy szemei sötétek lesznek.

-Kicsim...

-Koncerted lesz, ezáltal nem tudsz jönni. Nem baj, majd bepótoljuk-mosolyodtam el szomorúan. Talán, majd máskor...

-Sajnálom, tényleg...-csókolt meg, majd elengedett és egy kilencedikesnek adott szaloncukrot. Egy mély levegőt véve felmentem a terembe és bedúgva a fülhallgatót a fülembe, elaludtam. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy a tanár bejött és a padokat elkezdték tologatni.

-Jó reggelt mindenkinek, a sütiket arra a padra rakjátok az italokkal együtt. Addig berakok egy karácsonyos filmet-ült a géphez. Kirakosgatva a cuccokat a helyünkre ültünk. Ez egy baromi unalmas, hosszú 4 óra lesz...

Kb. 2. óra felére Botond megérkezett. A tanár a fejét csóválta, de nem írt be neki késést.

-Kedves Botond. Ha a bátyád itt tud lenni időben, úgy, hogy már nem tanul itt, akkor szerintem te is. Elmondanád, hogy miért késtél?

-Tudja most mennyien vannak a boltban? Na és a vonaton? Én azt hittem, hogy megfulladok. Az egyik úrnak pedig alkoholista, izzadtság szaga volt és természetesen ott kellett kapaszkodnia, ahol én álltam. Azután a boltban vagy egy csoport idősek gyülekezete volt. Az egyik hölgy még a lábamra is ráhajtott a banyatankkal! De legalább hoztam sütit-vette ki a táskájából, majd lerakta az asztalra-Na meg arról nem is beszéltem, hogy milyen erős szél van kint...-kezdte folytatni, mire legtöbben felnevettünk.

-Szaloncukrot kaptál?

-Akár hiszi, akár nem, de nem kaptam. Egy maradt és megette előlem a bátyám.

-Ajjaj-nevetett fel a tanár-akkor elég rossz reggeled volt.

-Igen-biccentett, majd leült mellém.

-Bolond vagy-mosolyodtam el, majd levettem róla a sapkát és nézegettem.

-Lehetséges, de nem hazudtam. Én mondom, ilyen még nem történt velem... Rendes már félek elindulni haza. Jobban teszem, ha megvárom a tesómat.

-Vigyázz, mert lehet, hogy ő fog téged a sírba vinni.

-Na erre nem is gondoltam-nézett a szemembe két másodpercig, majd felnevettünk.

Az órák végén rohanni kezdtünk ki a kapun, mire megállított Boti.

-Akkor 24-én találkozunk Kornél koncertjén. Mikor?

-Mikor lesz?-kérdeztem vissza.

-Este kilenckor.

-Akkor 7-kor nálatok?

-Remek-kacsintott-azután pedig majd a szülinapotokról beszélünk még.

-Már várom-nevettem fel, majd átöleltük egymást és elindultunk ellenkező irányba.

Bár képes volt elterelni a figyelmemet, de még mindig fáj, hogy Kornél nem jön el... Érdemes lenne megvenni a ruhát..?

GólyatáborWhere stories live. Discover now