Gólyatábor

46. Rész

Kornél abban a másodpercben felhúzta rám a ruhát, majd nézte a szüleit. Én lefagyva álltam, meg sem mertem mozdulni.

-Megjöttünk-szólalt meg az anyukája, mire lángvörös fejjel átöleltem őket.

-Bocsánat, nem tudtam, hogy már itt vagytok.

-Mi sem, hogy így fogtok fogadni-nevetett fel.

-Annyira sajnálom-szálltam be a beszélgetésbe.

-Ugyan, fiatalok vagytok. Csak máskor ügyeljetek arra, hogy csukva legyen az ajtó.

-Hogy hogy ilyen hamar jöttetek?-nézett rájuk Kornél.

-Úgy voltunk vele, hogy használjuk ki ezt a két napot.

-Értem-mosolyodott el.

-Megyek köszönök Flóra szüleinek-indultak el.

-Ezért még számolunk-néztem Kornélra szúrós szemmel, mire felnevetve felrakta a kezét.

-Jól van, nem számítottam erre. Egyébként, nem annyira finom a tejed.

-De ne idd meg, mert születés után alig van. Viszont abban vitaminok vannak, melyek kellenek a kicsinek.

-Jó, bocsánat. Gyere, menjünk társalogni egy kicsit.

-Mi lenne, ha most mondanánk el?

-Mondjuk el most?

-Igen-mosolyodtam el, mire megcsókolt. A bőröndhöz mentem, majd megfogtam a dobozt és mikor kimentünk, magam elé vettem. A többiek kiváncsiak nézték, de még nem beszéltem. Lassan Fanniék is megjöttek és felálltam-Sokat gondolkoztam ezen, de elhatároztam, hogy elmondom végleg. Tovább úgysem tudom titkolni-mosolyodtam el, majd rúgott egyet a baba és összegörnyedtem. Kornél az ölébe húzott, majd simogatta a hasamat-Ebben a dobozban van az igazság, mely megváltoztat mindent-mutattam fel, mire mindenki kiváncsian nézett-Anya, apa, Kornél szülei és testvére, na meg persze az én testvéreim. Terhes vagyok, ez a hetedik hónap-húztam fel a ruhámat, majd láttam, hogy mindenki le volt fagyva-És ettől a doboztől tudjuk meg, hogy milyen nemű-mosolyodtam el, majd háromra Kornéllal kibontottuk és egy kislány felirat volt beleírva egy rózsaszín ruhácskával. Kornél egyből megcsókolt az örömtől, de az asztal túlsó oldaláról kevésbé volt ünneplés.

-Flóra, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...-kezdte el anya.

-Kornél, hogy gondoltad ezt? A kariered mellett erre nem lenne időd, egyedül meg nem tudná eltartani Flóra-szállt bele az ő anyja is, majd egyszerre kezdett el mindenki beszélni arról, hogy nincs keresetem, Kornél kint szokott fellépni, nincs házunk, nem tudjuk, hogy kell gyereket nevelni és felelőtlenek vagyunk.

-Legalább elmondhattad volna, hogy mi van veled! Napi szinten hazudtál a szemembe!-förmedt rám anya.

-Én is ma tudtam meg, de nem hiszem, hogy kellene ebből ekkora felfordulást csinálni-simogatta a kezemet Kornél-Lehet, hogy nincs saját keresete, de nekem van annyi pénzem, hogy el tudjam tartani őket. A fellépésekből vissza tudok vonni párat, de amint nagyobb lesz a gyermek, 6 hónapos, akkor már ő is tud velünk jönni.

-Nyilván, majd egy kisbaba fog egy hangos koncerten lenni, nem? Honnan jönnek ezek a hülye ötleteid Kornél? Ezért utaztam ennyit, hogy ezt a hírt megkapja?-mondta az anyja. Éreztem ahogyan belül kiráz a hideg. Egy könnycseppem kifolyt, majd felálltam és bementem a szobába sírni. Tényleg ekkora nagy baj lenne...?