Gólyatábor

41. Rész

Már bő egy hónap eltelt, de még mindig nem jött meg a menzeszem. Anyával beszélgettem erről, de mondta, hogy lehet, csak hormon zavarom van. Kora reggel bementem egy boltba, ahol vettem terhességi tesztet. A pultos szúrós szemmel nézett, de nem tudtam ezt hova rakni. A suliban a legeldugottabb mosdóba bementem és vártam egy kicsit, hogy kijelezzen valamit. Reggelente mindig rosszul leszek és nem múlik el a tünet.

Már becsöngettek, mikor lefagytam, ugyanis a teszt pozitív lett. Basszus, valószínű az utolsó szeretkezésünkkor történhetett ez. Kornél ismét külföldön van és bevallom, nem is igazán akarok most neki erről szólni. De mit tegyek? Még az a szerencsém, hogy március eleje van és még simán le tudok érettségizni, ha megtartom a babát. Nem szeretném elvetetni, de lehet, hogyha valaki megtudja, akkor muszáj lesz. Nem igazáb örülnének otthon, különösen, hogy nincsen saját keresetem. Kornél pénzéből meg lehetne élni, de ő nagyon ritkán van itthon, egyedül meg lehetetlen lenne eltartani, anyáékra meg nem tudom hárítani, mert így is elfoglaltak.

-Flóra jól vagy?-jött egy hang a wc-m előtt és megijedve dúgtam el a tesztet és lehúzva a wc-t kimentem.

-Igen tanárnő-mosolyodtam el, majd kézmosás után leültem a teremben és tanultunk. Próbáltam odafigyelni, de nem igazán jött össze. Remegtem, féltem, hogy mit fognak mondani, vagy hogy fogom eldúgni mindenki elől a nagy pocakomat.

Majd egy hülye ötlet után elgondolkodtam. Talán fokozatosan kellene nagyobb ruhákat hordani, akkor lehet, hogy nem vennék észre.

Mikor hazaértem anya mosolyogva nézett rám. Én a szemébe sem tudtam. Leültünk, majd megettem az ebédemet. Anya fürkészve nézegetett.

-Baj van kicsim?

-Nem... Miért lenne?-pillantottam rá

-Olyan lehangoltnak nézel ki.

-Pedig nem vagyok-mosolyodtam el, majd mikor megettem felmentem a szobámba és baba-mama oldalakat nézegettem, hogy felkészüljek, mire számítsak. Ahogy nézegettem, Kornél éppen hívott. Felvéve a telefont elmosolyodtam.

-Szia kincsem. Hiányoztál. Képzeld, egy kislány adott egy plüssállatot, nem aranyos?

-De, nagyon-néztem a kamerába.

-Alszol te rendesen? Tiszta karikásak a szemeid-fürkészett ő is, mire eltakartam az arcomat.

-Igen...

-Kicsim nem tetszik ez nekem, baj van?

-Csak fáradt vagyok.

-Miért nem szólsz? Akkor nem hívtalak volna.

-Mert akartam hallani a hangodat.

-Kicsim, ha fáradt vagy, akkor inkább aludj.

-De tényleg csak egy kicsit vagyok.

-Flóra...

-Kérlek ne veszekedjünk-fogtam a fejemet és lehunytam a szememet. Kornél csöndben maradt, majd biccentett-Bocsánat...

-Kicsim, teljesen rendjén van. Megvan, ugye?-hangzott el a kérdés, mire lefagytam. Lassan biccentettem, de ezzel füllentve neki-Majd ha elmúlik, kiengesztellek, addigra lehet, hogy otthon is leszek.

-Rendben-haraptam a számba. Hogy fogom őt leállítani, ha nem fogom tudni elmagyarázni neki?

-Na, megyek, még vár egy kövi dedikálás. Légy jó és aludd ki magadat-mosolyodott el.

-Te is, jó éjt-integettem, majd leraktam. Félek, hogy ma nem fogok tudni aludni...