Gólyatábor

61. Rész

Álom volt az egész, amit róla álmodtam volna? De olyan valóságosnak tűnt... Lehetetlen, hogy ez nem történt meg. Akkor honnan tudom a nevét?

-Kornél hol van?

-Már a buliban.

-Ismered őt?

-Persze, együtt mutatkoztunk be neki. Átjött megnézni, hogy veled mi van. Totál aggódott érted, hogy milyen hülye vagy-kuncogott-Gyere, menjünk-karolt át.

-Én megálmodtam vele az egész életemet...-néztem a szemeibe-De lehetetlen, hogy ez csak álom volt...

-Pedig de-simította meg a karomat-na gyere-rángatott. 

A buliba belépve, mindenki mosolygott. Én csak leültem az egyik ágyra és bámultam ki a fejemből, mikor megláttam Kornélt, egyből elindultam felé.

-Felébredtél?-pillantott rám-Úgy aludtál, mint a bunda. Egy perce azt hittem, hogy elvesztetted az emlékezetedet, de beszéltél is.

-Én, nem tudom, hogy mit mondjak...-birizgáltam a hajamat, mikor valaki mögöttem megbökött.

-Na már egyből az idősebbekre bukunk?-nevetett Márk. A szememet forgatva, megütöttem a hasát, majd elment.

-Figyelj, az ikred mutatott néhány videót és tök jól énekelsz. Azon gondolkodtam, hogy esetleg nincs-e kedved beállni énekelni a csapatomba. Az ismerősöm szeretné, hogy alapítsunk egy bandát. 

-Tényleg? Én benne vagyok...

-Ennek örülök. Ha esetleg tudsz majd ajánlani valakit, annak örülnék-pillantott a számra, amitől zavarba jöttem. Most mindent előlről kell kezdenem...? És ha a való életben, nem fog belém szeretni...?

-Hoztam piát-adta át egy lány Kornélnak, aki megpuszilta a lány fejét. Összetörten néztem rá, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek. A sok ívástól ismét szédülni kezdtem, így inkább leültem. Néztem, ahogyan a többiek táncoltak, majd a telefonomat elővettem és valóban a jó dátum volt rajta. Egy mély levegőt véve, hátradőltem és lehunytam a szememet. Egy kis idő után azt vettem észre, hogy valaki leöntött piával. Elkerekedett szemmel néztem felé.

-Normális vagy?

-Upszi-kuncogott. A csaj már totál be volt állva. Undorodva néztem felé, majd ellöktem, amitől elesett. Felette átléptem, majd kimentem a levegőre. A csillagokra felnézve vettem egy mély levegőt, majd annyit éreztem, hogy visszaránt egy fiú és elkezd velem lassúzni. Próbáltam kirántani magamat a szorításából, de nem jött össze. Egy kis idő múlva kezei a szoknyám alá mászott. Kornél pár perc múlva megjelent és a földre lökte.

-Mit képzelsz?! Nem látod, hogy nem akarja?!-vert be neki egy nagyot, amitől vérezni kezdett a szája. Csodálkozva néztem a fiúra, majd megfogta a kezemet és a focipályára vitt.-Ne haragudj, lehettem volna figyelmesebb is.

-Nem baj-néztem a szemeibe- hogy hogy, elhoztál ide?

-Csak kicsit sok volt az a hely. Meg mivel így öltöztél fel, de nem igen akarsz senkitől semmit, így rád nlzve, nem hiszem, hogy ott kellene lenned-nézett a mini szoknyámra, amitől elvörösödtem.

-Lehet-pillantottam az égre-Viszont elég késő van és fáradt vagyok, így jobb, ha most megyek-álltam fel, majd intettem neki és bementem a szobámba. Tényleg nem tud rólam semmit...?