Gólyatábor

32. Rész

Fannival az asztalhoz ülve elfújtuk a tortát, majd elosztottuk mindenkinek.

-De csinosak vagytok ma-puszilt meg anya minket, majd átadta az ajándékokat. Utánuk még páran jöttek, majd Boti megállt előttem.

-Menni fog-suttogtam. Idegesen kifújta a levegőt, majd átadta az ajándékot és ment Fannihoz. Mikor mindenki odaadta, elraktuk azokat, majd a zene hangosan kezdett megszólalni, de Kornél még sehol. Egy mélyet sóhajtva elkezdtem hátrálni, majd mikor megfordultam, hogy elmenjek táncolni, Kornél térdelt előttem.

-Kornél...-jött ki egy könnycsepp az örömtől-Hogy hogy itt vagy? Nem koncerted van?

-Azt csak kitaláltam. Sose mennék el koncertre, ha a drágámnak születésnapja van-mosolyodott el-És valamit elakartam már mondani.-nyúlt a zsebébe és kihúzott egy kisebb dobozt. A tömeg felénk fordult, majd hallgatott- Már régóta ismerjük egymást, voltak nehéz pillanataink, de sikerült leküzdeni. A kezdetektől fogva tudtam, hogy te vagy az igazi számomra. Flóra. Lennél a feleségem?-nézett a szemeimbe, én pedig ott álltam lefagyva. Beszélni nem tudtam, csak bólintottam, mire kivett egy gyönyörű szép gyűrűt a tartójából és ráhúzta az ujjamra. A tömeg pedig hangosan tapsolt, éjjenzett, sikítozott, minden is volt. Miután felállt, felugrottam rá és szorosan átöleltem a nyakát, miközben megcsókoltam.

-Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam-suttogtam a fülébe.

-Nekem pedig az, hogy velem vagy-fogta a derekamat-De most gyere, élvezzük a táncot.

-Ettél már tortát?

-Megetetsz?-vigyorodott el.

-Igen-nevettem fel, majd a tortához mentünk. Remélem, hogy sosem fogunk elválni ezek után...