Gólyatábor

47. Rész

-Héjj, nincs semmi baj-jött be Fanni, majd leült mellém és a vállamat simogatta.

-Miért mindenki ellenünk van?-néztem rá sírva.

-Meglepte őket a hír, de nem akartak rosszat. Én örülök, hogy ha te is.

-Nem akarom elvetetni...

-Nem is beszélt senki ilyenről!-nézett rám hülyén, majd a kezét a hasamra tette-Van már neve?

-Még nincs, most tudtuk meg, hogy lány lesz.

-Ez aranyos-mosolyodott el-És neked van ötleted?

-Még nem tudom-ráztam meg a fejemet, majd bejött Kornél is idegesen. Leguggolt elém, majd a hasamat megpuszilta. Később Boldizsár is csatlakozott és becsukta az ajtót.

-Mintha valami tornádó söpörne ott kint.

-Ez az én hibám-kezdtem el újra sírni, de Kornél a csókjával elcsendesített.

-Kicsim nem tesz jót a babának, ha stresszes vagy. Nézz rám. Flóra-húzta a fejemet felé-Mond, miért érdekel téged más véleménye? Tudtommal belőled születik majd meg, nem belőlük. Majd ha fordítva lesz, talán akkor hallgathatsz rájuk. Jó?-simogatta az arcomat, mire lágyan bólintottam, majd átöleltük egymást.

-Mi itt vagyunk és ránk számíthatsz-mosolyodott el Fanni.

-És rám is-jött be Márk, majd becsukta az ajtót-Sok boldogságot nektek. Gratulálok a kislányhoz. Mi lesz a neve?

-Flóra-vágta rá Kornél. Megrázva a fejemet jeleztem neki, hogy nem szeretném, mire durcisan nézett.

-Kornélia-mosolyodtam el.

-De ha fiú lesz, majd egyszer, akkor ő pedig Flórián lesz. Jó?-csókolt meg, miután bólintottam neki.-A kis Kornélia-puszilta meg a hasamat.

-De a szüleink...

-Flóra, bízd rám. Azért vagyunk testvérek, hogy összetartsunk. Anyáék nem voltak annyira kiaakdva, mint a te szüleid-fordult Kornélhoz.

-Persze, mert nekem muszáj sztárnak lennem, mert ha nem, akkor senki vagyok-fonta össze a karját.

-Sajnálom-húzta el a száját-Anyáék már akartak alapjáraton egy unokát. Nem lesz gond vele. Nyilván az apa részét nehezebb lesz megoldani, de figyelj, én alapból költözésben vagyok, szeptemberben költözök össze a barátnőmmel, az a szoba pedig üresen maradna. Az pont mellettetek van. Simán elrendezhetnétek azt, engem nem bántana.

-Mi, elköltözöl?-lettem szomorú.

-Nem messzire, három megállóval arrébb.

-De akkor sem foglak minden nap látni.

-Majd meglátjuk-csikizett meg, mire elmosolyodtam-Na de, szívesen segítek berendezni nektek a szobát, hogy minden szép legyen.

-Én is. Megveszem a cuccokat, párnákat, ágyat, játékokat-tapsikolt örömében Fanni. Elmosolyodva néztem rájuk, lehet, hogy volt olyan időszak, mikor nem értettünk egyet, de ha valamelyikünk lent volt, mindig segítettünk egymásnak.

-Köszönöm-suttogtam

-Ez semmiség-öleltük át egymást, mire nyitódott az ajtó.