Gólyatábor

63. Rész

Ki se akartam jönni a szobából, de Fanni rángatott.

-Ne már, ne csináld.

-Claraval van! Biztos, hogy már együtt vannak. Mi van, ha vele akar élni?

-Flóra, ne hülyéskedj! Miért akarna vele lenni? Láttam, hogy hogy néz rád!

-Csak azt akarod, hogy boldog legyek.

-Az is, de amit mondtam, nem hazugság. Gyere-pattant fel, majd letörölte a könnyeimet-Menjünk ki játszani-mosolyodott el, mire biccentettem.

A fiúk éppen fociztak már, így gondolva egyet az én osztálytársaimhoz beálltam, majd a labdát kezdtem el rúgni. Egy kis idő után észrevettem, hogy egy lány beállt az ellenség kapujába, ahova éppen rúgtam a labdát, viszont véletlen az arcát sikerült eltalálni.

-Jézusom, ne haragudj-rohantam oda megijedve. A lány az arcát fogta, mondván, hogy nincs semmi baj-Biztos? Nem vérzel?

-Nem-mosolyodott el-Minden rendben van. Előfordul az ilyen. Jobban kellett volna figyelnem.

-Nekem kellett volna, hiszen én dobtalak meg és nem néztem hova...

-Lányok nyugodjatok le. Minden rendben van-szólalt meg Márk, majd elment.

-Nem kérdeztünk-kiabáltam utána, mire nevetve bemutatott.

-Egyébként, Szinti vagyok.

-Üdvözöllek, én Flóra-mutatkoztam be. Az elkövetkező időben, csak vele beszélgettem és tök jól éreztem magamat. Kibeszéltük az embereket, megtudtam, hogy szeret olvasni és gitározni. Sok közös volt bennünk, ami pedig fura a mai világban.

Vacsora után ismét kimentünk játszani és akkor már Kornélék is ott voltak. A szememet forgatva, most számomra ő volt a célpont, akihez a labdát legszívesebben hozzá akartam vágni. Ahogy rúgtam, nem felé ment, hanem Clara felé. A lány egyből átkozni kezdett.

-Hogy képzeled ezt? Hogy a fejed szorulna bele egy vödörbe!-kiabálta. Ezek a szavak, olyannyira megbántott, hogy véletlen felnevettem-Szerinted ez vicces? Lehet, hogy eltört a bordám!

-Adta az ég-forgattam a szememet.

-Flóra!-nézett rám Márk, tág szemekkel.

-Most mi van? Ő nem tanult bioszt!

-Nyugalom-ment oda Kornél, majd a lányt felültette-Menj, szólj az egyik tanárnak.

-Te nem tudsz segíteni?

-Nem-állította fel, majd elengedte és összefont karral nézte, ahogyan elment, ezután felém fordult, majd ingatta a fejét-Nem szép dolog.

-Nyugodj meg, rád céloztam-néztem rá lenézően.

-Szerintem fuss-nevetett fel Márk, mire biccentett Kornél és közeledni kezdett. Amilyen gyorsan tudtam, elfutottam, de hallottam léptein, hogy ő sokkal gyorsabb. Már elkezdtem egy fára felmászni, de elkapta a lábamat és finoman lerántott, majd a fának döntött és beszorított.

-Mi az?-néztem a szemeibe.

-Hogy is volt ez?

-Valahogy-dünnyögtem és össze akartam fonni a karomat, de ő lefogta és a fejem fölé emelte, amitől elvörösödtem.

-Nem szép dolog-dörmögte a fülembe.

-Mond, nem fog a barátnőd féltékenységi rohamot kapni?

-Kire célzol?

-Claracskára.

-Ő nem a barátnőm.

-Akkor miért volt a szobádban és miért fogtad a csípőjét? Hm?!-néztem rá, majd eszembe jutott, hogy mi nem járunk és elnéztem-nem lényeges...

-A fürdőruháját nem kötötte meg, így megfogtam neki, hogy ne essen le.

-Merem hinni, hogy mi történt még ott.

-Semmi más-puszilta meg a nyakamat, amitől elvörösödtem.

-Miért?

-Ne beszélj most-kezdett el csókolni. A nyakát átkarolva egy könnycseppem lehullott, amit letörölt. A szemébe nézve, ő is kinyította és hirtelen megláttam benne az egyik képet, ami az álmomban volt.

-Az...

-Sajnálom Flóra... nem bírtam. Változtatnom kellett, de ezt csak a múltban tehetjük meg.

-Nem értelek...

-Visszamentem az időbe.

-Te most viccelsz?-nevettem fel, de full komolyan nézett rám-Szóval nem...

-Van egy órám-mutatta meg, amit a zsebéből kivett-Ezzel visszamentem az időbe-mondta el ismét a dolgokat-Így olyan volt neked, mintha álmodtad volna az egészet.

-Miért tetted?

-Néhány dolgot megbántam a jövőben és változtatni akartam rajta...

-Elvesztettük a lányunkat...

-Nem vesztettük el, csak ő egy másik jövőben maradt-simogatta az arcomat.

-Szóval, most mindent előlről fogunk kezdeni?

-Igen, de mostmár tudjuk, hogy mire kell nemet és igent mondani. De most is megváltoztatjuk a jövőt.

-Szeretném, ha boldogok lennénk és nem válnánk el olyan sokszor...

-Ezért alapítottuk a bandát, ahol mi vagyunk-mosolyodott el.

-Szintit is felvesszük? Olyan aranyos...-néztem rá, mire bólintott én pedig megcsókoltam-Azt hittem, már nem is emlékszel rám és nem fogunk járni.

-Ilyet sose mondj. Sajnálom, hogyha csalódást okoztam most ezzel...

-Nem okoztál ezzel semmit. Most van időnk ismét mindent jó alaposan eltervelni-öleltem ár szorosan. Tehát mégsem egy álom volt, csak egy másik énem...