Gólyatábor

59. Rész

Szerencsére másnap nem volt semmi a kicsivel. Még reggel benéztem Kornélhoz, aki éppen aludt, így gondoltam, nem zavarom. Mikor hazaértem, Boldizsár mosolyogva mutatta a bizonyítékot, melyet egy lemezre töltött le.

-Mehetünk a rendőrségre?

-Igen-biccentettem egy mély levegőt véve, majd elindultunk. 

-Ő volt az a hölgy!-mutatott rám az anyja, akitől meglepődtem. Hogy kerül ide?-Hamisított rólam egy videót, miközben ő szerepelt rajta!

-Tessék?-néztem rá kerek szemmel a babát tartva a kezemben.

-N próbáld meg behazudni ezt, az igazi bizonyíték nálunk van!-mutatott a lemezre Boldi.

-Hamis, nézzék csak meg!

-Nyugalom. Kérem a lemezt-nyúlt érte, majd berakták és egy mese ment rajta. Idegesen mindketten az anyja felé néztünk, aki egy ideig gúnyosan mosolygott, majd előadta, hogy sír.

-Megmérgezte az unokámat, hogy tehet ilyet egy anya?!

-Semmi közöm hozzá! Ön mérgezte meg a gyermekét is! 

-Kitörölted a videót, csak azért, hogy ne menjél börtönbe? Gratulálok, ennyi eszed van. Rohadt nagyot csalódtam, bárcsak meghaltál volna abban a rohadt balesetben!-kiabálta el magát idegességében Boldi, mire lágyan megsimítottam a karját. Az anyja csak elkerrekedett szemmel nézett rá.

-Számomra te nem létezel, Gitárosi Boldizsár.

-Kérem a gyereket rakja le, le van tartóztatva-pillantott rám a rendőr.

-Tessék? Ezt nem tehetik, én nem csináltam semmit-ijedtem meg és Kornélia is el kezdett sírni.

-Tegye le a gyereket-szólt indulatosabban. Remegve átadtam Boldinak, aki ugyanúgy nem értette, hogy mi van. Egy bilincset raktak a csuklómra, majd bevittek egy cellába és elengedtek-Ilyen undorítóanyát senkinek sem kívánok-vágta be a cellaajtót. Felsikítva és könnyes szemmel ütögettem a vasajtót, de hiába. A földre hullva, a kis ablakon beszűrődő fényt bámultam. Mit tegyek? Egyedül maradtam és miért hisz mindenki neki? Én semmit nem tettem, mégis mindneki engem okol...