Gólyatábor

8. Rész

Kornélt néztem, ahogyan a medencében hol balra, hol jobbra úszik. Azon gondolkodtam eközben, hogy mivel szivathatnám meg. Majd hírtelen beugrott valami.
-Kornél, majd felmegyünk a szobánkba..? Veled és anyával valamiről beszélnem kell...
-Baj van?-állt meg a vízben és aggódva nézett
-Lehet...-mondtam szűk szavúan, mire ő kimászott
-Sietek-csókolt meg, majd elfutott az öltözőbe. Vigyorogva néztem utána, majd én is bementem a nőibe és felöltöztem. Amikor kijöttem Kornélba botlott, aki a karjaiba vett és felvitt-Szóval..?-mentünk be a szobába és leültetett az ágyra.
-Kicsik baj van?-ült le mellém aggódva Kornél tekintete miatt.
-Anya,.. Kornél.. az egyik nap... elővettem a terhességi tesztet, hogy... megnézzem, tényleg nincs e gyerek... és.. az volt a baj,... hogy.. pozitív lett...-haraptam a számba, mire mindketten lefagytal. Kornél a hajába túrt tanácstalanul, anya a homlokát fogta.
-Akkor most mi lesz...? Biztos 2 vonalka volt rajta..?-nézett rám anyu
-Igen... kettő..
-Mikor nézted? Melyik nap?
-Múlt héten, pénteken...
-Mi legyen..?-nézett rám kétségbeesve-Elveteted, vagy megtartod..?
-Semmiképp se vetetjük el!-szólt közbe Kornél-ha így történt, legalább hagyjuk élni.
-Igaz, de 15 éves. Nem gondolod, hogy fiatal?-pillantott Kornélra
-De, de a babának joga van élni. És emiatt nem fogjuk elvetetni, mert 15 éves.
-Jó igaz. Úgyis vágytam már egy kicsi unokácskára-mosolyodott el
-Apa lettem...
-Gratulálok-mosolygott és átölelték egymást én meg nevetve eldöltem-kicsim mi olyan vicces?
-Anya.. Kornél. Nagyon édes reakciók születtek, de el kell szomorítsalak titeket, hogy csak illúzió, mert nem vagyok terhes, és nem is teszteltem-nevettem egyfolytában.
-jó igaz. Ezt megérdemeljuk-paskolta meg a lábamat anya, majd felállt-kimegyek kicsit a kertbe-ment ki az ajtón és becsukta, mire Kornél hátra nézett rám.
-Szóval így állunk.-bólogatott
-Igazából te ülsz, én meg fekszek...-kezdtem volna folytatni, de a következő pillanatban Kornél rám ült és csikizni kezdtem, amitől sikítoztam.
-És még szemtelenkedünk is?-markolt a mellembe amitől felnyögtem és rá néztem
-Amit szabad nekem, azt neked nem-vigyorogtam.
-Á értem. Ha neked szabad simogatni engem, akkor nekem nem. Meg neked szabad rám ülni akkor nekem nem-mászott le rólam-Meg markolni, meg puszilni, nyalni, dug..-akarta volna befejezni a mondatot, de befogtam a száját, majd mikor becsukta, levettem a kezemet róla-ni...
-Kornéél!-néztem rá durcin
-Ja meg ölelni.-vigyorgott és nézett rám
-Jó, akkor én se fogom ezeket csinálni-fordultam el, és csak annyit éreztem, hogy közelebb jön hozzám, hátulról átölel, a keze megy lefelé és a fülem mellé rakja a fejét és mély hangom belesúgja "mi az cicus. Durcizgatunk?" Vörösen néztem a falat nem rá figyelve, hátha megún, de ő csak folytatta. "Cirmike. Ne durcizz. Baby"-vigyorodott el és ott megfogott, amitől egy hülye hangot adtam ki
-Elég... Hallod..? Kornél...?-néztem rá és összeért a szánk, majd csókolózni kezdtünk. Ám mint mindig, most is megzavartak minket.
-Kornél siessen! A rajongóik már várják!!-mondta be a menedzsere
-Hohóhé! Erről nem volt szó, hogy dupla koncert!-néztem Kornélra.
-Hát.. meg fogsz lepődni, de erről én se tudtam. De ha már van, akkor ketten megyünk.-ült fel, majd engem az ölébe véve felállt és lementünk a teremhez. Kornélt néztem ahogyan cipel, a vállára hajoltam és a nyakán az illatát beszivtam.-jó mi?-vigyorgott
-Haha. Nem vicces. Én is tudok ilyet venni a boltba, nem muszáj téged szagolni.
-Jól van, most összetőrted a szívemet.
-Na és?-néztem rá szemtelenül
-Oké, ha így állunk, este remélem nincs semmi programod, mert ha van, akkor le kell mondanod.
-Hát, éppenséggel, egy fiúval találkoztam volna-néztem rá és az ölelésében éreztem, hogy dühös lett-Kornél, nyugi-pusziltam meg az arcát-rád gondoltam.
-Khm..-köhögött és az egyik kezével tartott, a másikkal a hajába túrt-tudtam-kacsintott, majd lerakott a színpad mellett-maradj itt kicsim.
-Rendben.-készült volna elmenni én meg visszarántottam
-Mi az baba?-nézett rám, én meg durcin a számra mutattam-ó.. bocsánat-csókolt meg hosszan, majd a hajamat megsimizte és felment a színpadra.
-Helló mindenkinek!! Hogy érzitek magatokat? Jó hosszú nap volt nem?-mosolygott és mindenki síkitozva, tapsolva fogadta, majd egyszerre mondták, hogy "jól, igen". Csodálkozva néztem rájuk, hogy valójában milyen érzés innen ez, mint ott lent a közönség között állni. -Nagyszerű. Akkor kezdődhet-kezdte el játszani, mire a Stella nevezetű lány is felment a színpadra és együtt énekeltek. Dühösen néztem a csajra, aki hol jobbra, hol balra illegette magát az egész előadás alatt. Az utolsó számhoz érkeztek, amit mindig a közönség választ. Most a "Little do you know"-ra érkezett a több szavazat, ezért a lány már el is akarta kezdeni, mikor Kornél az álló mikrofonhoz lépett-szeretném, ha tudnátok, hogy ő-mutatott Stellára-meg én nem járunk.-mondta, mire a közönség ledöbbent, Stella meg megrázta a fejét és közeledett Kornél felé, gondolom, hogy megcsókolja és egyre feszültebb lettem-Az én szívem Flóráé.-nézett rám mosolyogva-gyere ide kicsim-tárta szét a karját, mire Stella már elkezdett felé futni, a másik oldalról, megkerülve az álló mikrofonokat, viszont eközben én is, és mivel Kornéllal szembe voltam, nekem előnyöm volt. Amikor odaértem, ráugrottam és szorosan öleltem, mire Kornél tartott simogatva. Stella ledöbbent és nagyon dühös lett, ledobta a mikrofont és egy állóhoz állt-egy ribancba esett bele. Pedig velem járt régen!!
-Sose jártam veled. Te jöttél, hogy tegyelek híressé. 20szor mondtam, hogy menj el. Te feljöttél.
-És?? Elzavartál? Nem.
-De. De nem bírtad felfogni.-nézte Kornél lenézően-Ja. És hogy merted leribancozni?!-vette le a lány cipőjét és ketté törte mindkettőt, majd közvetlen a színpad mellé, a közönségbe dobta-oh. Pont oda esett, ahol lenned kell.-mutatott le Kornél, mire mindenki fütyült és tapsolt kinevetve őt. Stella még erre jött, hogy felpofozzon minket, de a biztonsági őrök elvitték. Kornéllal egymás szemébe néztünk és ott, a színpadon kb 7000 ember előtt, megcsókoltuk egymást. Vörösen leszálltam róla és indultam volna ki, de visszarántott-héj. Hova mész? Még van egy szám. Ne szökj meg.-mosolygott, a közönség meg a csókunk óta fütyörészett.
-Én.. énekelni..?-riadtam meg
-Css-húzott vissza-bíz bennem. Itt vagyok.-fogta meg a kezemet. Menni fog.
-De.. sokan...
-Akkor...-fordított met engem és az egyik álló mikrofont odaadta-így énekelj.
-De nem..-próbáltam ellenkezni, de elindult a zene és el kellett kezdenem. A színpadon haláli csönd volt. Elkezdtem énekelni, először halkan, majd. Erőt kaptam és hangosabban. Kornél a kezemet szorította és ő is elkezdett énekelni. A szám végén egymásra néztünk, ő felemelt engem és magához ölelt.
-Gyönyörűen énekeltél kicsim. Le a kalappal.-puszilt meg
-Nélküled nem ment volna-öleltem szorosabban, s hírtelen a közönség felállva éjjenzett, tapsolt, fütyült, síkitott.
-Ez neked szól kislány-vigyorgott, majd lerakott és meghajolt, majd rám mutatott és nekem is meg kellett-Innentől kedve vele lesznek koncertjeim-vigyorgott-sziasztok-integetett, majd felkapott engem és levitt a színpadról.
-Megcsináltam..-akadoztam
-Meg. És én mondtam, hogy sikerülni fog-öleltük át szorosan egymást.