Gólyatábor

10. Rész

Éjjel nem birtam aludni, egy pittyegésre vártam, de semmilyen hang nem jött. Reggel lementem az étkezőbe, ahol anya volt. Aggódva nézett rám.
-Flóra drágám, mitől fekete a szemed allja? Rosszul aludtál?
-Szia anya, nem... - haraptam el a szám végét
-Valami baj van? Mi történt? - csomagolta össze a tízóraimat
-Csak nem tudtam aludni.. Ennyi-kezdtem el a reggelimet. Anya nem akart tovább faggatni, így csendben betette a táskámba az ételt és elment mosakodni.
A gondolataim kattogtak, mi lehet Kornéllal? Mi van, ha balesetet szenvedett? Mi van ha kómában van?
Felöltözés után elindultam a suliba. Sokan néztek furcsálva engem, miért lehet rossz kedvem, én csak csöndben leültem a teremben. Óra közepe lehetett, amikor bejött hozzánk az igazgató.
-Jó reggelt gyerekek. A 4. órában mindenki menjen le a tornaterembe. - jelentette ki, mikor néhányan sikítva örvendezni kezdtek, mert abban az órában épp kémia dogát írtunk volna. Ám volt egy fiú, aki visszakérdezett.
-Miért? Mi lesz ott?- csámcsogott
-Édes fiam, első, hogy megtisztelsz azzal, hogy ha már rágózol, nem csámcsongsz. Második, aki kiváncsi, hamar megöregszik. - mondta, majd ki is ment a teremből. Mindenki sugdolózni kezdett, hogy vajon mi lehet.
-Csend legyen! Éppen próbálnék órát tartani! - fegyelmezett minket a tanár
Az osztályban mindenki csöndben maradt. Fannin láttam, hogy alig várja már, hogy menjünk. Bevallom, én nagyon nem vártam. Én csak azt az egy nyamvadt üzenetet akartam, de nem lehet mindenkinek jó napja.
Eljött a negyedik óra, mindenki tömegesen rohant le a terembe. Én a végén mentem unottan, mikor hírtelen egy kéz befogta a számat és a fiú öltözőbe rántott. Nagyon megijedtem. Nem láttam az emberből semmit, csak annyit, hogy hófehér keze fedi az ajkaimat, férfias parfüm illata orromig száll és jóval magasabb lehet nálam.
-Hiányoztam életem? - nyomott az ajtónak, mikor már bezárta. Tekintetemet rá szegezve könnyezve, a kapucnijánál fogva lehúztam és megcsókoltam. Kornél volt az. Az én Kornélom. - ne haragudj, hogy nem tudtam válaszolni, csak olyan sok minden történt, hogy nem volt időm. Aludni se tudtam.
-nyugodj meg, én sem aludtam - mosolyogtam-de hogy hogy itt vagy?
-Majd meglátod drágám-ölelt át, majd elégedett - na, nyomás a terembe. - csapott a fenekemre, én meg bementem. Fanni intett nekem, hogy legelől ül és üljek le mellé. Helyett foglaltam, majd hírtelen sötét lett. A színpadnak kialakított résznél megjelent két ember. Az egyik alacsonyabb volt jóval a másiknál. Úgy tűnt, mintha egy pár lennének. Majd a következő pillanatban felkapcsolták a lámpát és elsápadtam.