Gólyatábor

55. rész

Pár óra múlva, mikor sikerült összeszednünk néhány ruhát, a kórházba visszamentünk, ahol Kornél az ágyban feküdt a plafont nézve, kissé könnyes szemmel.

-Mi történik?-suttogta, mikor hallotta, hogy ott vagyok- Ti küldtetek be ide? Leütöttetek?

-Kornél, ne mondj ilyet, nem tettük volna, de nem voltál önmagad.

-Hogy érted?-fordult felém-Mit tettem?-nézett rám félve, ami összetört.

-Most pihenj-pakolt a szekrénybe Boldi

-Hol van a pici?.. Ugye nem...

-Jó kezekben van-simítottam meg a karját.

-Bántottalak téged, igaz? Azért félsz. Érzem a kezed remegését... Kérlek, menjetek el, nem bánthatlak újra. Kérlek-rántotta el a kezét, mire könnyezni kezdtem

-Már nincs semmi, kérlek ne csináld ezt...

-Meg is vertelek? Vagy mit csináltam? Áruljátok el kérlek...

-Kornél pih...

-Mit tettem?!-kérdezte kétségbeesve, mire Boldi felém nézett. Nem igazán akartam, hogy megtudja, de tudtam, hogy ezen emésztené magát, így bólintottam.

-Szexuális úton zaklattad, agresszív voltál vele, de nem verted meg sosem.

-Mit tettem?-remegett bele a hangja-Ez..ezt én?

-Nem a te hibád, drogot rakott valaki a teádba.

-És a kicsit is bántottam?

-Őt nem. Viszont van egy tippem, hogy anyánk volt.

-Erőszakos voltam... agresszív... és...-folyt le egy könnycseppe.

-Kornél, ez már a múlt, az a lényeg, hogy most felépülj-töröltem le, ő pedig lassan felém nézett.

-Bántottalak... bántottam egy olyan lányt, akit a szívemből szerettem... Nem érdemlem meg, hogy tovább velem legyél... Te egy sokkal jobb férfit érdemelsz.

-Kérlek hagyd abba...-kezdtem én is könnyezni, de dőlt belőle a hülyeség, így felé hajolva megcsókoltam, amitől lenyugodott. A hajába markolva egy kis idő után elhúzódtam, majd leültem mellé.

-Pár napig még itt leszel, azután rehabilitációra kell benned.

-Mi lesz a fellépéseimmel?

-Az most egy darabig szünetelni fog.

-Nem lehet...

-Miért nem?

-Anyám megölne...

-Igen, azért vagyunk itt-vágta rá, majd gyorsan köhögni kezdett. Kornél arcáról az összes érzést le lehetett olvasni.

-Ezt hogy érted?

-Szereted a teákat, igaz?

-Aha...

-Drogot?

-Mi van? Soha az életemben nem drogoztam, ki sem akarom próbálni, ez most hogy jött ide?

-Már megtetted-nézett felé. Kornél elsápadt, a kezét simogatni kezdtem, mire nyelt egy nagyot-A teában drog volt.

-Honnan veszed?

-Kihallgattam Flórát és ott voltam az egyik esetnél.

-Ki tette?

-Anyára tippelnék.

-Lehetetlen, ő nem tenne ilyet.

-Tényleg ezt gondolod?

-Csak bízok benne... Apa tud róla?

-Dehogy tud, ez ma történt. Nem tudom, hogy ez kellene-e még nekik, mármint így is sokat veszekednek, de biztos, hogy ha kiderül, hogy igaz, beszámolok neki.

-Még nem 100%?

-Én így gondolom, meg a hallottak alapján ezt állítom. Ha ez valóban igaz, anyát börtönbe is zárhatják.

-Ha ez így van. számomra ő nem az anyám-jelentette ki, mire Boldizsár bólintott-Szeretném, hogyha most hazamennétek pihenni egy kicsit, holnap szeretnélek látni a kicsivel-pillantott felém. Mosolyogva biccentettem, majd megcsókoltam. Remélem hamar kiderül az igazság és a tettes megkapja méltó büntetését.