Gólyatábor

52. Rész

Fanni hamar megjött, de láttam, hogy hozta Boldit is, ami annyira nem zavart. Kimentem értük, hogy beengedjem őket. Ijedten néztek rám, úgy néztem ki, mint egy zombi. Leülve a kanapéra, Fanni a vállára döntötte a fejemet és hagyta, hogy sírjak.

-Mi történt?-kérdezte a fiú

-Kornél nagyon megváltozott...

-Hol a gyerek?

-Anyáéknál.

-Kornél tud róla?

-Semmit.

-Rendben, folytasd.

-Hamar ingerült lesz, és elveszíti az eszét.

-Bántalmaz?

-Szexuálisan-mondtam egy kis idő után. Boldizsár nagyon feszült lett és felállt-Ne csinálj semmit, kérlek.

-Ezt nem lehet így hagyni!

-Ha megtudja, hogy ti tudtok róla, szerintem képes lenne megölni.

-Mitől lett ilyen?

-Fogalmam sincs-suttogtam és letöröltem a könnyeimet-Mióta megszületett a kicsi, azóta ilyen. Nem lehet vele normálisan beszélgetni, hol ide fut, hol oda.

-El kellene vinni orvoshoz.

-Lehetetlen lenne...

-Majd megoldom.

-Nem akarom, hogy bajod essen.

-Nem fog. Ez tuti nem Kornél, sosem volt ilyen, valami áll a háttérben és ki fogom ezt deríteni.

-Segítek neked-szólalt meg Fanni.

-Nem, ezt egyedül szeretném, nem szeretném, ha bajod esne.

-De...

-Kérlek-mosolyodott el. Bárcsak a mi kapcsolatunk is ilyen lenne most.

-Hogyan akarod ezt elkezdeni?

-Még nem tudom, de ha szakad, ha fúj, én addig csinálom a munkát, amíg ki nem derítem, mi van a hátterében.

-De ha nincs semmi, csak ilyen lett?

-Lehetetlen. Sose bántott senkit, téged meg pláne. Sosem akart neked semmi rosszat csinálni, a gyereket is várta már. Itt valami más van a háttérben.

-De mi?

-Ez a kérdés-gondolkodott el, majd hallottunk valamit a háttérből.

-Bújjatok el, gyorsan-hesegettem őket-a.. szekrénybe!-mutattam oda, mert azt nem igazán szoktuk nyitogatni. Épp, hogy sikerült elbújniuk, mikor Kornél megjelent.

-Hiányoztam drágám?