Gólyatábor

13. Rész

Flóra szemszögéből

Már egy hónapja, hogy Kornél megcsalt engem. Már jól vagyok, a minden perces sírásomat felváltotta a 2 naponta sírás. De már 4. Napja, hogy nem sírok. Híreket nem nézek , ahogy a családom se, tiszteletben tartva engem, hogy ne hozzák fel az emlékeket vele. A minap úgy döntött a család, hogy elmegyünk egy aquaparkba. Így összepakoltunk és elindultunk. Márk hozta a barátnőjét, ahogy Fanni a barátját. Én voltam egyedül pár nélkül, de engem a jelen időben nem zavart. Azon voltam, hogy végre lesz időm magamra is koncentrálni, pihenni, nem kell a problémáimon agyalni. Érkezésünkor az egyik őr furcsálva méregetett engem, amit nem tudtam hova rakni, így elfordulva a cuccaimhoz nyúltam és kiszedtem a kocsiból azokat.
Beérve a hotelbe (mert ha mi valahova megyünk, az általában nem egynapos program) elcsodálkoztam, hogy milyen tágas, fényes, és tiszta, majd a recepcióhoz mentünk.
-Jó napot kívánok, igen, látom, 3. Emelet 24-es szoba lesz az önöké. Legfelső emelet. Van nálunk erre a hétre vonatkozóan még bezárólag, egy olyan szabály, hogy 15-16 között nem lehet senki azon a folyosón, forgatás miatt. - mondta mosolyogva ránk nézve, mi bólintottunk, majd felmentünk a szobába. Hatalmas volt, mint egy palota. 8 ágy volt, franciaágyas, szóval én jól jártam, mert nekem nem kellett senkivel osztozni. Kipakoltunk, felvettük a fürdőruhát, tudva, hogy ebéd után már nem lesz időnk visszajönni. Rávettünk egy ruhát és indultunk enni. Itt az étterem olyan volt, hogy ki volt rakva eléd nagyon sok kaja és választhattál, melyjket szeretnéd megenni. (bármennyit vehettél). Szóval svédasztal volt, lerövidítve.
Ebéd után elmentünk az aquapark részére. Tele volt csúszdákkal, medencékkel, és volt gyerek medence is, egy rossz dolog volt csak benne, hogy sokan voltak. A testvéreim hamar eltűntek, őket a csúszdák felé láttam menni. Szüleim a jakuzzihoz tolakodtak. Én pedig ott álltam egyedül, gondolkodva azon, hogy hova menjek. Végül eldöntöttem és a csúszdákhoz mentem. Örültem, hogy van lift, mert amint megláttam, hogy a legmagasabb csúszda az 5. Emeleten van, belegondotlam abba, hogy biztos nem bírtam volna annyit lépcsőzni.
Amikor felértem a legtetejére (mert miért ne kezdjek a leghosszabbal?), akkor két választási lehetőségem volt. Lecsúszok a "Halálok völgye" csúszdán, vagy pedig a "Vulkán"-on. A sorokat nézve, láttam, hogy a völgynél piros, de nincs ott senki, szóval gondoltam miért ne. Egy srác ült a széken, ő mondta meg, hogy mikor lehet indulni. De mikor felnézett rám elcsodálkozott.
-Egyedül?
-Igen - néztem rá - a családom máshol van-mosolyogtam rá kedvesen, o csak bólintott, majd újra megszólalt
-Voltál már ezen a csúszdán? - erre én megráztam a fejemet - össze kell fonnod a kezedet, be kell majd feküdnöd, én pedig meg foglak lökni. Vigyázz, mert nagyon gyorsan fogsz menni-mutatott a lámpára, ami mostmár zöld volt. Beleültem, ő pedig ahogy mondta, úgy is tett. A csúszda oldalába csontvázak voltak rajzolva. Nem viccelt, tényleg baromi gyorsan ment. Már értem honnan kapta a nevét... Mikor leértem hirtelen egy kéz kinyúlt mögülem és akaratom ellenére felsikítottam. Márk volt az
-Márk!! - förmedtem rá
-Hűha, valaki nagyon bátor volt, hogy ezen lecsúszott. - fogta meg a kezemet, majd kihúzott a vízből. Én hősiesen kihúztan magamat, majd eszembe jutott, hogy fent hagytam a telefonomat - Márk mindjárt jövök, sietek - futottam el, az öltözőben felvettem magamra a ruhámat, ami hamar átázott, de nem érdekelt. Fogalmam sem volt, hogy hány óra van, mig észrevettem a falon az időt. 14:55. Gondoltam 5 perc alatt simán elintézem. Beszálltam a liftbe, majd felmentem a harmadik emeletre. 2 őr beállt a lift elé, és a lifttel szemben lévő lépcsőnél is voltak.
-Elnézést.. 2 percre szerernék bemenni..
-Sajnálom, majd jöjjön vissza 16:10-kor.-dünnyögte
-A telefonomat bent felejtettem, két perc az egész!! - kezdtem ideges lenni
-Előbb mondtam valamit nem? - majd egy halk férfi mély hangot hallottam, de nem értettem, mit mondott, csak gondoltam, mert a két behemód utat adott nekem. A folyosóra kilépve balra fordultam a jobb helyett (mert arra van a szobánk).
-Köszö...-kezdtem el, de befejezni már nem tudtam...