Gólyatábor

38. Rész

Hetek, vagy akár hónapok is elteltek, mióta nem beszélgetek Kornéllal. Egyre több helyen lép fel, de már nem tud érdekelni. De tényleg, nekem nem kell olyan, akinek csak a testem kell. Bár a gyűrűt még mindig hordtam... túl szép. Egyedül Boldi sajnált a legjobban. Másokat annyira nem érdekelt. Majd jön a kövi.

Egyik nap a suliba beérve elmentem átöltözni tesire, majd elkezdődött az óra. Beálltam röpizni, mögém pedig egy fiú állt egy másik osztályból. Nem nézett ki rosszul, sőt, mondhatjuk úgy, hogy az esetem volt. Bár Kornéllal nem mondtuk ki, hogy vége, de mivel eltávolodtunk, én annak vettem. Egyik ütésemnél éppen neki estem, ő pedig elkapott. Elmosolyodott, mire én is, de egyből Kornél jutott eszembe. Megrázva a fejemet, bemutatkoztunk egymásnak. Azóta ő a legjobb barátom lett, talán most már több is.

Éppen az egyik kávézóban vártam, mikor egy férfi megragadta a kezemet és felállítva engem arrébb vitt.

-Te ezt most komolyan gondoltad? Az öcsém szólt, hogy mással vagy!

-Miért baj ez neked? Nem Párizsban kellene lenned?

-Tudod nem pont így működik ez. Én hűséges voltam, vártam, hogy írj.

-Nem fogok írni, ha te vagy a nyomorék-néztem a szemeibe, mire levette magáról a maszkot. Arcát látva ismét beleszerettem. A fejemet fogva próbáltam nem elvörösödni.

-Én nyomorék?

-Neked fontosabb a zene, hát legyen.

-Nekem te voltál a mindenem, de ilyen hamar eldobtál magadtól.

-Nem tudod, hogy mennyit sírtam miattad. De mostmár jól vagyok, mosolygok.

-Hordod még a gyűrűmet.

-Mert tetszik...

-Ez az egyetlen oka?-nézett a szemembe, majd eszembe jutottak a régi emlékek és kifolyt egy könnycseppem. Lágyan megráztam a fejemet, majd átöleltem-Sajnálom-suttogta.

-Miért nem jöttél hamarabb?

-Nem tudtam. Keményen bánnak velem.

-Hiányoztál.

-Te is nekem-suttogta, majd megpuszilta a homlokomat-igérem, valahogy megtöröm ezt a helyzetet és veled leszek.

-Már nem lehet-néztem a szemeibe, mire teljesen összetört.

-Miért?...

-Itt ez a fiú...

-Flóra, ugye nem...

-Sajnálom. A családom sem akar már téged.

-Flóra...-nézett mélyen a szemembe, majd bejött Tekla is.

-Szia szívem-mosolyodott el egy babát tartva a kezében.

-De te nem...

-Sándor? Ugyan, csak egy ürügy volt. Ő az igazi apa. Ugye szívem-hajolt hozzá, majd megcsókolta.

Felsírva felriadtam, mire körbenéztem. Kornél feküdt mellettem... a vita ellenére mégsem hagyott itt?... Az időre néztem, melyen hajnali 2 volt. Lágyan a hajába markoltam, majd megcsókoltam. Talán túlgondoltam mindent. Ideges voltam, pedig nem volt miértje...

Kornél magára húzva simogatta a derekamat, majd ő is kinyitotta a szemét.

-Kérlek ne haragudj. Tényleg hosszú napom volt, nem tudtam, hogy mi van. Nem akartam azt mondani, hogy felesleges volt megkérni téged. Életem legszebb pillanata volt, és szerettem volna, ha emlékezetes lenne a szülinapod.

-Kérlek, te ne haragudj. Sajnálom, hogy...-akartam elkezdeni, de csókjaival elnyomott. Talán szavak nélkül is érti, amit akartam volna neki mondani. Talán, ez az oka annak, hogy mi ketten együtt vagyunk, mert kiegészítjük egymást...