Gólyatábor

26. Rész

Másnap a suliba beérve, boldog voltam, mert tudtam, hogy ma láthatom ismét Kornélt.
-Jó reggelt. Ma jön egy új osztálytársatok. Kérlek mutatkozz be-nézett egy magas, szőke hajú fiúra.
-Sziasztok, Botondnak hívnak, szólíthattok Botinak is. Egy másik gimiből jöttem, mert közben elköltöztünk egy kis faluba. Szüleim ide irattak be, viszont kollégiumba kell így járnom.
-Mi leszel, ha nagy leszel?-kérdezte a tanár-vannak hobbijaid?
-Ha nagy leszek, szeretnék énekelni, úgy, mint a családom, vagy egy zenei bandában tanulni. A hobbim pedig a zene, dobolás és éneklés-mosolyodott el. Tetszik, hogy ő is a zenének él. Nekem is ez a vágyam, hogy egyszer lehessek egy híres ember, leginkább énekes...
-Rendben, köszönöm. Reméljük, hogy sikerülni fog. Kérlek foglalj helyett.
-Rendben-nézett körbe, majd leült mellém. -Szia.
-Szia, Flóra vagyok-mosolyodtam el.
-Örülök, hogy megismerhettelek.
-Én is-mosolyodtam el.
Ahogy teltek az órák, olyan szinten kerültünk egymáshoz közelebb. A kedvenc színünk, dalunk, zenei stílusunk és sok más is egyezett. Mintha egy álom lenne... Tényleg létezik ilyen ember..?
Hamar eljött az utolsó óra, az énekkar. Épp nevetgéltem Botival, mikor Kornél mögötte megjelent és megpöcögtette a fejét idegesen.
-Áú-kapott oda a fiú, majd megfordult.
-Elveszed a barátnőmet?
-Nagyon vicces vagy. Már az enyém-kacsintott. A számba harapva próbáltam követni az eseményeket, de nem igen fogtam fel.
-Látom. Azért vörös, mikor rám néz, nem úgy mint rád-borzolta össze Boti haját.
-Csak mert nem akarja kimutatni, mennyire van hányingere, mikor rád néz-nevetett fel. Ezután szinte mindketten "verekedni" kezdtek szavakkal.
-Kornél fejezd be!-álltam fel és befogtam a száját-Ő itt Botond, új tanuló. Boti, ő itt Kornél, egy énekes-mutattam be egymásnak őket.
-Az énekes-javított ki Kornél, majd mindketten felnevettek. A fejemet fogva, el akartam menni, de magához rántott-Életem, ne menekülj. Tudjuk egymásról, hogy ki-kicsoda. Testvérek vagyunk. Ő az öcsém.-mutatott rá. Abban a percben néztem mindkettőre és valóban sok hasonlóság volt. A fejemet takarva, baromira kínosnak éreztem ezt a szituációt, de Kornél egy csók kiséretében lenyugtatott.-Semmi baj. Előfordul. Viszont ülj le, mert énekkar van-kacsintott. Ő a tanári asztalhoz ment én pedig Boti mellett foglaltam helyet. Nagyon jól énekel a testvére és ahogy hallgatóztam, lehunytam a szememet. Láttam magunkat egy nagy színpadon. Boti hátul dobol és énekel, Kornél gitározik és velem együtt énekel. Hatalmas tömeg vesz minket körül, akik éjjeneznek. Végén pedig Kornél felém hajol és mindenki előtt eldőntve megcsókol.-Flóra ne aludj éneklés közben.-mosolyodott el Kornél. Elvörösödve lejjebb csúsztam a széken, majd folytattam velük az éneklést.