Más Világ

1.

Beültem a kedvenc kávézómba és arra vártam, hogy a kedves barátom meglásson. Éppen az egyik vevő kávéját készítette el. Amint odanyújtotta a bögrét a hölgynek felém nézet. Arcán megjelent az örömteli mosoly. Intettem neki, ő pedig csak bólintott egyet. Három perccel később kihozott egy tálcát. Két bögre kávé volt rajta és egy szendvics nekem. Ismer már annyira, hogy tudja, mit szeretek.

Leült velem szembe és kellemesen hátra dőlt a fotelban. Látszott rajta, hogy fáradt, de még a napnak nem volt vége. Még csak négy óra volt és hétig van nyitva a hely. Még egy ideig dolgozhat.

-       Milyen volt az egyetem? – kérdezte kedvesen.

-       Csak a szokásos. Tanultunk, de most egy hétig nem megyünk be.

Bele ittam a fekete löttyömbe és isteni finom volt. Erre volt szükségem. Nem is tudom, hogy milyen lenne az életem, ha nem tudnám mi az a kávé.

-       Ilyen hamar eltelt az idő?

-       Ha nem hagytad volna abba az egyetemet, akkor nem folynának össze a napok.

-       Az más dolog. Ne keverjük össze itt a dolgokat!

-       Ahogy szeretnéd... - mosolyogtam rá.

-       Mikor utazol? – terelte el a témát.

-       Holnap reggel megy a gép. Nagyon izgulok! - tettem le a bögrémet a tálcára.

Reggel a reptéren kezdem a napom. Most, hogy egy hétig szünet lesz, így megtudom látogatni egy másik nagyon kedves barátomat Monzában. Elégé szoros lesz az idő, de talán oda érek időben. Persze, ha nem késik a gép meg semmi egyéb probléma nem merül fel.

-       Milyen jó lenne meglátogatni Alexet... - álmodozott Dani.

-       Mondta, hogy te is kapsz jegyet.

-       De nekem dolgoznom kell! - dőlt hátra a fotelben és látszott rajta, hogy szenved.

Megráztam a fejem és rá kellett jönnöm, hogy tényleg szenved. Másfél évvel ezelőtt hagyott itt minket Alex, hogy azt csinálja, amit szeretne. Persze előtte is sokat járt külföldre, de mindig haza jött. Most meg... hát, igen. Megváltoztak a dolgok. A csapat szét esett és néha csak a hírekből értesültünk az új életéről. Aztán most feltámadt hamvaiból. Együtt szeretett volna tölteni kettőnkkel egy hetet, de sajnos Daninak a munka miatt nem jó. Ezért egyedül kell mennem.

Dani megitta a kávéját és már ment is vissza a pultba. Elővettem a laptopom és a jegyzet füzetemet. Igaz, hogy a tavaszi szünet elkezdődött, de muszáj vagyok megcsinálni a beadandókat, mert az utazásomat nem szeretném ezzel tölteni.

Két óra alatt nem lehet megváltani a világot, de legalább két feladatott kitudtam húzni a füzetből. Ennyivel is előrébb vagy.

Barista barátom az utolsó dolgokat még elpakolta. Ideje volt haza menni. A maradék cuccot még össze kellett pakolnom. Aztán még aludni is kéne valamennyit, mert nem szeretnék hulla fáradtan neki indulni az utazásnak.

Kiléptünk az utcára és elköszöntünk a főnöktől. Ő bezárta a kávézót, mi pedig elindultunk haza. Bele karoltam Daniba és elkezdtünk beszélgetni teljesen átlagos dolgokról. Milyen volt a mai napja. Ilyenkor mindig panaszkodik. Inkább a főnök háta mögött mondja el a siralmát. Mindig csak bólogatok, de valamikor a lelkem mélyén kinevetem. Vannak esetek, mikor ő ront el valamit és az vicces.

Megálltunk a ház előtt és előkerestem a kulcsomat. Bementünk a házba és felcaplattunk a harmadikra. Az épülethez tartozik lift, de persze sosem működik. Eddig senki sem tudta megmondani, hogy mi a baja. Csak annyit tudunk, hogy nem jó.

-       Mikor indulsz reggel? – kérdezte az ajtó előtt.

-       Nyolcra kint kell lennem a reptéren. Szerintem hat körül. Nem foglak felkelteni. Pihenned kell neked is.

-       Milyen kis aranyos vagy!

Mellkasára tette a kezét és úgy csinált, mintha elájulna. Elmosolyodtam ezen. Annyi ideje ismerem, hogy el is szoktam feledni, hogy milyen is igazából. Általános iskolás korunk óta ismerjük egymást. Alexet is abban az időben ismertük meg. Ő kicsit később jött hozzánk. De elég hamar beilleszkedett. A fiúk hamarabb összebarátkoztak. Aztán egyszer átmentem Danihoz és ott volt Alex is. Mind a két fiú csak cikizni tudott az nap és én sírva haza mentem. Az utca végén laktam kb. Aztán másnap mind a kettő bocsánatot kért és a többi történelem, ahogy szokták mondani. Hosszú utat bejártunk és azokat a pillanatokat nagyon szerettem.

Ledobtuk a cuccunkat a fotelba és leültünk a kanapéra. Bekapcsoltuk a tévét és megnéztük a mai összefoglaló műsort. Ha verseny hétvége van akkor mindig megnézzük a csapat harmadik tagját. Ilyenkor mindig azt érezzük, mintha mi is ott lennénk vele. Persze ez hazugság, de még is... Tudjuk nagyon jól, hogy nem a legjobb autóban ül, így annyira jó helyezéseket nem tud összeszedni, de mi akkor is nagyon izgulunk miatta.

-       Szerinted hányadik lesz? – kérdezte álmosan Dani.

-       Meglátjuk. Remélem most jó helyezést fog elérni. Ott leszek a pálya szélén.

- Azért már egy dobogós helyezés járna neki. Megérdemelné mostmár!

-       Pontosan! Ahogy mondod.

Miután megnéztük az összefoglalót elmentem megfürödni. Dani rendet rakott, mert a barátnője bármikor beállíthat. Egész jól kijövök a mostani barátnőjével. Az elején nem tetszett neki, hogy igen közel állunk egymáshoz, de barátom elmondta neki, hogy ez csak szeretett és semmi több. Nem kell féltékenynek lennie. Ugyan ezt elmondtam én is neki. Aztán talán felfogta, ha nem... így járt. Ha két embernek nem hisz, az az ő baja.

Mikor kicsik voltunk eldöntöttük mind a hárman, hogy egy nap együtt fogunk lakni. Külön a szülőktől és minden nap egy buli lesz. Elterveztük, hogy hol lenne a legjobb lakni. Ami mindenhez közel van és még könnyű haza jutni. Ha úgy akarunk tenni, hogy meglátogattuk a szülőket akkor csak egy fél óra legyen maximum az utazás. Aztán ahogy nőtünk és láttuk, hogy Alex elég hamar lefog lépni így változtak a tervek. A terv megmaradt, hogy Danival együtt fogunk lakni, de az igényeket leadtuk. Messzebb a központtól és közelebb a szülőkhöz. Ami azt jelenti, hogy húsz perc buszút a legközpontibb helyhez és öt percre van busszal a családi lakás. De végül is együtt lakunk és ennél nincs is jobb.

Elköszöntem Danitól és elmentem a saját kis szobámba. Bedobáltam még egy pár ruhát aztán ideje volt lefeküdni aludni. Persze, mint ilyenkor szokott lenni, nem bírtam elaludni. Nem szeretem, mikor izgatott vagyok és ez miatt nem tudom kipihenni magam.