Más Világ

13

Elmentünk közösen reggelizni, azután pedig visszamentünk a lakásba. Max és Penelope kiélvezték a nap hátralevő részét. Már csak pár órájuk volt hátra és kitudja mikor találkoznak újra. Kelly mikor lesz olyan kedvében, hogy újra lepasszolja a gyereket. Öt és hét közötre jelentkezett be. Egyfolytában az órát néztem, mert nem akartam, hogy eljöjjön az időpont. Hét óra után még mindig nem jelent meg és ez már kezdett gyanús lenni. Max telefonon hívta, de az első három hívására nem reagált, utána már nagy nehezen felvette. Mint kiderült elnézte az időt, de már ide tartott. Kilenc óra volt, mikor megérkezett. A gyerek hulla fáradt volt már. Ő már rég szeretett volna aludni, de nem engedtük neki. Könnyebb úgy elvinnie az anyjának, hogy megfogja a kezét és nem kell cipelnie.

Penelope táskája az ajtó mellett volt, direkt odakészítettem mindent nekik. Én a teraszon ültem, mert nem akartam bent lenni. Inkább néztem a tengert és a hajókat. A bejárati ajtóból úgy sem látott ide. Hallottam mikor nyílt az ajtó. Azt nem értettem, hogy mit mond Maxnak. Legalább nem kiabáltak a kislány előtt.

Penelope egyik pillanatban megjelent előttem és boci szemekkel nézett rám. Nem értettem, hogy miért áll itt előttem, mikor bent várja az anyja.

- Szia Kora! – ölelt meg.

- Szia! Legyél jó gyerek.

- Az leszek!

Bekísértem az ajtóig és egymásra néztünk Kellyvel. Nem volt ledöbbenve. Meg sem rezdült az arca. Próbáltam nem összeroppanni. Félelmetes tud lenni.

- Kora!

- Szia! – léptem be a nappaliba.

- Rég láttalak.

- Szint úgy.

- Kelly, ha megbocsátasz nekünk dolgunk van. Majd megbeszéljük, hogy Penelope mikor tudd itt lenni.

Elköszönt a kisembertől és utána el is mentek. Max idegben volt és látszott rajta, hogy próbálja lenyugtatni magát. Hozzá sem szerettem volna nyúlni, mert azt mindenki tudja, ha ő ideges, akkor meg kell várni míg lenyugszik.

- Elmegyünk bulizni? – vetette fel az ötletet.

- Elmehetünk.

- Akkor lassan készülődj. Addig szólok, hogy megyünk. – vette elő a telefonját.

A hálóban próbáltam valami ruhát találni, de semmi sem tetszett igazán. Aztán nagy nehezen kiválasztottam egy rojtos aljú flitteres ruhát. Nem is értettem, hogy ezt miért pakoltam be, mikor nem is szeretem ezt a ruhát. A tudatt alattim előre gondolkozott.

Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a ruhát. Nem igazán tetszett, de jobb nem volt ennél. Hajamat kiengedve hagytam. Kicsivel több sminket magamra pakoltam és kész is voltam. Bőven elmúlt tíz mire készen lettem. Verstappen még csak akkor kezdett el felöltözni. Lehet az gondolta, hogy nekem ez több időbe kerül, mint neki. Nem szeretek órákig készülődni. Azt meghagyom másnak.

Éjfélre jött értünk autó. Addig a lakásban megittunk egy két sört. Beszélgettünk mindenféléről. Kellemes volt. Talán eddig most beszéltünk a legtöbbet a személyes dolgainkról. Megtudtam, hogy ha megnősül egyszer akkor szeretne gyerekeket. Nem egyet. Minimum kettőt. Kicsit meglapultam ennél a beszélgetés résznél, mert én nem tudom, hogy mit szeretnék a jövőben. Nekem nem olyan stabil a jövőm, mint neki. Ha ő most ott hagyná az autóversenyzést, akkor sem kéne soha többet dolgoznia. Én azt sem tudom, hogy hova vennének fel dolgozni, mivel tele van a piac. Innen is látszik, hogy teljesen más az életünk. Pedig majdnem egyidősek vagyunk.