Más Világ

8

Maxszel már több, mint egy hete nem beszéltem. Sokat gondolkoztam a dolgokon. Beszéltem Danival is. Azon ő is meglepődött, hogy a legjobb barátja miket művel az emberekkel. Megértette, hogy miért voltam olyan amilyen. Nem akartam neki elárulni a dolgokat, de miután borult a bili még az nap este elmeséltem neki mindent, ami a tavaszi szünetben történt. Meg persze elmondtam neki a Verstappenes dolgot is. Arra csak annyit tudott reagálni, hogy ha ő a helyembe lenne már rég aláfeküdt volna. Daninak ezt könnyű mondania. Szerintem, ha nő lenne már rég "aláfeküdt volna", ahogy ő fogalmazott.

Hasznosan töltöttem az időmet. Sokat voltam lent a kávézóban, meg kitakarítottam a lakást. Ideje volt. Rá kellett jönnöm, hogy itt nem kosz volt, hanem retek. Nem voltam egy, minta takarítónő. Mondjuk ketten élünk a lakásban...

Telefonomra kaptam egy SMS-t miközben a ruhákat hajtogattam össze. Maximalista M. írt nekem. Majd utána küldött egy képet is hozzá. Azt írta, ha szeretnék menjek, de az sem baj, ha nem. A kép egy repülőjegy volt. Holnap reggeli indulással Nizzába. Le kellett ülnöm, mert nem tudtam, hogy mit csináljak. Aztán csak annyi jött ki a számon, hogy Dani.

Barátom kijött a szobájából és egyből leült mellém. Odaadtam neki a telefont és vártam, hogy mit fog mondani.

-          Én a helyedben mennék! Nincs mit veszítened. Meg is írom neki.

-          Ne merd! – kiabáltam rá. – Azt sem tudom, hogy szeretnék-e menni.

-          Ezt most felejtsd el! Pakolj! Holnap reggel megyünk a reptérre. Csak is a legjobb ruháidat viheted ki. – húzott fel a kanapéról.

-          Visszaírok neki. – kértem el a telefonomat.

-          Már késő! – kacsintott rám.

Fejem kezdett rák vörös lenni, de nem érdekelte. Megfogta a kezem és behúzott a szobámba. A szekrény mellől elhúzta a kis bőröndömet és kinyitotta. Nézte, hogy megkora, majd a szekrényemet is kinyitotta. Azt néztem, ahogy próbálja eldönteni, hogy mit vigyek magammal és mit tartsunk itthon.

Azt vettem észre, hogy tíz perc alatt bepakolt a bőröndömbe, úgyhogy még a fehérneműket is összeválogatta. A neszesszeres kistáskát azt rám hagyta. Mert nem tudja, hogy milyen sminket vagy tusfürdőt szeretnék vinni magammal. Ez komoly megtiszteltetés.

-          Ez gyors volt! – dőltem hátra az ágyon.

-          Annyira ismerlek már, hogy mit szabad felvenned és mit nem!

-          Na szép...! Milyen jó barát vagy te... – fogtam a fejem.

*****

Hajnalban csörgött az órám. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon a telefont és aludtam volna tovább. Viszont nem akartam, hogy Dani bejöjjön és pizsamában küldjön ki a reptérre. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább felkelek.

A konyhában már éget a lámpa. Kibotorkáltam hozzá és legjobb barátom már a kávét főzte nekem. Rám nézet és nem mondott semmi, csak felmutatott az órára. Értettem, hogy menjek felöltözni. Bementem a fürdőbe és gyorsan valami emberit formáztam magamból.

A szekrény előtt álltam és néztem, hogy mit vegyek fel. Végül egy fehér alapon kék mintás rövid pamutblúzt vettem fel és hozzá tettem még egy fehér sortot is.

Az utolsó dolgokat betettem a bőröndbe és készen is voltam. Felvettem a fehér hosszúszárú cipőmet, még Dani elment a szobájába.

-          Itt a kávéd! – nyomta a kezembe. – Na, induljunk! – lökött ki az ajtón.