26

136 7 0
                                    

A konyha asztalnál ültem és a kávémat kavargattam. Ideges voltam, mert nem tudtam, hogy mikor érnek ide. Lora írt egy SMS-t, amikor landoltak. Tudtam, hogy így hosszabb az idő, mintha kocsival jöttek volna Monacoba, de akkor is csigalassúsággal telt az idő. Elvileg egy óra bejutni Monaco a repülőtértől. Még is többnek tűnik.

Mikor megszólalt a kapu telefon már engedtem is be őket. Hiányoztak a barátaim. Főleg Dani. Ő aztán mindennél jobban. Ha most nem jöttek volna ki biztos, hogy nem bírtam volna ki itt egyedül. Kellett ő már nekem.

Kinyílt a lift ajtaja és én már ott vártam az ajtóban. Mind a ketten nagyon néztek, hogy milyen helyre jöttek fel, de mikor meglátott legjobb barátom akkor már rájött, hogy kihez is jött ki igazából és hogy hova.

Odarohantam hozzá és rávetettem magamat. Sírva fakadtam és nem bírtam abba hagyni. Az elmúlt hetek életem legrosszabb időszakának is beteletek. Igazából nem tudtam úgy kiadni magamból ezt az egészet, ahogy akartam. Viszont itt volt egy ember, aki tényleg ismert és tudta, hogy hogyha így kezdem a találkozásunkat akkor biztos nagy gáz van. Viszont nem akarom elrontani a szülinapi hétvégéjét. Még is csak ezért jöttek ki hozzám.

- Kivel beszéltél? – kérdezte Max határozottan.

Semmi jelen nem volt annak a Verstappennek, akit én annyira szeretnék. Ugyan olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mikor először találkoztam vele a garázsoknál. Még egy pillanatra az utálat is feltört bennem, de elfolytottam azt a gáz nyílást.

- Alexszel. – beakartam lépni a lakásba, de nem engedett be. – Bemehetnék a lakásba? – kérdeztem tőle.

- Hirtelen olyan más lettél. Mikor haza értem még egy légytől is féltél. Nem engedted, hogy az ember hozzád érjen. Magadat hibáztattad. Viszont, ahogy kimegyek telefonálni öt percre már másnak elmondod a dolgokat. Nem értelek Kora, a rohadt életbe! – csapott egyet az ajtókeretbe.

- Nem mondtam el neki semmit! – kiabáltam rá. – Éppenséggel ő az oka, hogy megkérdőjeleztem magam. De most már lehet, hogy téged is. Beakarok menni!

Beengedett a lakásba, de jött utánam hangos léptekkel. Kivettem a hűtőből egy üvegvizet és megálltam a konyhaszigetnél. Egymást néztük és vártuk, hogy a másik megszólaljon. Az érzéseim összevissza kavarogtak bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy Alex egy hazug dög vagy tényleg igaz mondott e. Viszont akkor Max egy rohadék.

- Mi történt? – szólalt meg, de még mindig a régi énjét láttam magam előtt.

- Átmentem Alexhez, miután Kellyék elmentek. A hátam mögött minden rossznak elmondott az exednek. Tegnap kicsit részeg volt. Aztán összevesztünk nála és sírva rohantam haza. És ez még a szebbik megfogalmazása, annak, ami történt. De a legjobb az, hogy kaptam tőle egy videót, amiről te is tudsz. Persze, ha jól tudom. – vágtam le az üveget a pultra. – Választ várok tőled Max! Tudni akarom, hogy mi történt közted és Alex között és arról a bizonyos felvételről is beszélj.

Tett egy lépést felém, de nem akartam, hogy közelebb lépjen hozzám. Így hátrálni kezdtem. Észrevette magát és megállt előttem úgy, hogy egy pár lépés legyen közöttünk. Nem tudott a szemembe nézni. Mindenhova nézett csak rám nem. Ezek szerint tényleg történt valami. Ha ennyire kerül, akkor nagy dolog lehetett.

- Mi a francnak kerteljek? Ha ennyire kiakarod szedni az igazságot, akkor tessék! – nézett végre rám. – Mikor Alex megjelent a formula 1ben ugyan úgy nem szeretettem, mint ahogy most. Persze a gyerekkori sérelmeket félre tudtam tenni és azért beszéltem vele. Aztán véletlenül szóba jöttetek ti is. Inkább rólad beszéltünk, mint Daniról. Még is csak lány vagy. Jobban érdekeltél, mint a barátod. Elmondta, hogy mennyire szeret téged és kár, hogy nem kért meg, hogy legyél a barátnője. Mert, hogy már rég óta bejössz neki. Azt is tudtam már akkor, hogy többször voltatok együtt. Mindenről kb. beszámolt nekem. Egy párban ültünk és jól éreztük magunkat. Majdnem minden versenyző ott volt. Ezért beszélgettem vele. – itt megállt és újra rám nézett.

Más VilágWhere stories live. Discover now