Más Világ

19

Gyorsan körbe vezettem a kis lakáson a barátomat. Utoljára a szobámba mentünk be. Amúgy is az van a legtávolabb a konyhától. Leültettem Maxot az ágyra elkezdtem kipakolni a bőröndömből. A legtöbb ruhament a  szennyes volt. Még szerencse, hogy hatalmas a táskám. Két hétnyi ruhát el kellett pakolnom.

- Este lesz a szemeszternyitó buli. Azt kérdezték ma tőlem, hogy akarok-e menni.

- És igent mondtál? – feküdt el az ágyon.

- Nem. Nemet mondtam. Mivel itt vagy velem.

- Pedig szívesen elmentem volna. – mondta szomorúan.

- Komoly menni akarsz? – néztem rá fájdalmasan.

- Miért ne?!

- Legyen... -adtam be a derekamat.

Írtam Lorának, hogy két VIP jegyet szerezzen nekünk. Ha már el kell mennem, akkor legyen a legjobb helyünk. Nem akarom azt, hogy egész este rajtunk lógjanak a fiatalok. Elég volt a ma délutáni esett.

- Kész a kaja! – nyitott be apám. – Hogy tetszik nálunk? – nézett barátomra.

- Csodás házatok van.

- Próbáljuk ápolgatni...

Hárman elindultunk az ebédlőbe. Apám Maxal beszélgetett, én pedig segítettem a konyhában az utolsó dolgokban. Ami azt jelentette, hogy kivittem a levesestálat az asztalra. Leültem a helyemre. Mamám velem szemben ült és rosszallóan nézett még mindig. Felhúztam a szemöldököm és megráztam a fejem.

Anyám mindenkinek mert a húslevesből. Keveset kértem mivel nem rég ettem. A család kérdezgette a vendékünket. A fő feladatom az volt, hogy a nagymamámnak fordítsak, aki nem tudott angolul. Szegény nagyon összevolt zavarodva. Volt olyan esett a hétvégén, amikor a Verstappen család hollandul beszélt. Néztem rájuk, mintha hülyék lennének. Teljesen megtudom érteni, hogy mit gondol.

- Mond meg neki, hogy nem kedvelem. Nem szeretem, ahogy vezet. – szólalt meg nagyi.

- Azt mondja a nagyi, hogy kedvel. – mondtam Maxnak.

Anyámék hülyének néztek. Tudták nagyon jól, hogy inkább hazudok neki, mintsem a nagymamám hülyeségét adjam neki tovább.

- Nem azt mondta. – hajolt közelebb.

- És még tapintatlan is! – teljes volt a felháborodás a nagymamám részéről.

- Tényleg nem kedvel. – csúsztam lejjebb a székemen.

- Mit mondott igazából?

Apám elmondta neki, hogy milyen kedves amúgy a nagyi. Csak vele nem az. Meg sem rezzent ettől a hírtől. Sok ember nem kedveli. Ezt megszokta már. Mamám meg nem fogja befolyásolni a dolgokat. Megszokja vagy megszökik. Ennyi opciója van.

A főétel hentes tokány volt. Az egyik kedvenc ételem. A mellettem ülő fiúnak nem annyira ízlett, de megette az egészet. Bátor tett volt. Mindent megtesz azért, hogy ne higgyék sznobnak. Meg amúgy is teljesen más ételekhez van szokva.

Nagymamám néha elmondott egy pár dolgot, ami nem tetszett a végére már annyira felhúzott, hogy rávágtam az asztalra. Mindenki megijedt tőlem. Nem szokásom ilyet tenni, de betelt a pohár.

- Nagyika! Elég legyen már! Tudjuk nagyon jól, hogy Alex a kedvenced. Még nálam is jobban szereted. De fogad el, hogy ez az ember itt van. Nem, hogy örülnél neki, hogy valakit végre bemutattam.

Apám gyorsan lefordította a monológomat és utána néma csendben ültünk az asztalnál. Anyám törte meg a csendet. Sütött tortát, amit mindjárt felfog szolgálni, csak menjünk be a nappaliba. A két férfit betoltam a nappaliba és ott maradtam a női erővel.