Más Világ

28

Charles elment edzésre. Barátnőm még nagyban aludt. Összeraktam a kanapét, hogy ne tűnjek bunkónak. Majd utána megpróbáltam halkan elmosogatni. Nem túl sok mosatlan volt a csapban, de úgy voltam vele, hogy inkább leszek jó vendég. Meg nem tudtam mást csinálni.

Miután végeztem visszaültem az erkélyre. Maradt még egy kis hideg kávém. Telefonom rezegni kezdett. Felvettem az asztalról és kigondolta volna, hogy kikeresett... Max. Reggel fél nyolc van. Mit szeretne tőlem? Olyan érzésem van, mintha semmi sem történt volna közöttünk. Mintha csak úgy eljöttem volna egy pizsipartira és majd délután haza megyek.

- Szia! – köszöntem neki.

- Szia! – nézett bele a kamerába. – Milyen volt az éjszakád?

- Aludtam egy jót. Neked?

- Pokoli. Nem aludtam semmit. – dörzsölte meg a szemét.

- Akkor miért nem próbálsz meg most aludni?

Nem értettem, hogy miért mondja ezt el most. Azt várja, hogy haza menjek hozzá? Ez a férfi összezavar.

- Nem tudok! Mindenhogy rossz. – túrt bele a hajába idegesen.

- Most mit vársz tőlem? – halkítottam lejjebb a telefont.

- Szerintem te is tudod.

- Max, te voltál az, aki mondta ezt az egészet. Én betartom. Te is tegyél így. Légy már kicsit felnőtt. Két nap és találkozunk.

Csak egymást néztük és nem szólaltunk meg. Hallottam, hogy felkelt Charlotte. Mondtam Maxnak, hogy mennem kell és meg sem vártam a válaszát. Letettem a telefont. Bementem a lakásba és Charlotte már készítette is a kávéját. Látszott rajta, hogy most kelt fel.

- Jó reggelt! - köszöntem neki kedvesen.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? - fordult felém.

- Nagyon jól. Kényelmes volt a kanapé.

- Látom már össze is pakoltál.

- Volt rá időm.

- Charles mikor ment el? - ült le mellém a pulthoz.

- Fél órája talán. Nem tudom igazából. Annyit mondott, hogy siet vissza és jó lenne együtt ebédelni.

- Akkor addig van időnk elmenni valahova. Megiszom a kávémat, felöltözők és mehetünk is. – ébredt fel egy pillanat alatt és már kissé hiperaktívvá vált.

*****

Charlotte egy spagetti pántos barna színű ruhát vett fel. Hozzá keresett még egy fekete blézert és belebújt egy fekete egyszerű topánkába. Fél órába sem telt, hogy elkészüljön. És még volt ideje sminkelni is. Csodálatosan nézett ki. Én hozzá képest... Lelakottnak éreztem magam.

Beültünk az autóba és fogalmam sem volt, hogy hova szeretne menni. Végül a GPS megmutatta az úticélunkat. Cannes. Idén már volta, de még csak a tengerpartján.

Kocsikázás közben lehettem én a DJ. Barátnőmet nem akartam kitenni annak, amit Verstappen szokott tőlem a kocsiban kapni. Modern slágereket játszottam le. Szerencsére hasonlókat hallgattunk ezért jó hangosan énekeltünk az autóban. Egyikünknek sincs jó hangja, így még ez sem akadályozott minket abban, hogy jól érezzük magunkat.

Mikor beértünk Cannesba kerestünk egy parkolóhelyet. Végül egy hatalmas nagy parkolóban álltunk meg. Ahogy kiszálltunk a kocsiból ott volt előttünk a tengerpart. Fantasztikus látvány volt.