Más Világ

34

A gép landolt és megérkeztünk Franciaországba, ami azt is jelentette, hogy nemsokára otthon leszünk. Vár a melegzuhany és a puha ágy. Végül Max megbeszélte a két nagygyerekkel, hogy maradjanak szerdáig. Hétfő délután van. A holnapi napot együtt töltjük és szerdán az éjszakai géppel elmennek haza. Örültem neki, hogy ilyen kis aranyos volt most. Nem kértem tőle és nem is mondtam neki ezt a lehetőséget. Ő találta ki. Mondjuk hova tesszük őket... Ez egy jó kérdés. Mikor megérkeztek akkor sem törődtem ezzel. Megkapják a kanapét. Az amúgy is kényelmes. Maximum reggel felkeltem őket, ha kimegyek kávézni. Ennyi bajuk legyen a világon.

Elég gyorsan a lakáshoz értünk. Max lépett be először a lakásba. Kicsit le volt sokkolodva, mikor meglátta, hogy milyen kupit csináltunk. Amikor az ő maradékját kellett feltakarítanom, akkor sokkal rosszabb volt a helyzett. Most két bőrönd kivolt nyitva és összevissza voltak dobálva a ruhák. Sietni kellett.

Lepakoltunk és alig vártam, hogy elfoglalhassam a fürdőszobát. Egyenesen a szobába mentem ledobálni a cuccaimat. Max jött utánam, még a többiek a nappaliban maradtak. Ledőltem az ágyra és nem akartam felkelni. Olyan kényelmes volt az ágyunk. Max odafeküdt mellém és hozzám bújt. Haját simogattam.

- Elkéne mennem megfürödni. Nem bírom magam elviselni. – szólaltam meg pár perc után.

- Azt jól teszed. – húzódott el tőlem, de nem annyira, hogy ne tudjam kicsit meghúzni a haját. – Aú! Ez fájt.

- Megérdemelted. – álltam fel.

Bevágódtam a fürdőbe. Letéptem magamról a ruhákat és már a zuhany alatt álltam. A meleg víz isteni volt. Ennél jobban tényleg nem is eshetett volna. A reptéren igen viccesen, de valahogy „megfürödtünk". Viszont a rendes zuhanyt semmi sem übereli. Nem akartam sokáig birtokolni a helyiséget ezért kicsit sietősebbre vettem a figurát.

Betekertem magam a törülközőmmel. A tükörképen egy pillanatra megijesztett. Az elmúlt időben nem igazán néztem tükörben. Főleg nem ennyi „ruhában". Már én is kezdtem észre venni, amit mások igen. Elkezdtem fogyni. Az arcom kezdett beesni és a vállaim is összébb mentek. Nem igazán éreztem, hogy ez jó lenne. Csak egy pár kiló mehetett le, de akkor is számomra ez már sok volt. Nem szabad csak vajas kenyeren élnem. Össze kell szednem magam.

Kiléptem a folyósóra és velem szemben állt meg Dani. Egymásra mosolyogtunk és elléptünk egymás mellett. Max a szobánk előtt állt és azt nézte, hogy mit csinálunk. Melle előtt össze volt fonva a keze és feszült lett egy pillanat. Beléptem a szobába és már mentem is a gardróbba felöltözni. Nem kellett gondolkoznom azon, hogy jön-e utánam.

- Miért nem tudtál bevinni ruhát? – kérdezte erőteljesen, de még is halkan.

Próbáltam magamra erőszakolni a fehérneműmet. Még vizes voltam, így összevissza tapadt az a vékony anyag.

- Minek vinnék be? Egy lépés a hálószoba. Meg amúgy is szerinted mikor együtt laktak a legjobb barátommal, akkor mindig vittem magammal a ruhámat a fürdőbe? – álltam meg előtte.

Max nyelt egy nagyot. Láttam rajta, hogy minden féle gondolat átfut az agyán. Csípőre tettem a kezem és úgy vártam, hogy végre megszólaljon.

- Igen! Minek lásson félpucéran?

- Max! – csaptam a homlokomra. – Kisgyerek korom óta ismerem. Hidd el nekem, hogy nem egy fürdőszobai esett fog itt dönteni. A lakásban néha összevissza rohangáltunk. Ő boxerben, én meg így. Teljesen normális. Úgy is tudod, hogy sosem történt semmi.

- Megőrjítesz! – lépet egyet közelebb és már át is karolta a derekamat.

Kaptam tőle egy hosszú csókot. Érezni lehetett a levegőben, hogy mind a ketten többet akarunk ennél. Még sem kaphattuk meg, amit akartunk. Vendégeink vannak.