Más Világ

24

Arra keltem, hogy valami rám ugrott. Nem volt más az, mint Penelope. Max mondott neki valamit. Én inkább átfordultam a másik oldalamra és próbáltam visszaaludni, de nem ment. Megkerestem a telefonomat és megnéztem, hogy mennyi az idő. Még csak hét óra volt. Azt hittem, hogy ma tovább fogok aludni. Ez nem így lett. Nagyon várom már, hogy elmúljanak ezek a napok.

Kiszálltam az ágyból és úgy voltam vele, hogy kimeg yek a konyhába. A két ember ott feküdt az ágyban. Max még aludt, Penelope meg hozzá volt bújva. Köszönt nekem és utána már úgy csinált, mintha aludna. Nem lehetett volna úgy bejönni, hogy ne keltsen fel?

Készítettem magamnak egy kávét és kiültem a teraszra. Miközben a kávémat ittam a tájat néztem. Egy, egy hajókürt megszólalt és annyira jóleső érzés volt. Legalább ez kárpótol, mindenért.

Hallottam, hogy a többiek is felkeltek. A tévé hangját meghallottam és tudtam, hogy a gyerek már ott van előtte. Verstappen csatlakozott hozzám. Kis zombi volt, de jól állt neki ez az ábrázat.

- Mennyit aludtunk? – kérdezte, miközben a szemét dörzsölgette.

- Talán három órát, de lehet, hogy van az négy is.

- Most már többet is kéne aludni.

- Zárd be a gyereket a szobába és akkor addig alszunk, ameddig akarunk.

- Milyen vagy te! – nézett rám rossz szemmel.

- Ha nem lennél bébicsősz, akkor tudnánk pihenni és azt lehet csinálni, amit szeretnénk.

Látszott rajta, hogy nem tetszett, amit mondtam neki. Ennyi nap után már meguntam. Még csak péntek van, és a kedd még messze van. Az teljesen más volt, mikor Max unokaöccsei velünk voltak, mivel ott nem ketten voltunk a gyerekekkel, hanem az egész család ott volt. Ott nem gyerek vigyázó szerepben voltunk. Viszont most egy hároméves gyerekre kell vigyázni.

- Annyira szívtelen vagy!

- Most miért! – akadtam ki egy picit. – Mikor Kellynek dolga akadt, akkor kivigyázott a lányára?

- Az anyja vagy az egyik barátnője. Meg az apja.

- Na, most akkor miért nem tud mondjuk az anyja vigyázni rá?

- Szerintem jobb, ha ezt most befejezzük. Inkább bemegyek most.

- Most komoly itt hagysz?! – néztem rá fel.

- Igen! – láttam rajta, hogy nem akarja ezt tovább folytatni. – Azt meg kell értened, hogy nekem ez a kislány fontos. Fárasztó, tény. De szívesen vagyok vele, ezt el kell fogadnod.

Bement a lakásba és egyedül maradtam. Mérges voltam nagyon. Vannak saját gondolataink erről a témáról. Ő élt velük. Majdnem három évig lakott együtt Kellyvel. A gyerek megszokta a jelenlétét és hiányzik neki Maxi. Teljesen megértem. Viszont azt neki kell megértenie, hogy vannak dolgok, amik egyszer kétszer pár órában jó bulik, de utána nekem elég volt. És nekem ez most már elég volt.

Elmostam a bögrémet és néztem közben ahogy a tévét nézték. Szívet melengető látvány volt. Odamentem a kanapé mögé és Vertappan buksijára adtam egy puszit. Azt hittem, hogy értékelni fogja a gesztust, viszont rám sem hederített. Ez igazán rosszul esett.

Bementem a gardróbba és kerestem valami ruhát. Felvettem egy fekete bandeau melltartó és arra rávettem egy világos barna túlméretezett resort inget. Alulra egy ugyan olyan színű lyocellkeverék nadrágot húztam fel. A fürdőben gyorsan elkészültem és készen is voltam. Miközben készülődtem írtam Charlottenak, hogyha van kedve akkor találkozzunk már egy reggelire. Azonnal válaszolt, hogy amúgy is tervezett menni valahova kajálni. Volt indokom, hogy miért tudok elmenni otthonról.