Más Világ

5

A vacsora után volt egy kis adományozás féle. Mint kiderült hatalmas összegeket adtak az épületben lévő emberek. Én úgy ültem ott, hogy nem is adtam egy petákot sem. Mentségemre szóljon nem is tudtam róla semmit. Nekem csak tegnap szóltak, hogy egy estélyre kell jönni. Talán nem olyan gáz, de csak talán...

Az ételek fantasztikusak voltak. Az asztalunknál a csapatból lévő emberekkel ültünk. Lucas nem tudott részt venni az eseményen. Halkan beszélgettek minden féle dologról. Én csendben elfogyasztottam az ételeket és próbáltam nem butának tűnni. Semmit nem értettem az egészből. Látszik, hogy nem ebben a körbe mozgok.

Minden után átmentünk egy másik terembe, ahol kellemes zene szólt és az emberek tudtak rendesen beszélni egymással, vagy éppen táncolni. Alexszel ott hagytuk a többieket és elmentünk valami alkoholért. Kértem magamnak egy pohár fehér bort. Azzal eltudok lenni egy ideig. Az alkohollal nem vagyunk barátságban.

-          Nem beszéltél túl sokat.

-          Azért, mert nem tudtam semmihez sem hozzá szólni. Ti főként a munkáról beszéltetek. A hölgyek meg a különböző gyereknevelésekről meg ilyenek. Nincs is gyerekem! – ittam bele az italba.

-          Ne haragudj! – karolta át a derekam.

-          Dehogy is. Inkább élvezem a látványt.

Miközben beszélgettünk az épületről, megjelent egy ismerős. Kezet fogott pár emberrel és utána barátnőjével a bárt pulthoz jöttek. Észrevettek mind a ketten és bólintott Max. A nő nem akart köszönni. Még mindig nem tűnik kedvesnek.

-          Azt hittem már nem is foglak ma látni. – szólalt meg Max.

-          Pedig itt vagyunk! – vágta rá barátom.

-          Érezzétek jól magatokat! – emelte fel a poharát, amiben vodka volt.

Felhörpintettük a maradék alkoholt és visszamentünk a többiekhez. Verstappenen hasonló öltöny volt, mint Alexen. Viszont barátnője egy egyenes szabású sötét lila ruhát vett fel. Csodálatosan állt rajta. Minden apró vonását kiemelte.

Válaszoltam Daninak, aztán megnéztem, hogy mit akart csoporttársam. Minden fél órában küldött egy egy üzenetet. Nem tudtam, hogy mi lehet ilyen fontos. Aztán megtudtam. Képes volt azért írogatni, hogy Alex és én együtt vagyunk e. Írtam neki, hogy nem és szálljon le ő is erről a vonatról.

-          Van kedved táncolni? – kérdezte Alexander.

-          Persze.

A táncparkettre mentünk és elkezdtünk döcögősen, de táncolni. Sosem volt egy táncos lábú ember. Nem beszéltünk a tánc alatt, csak élveztük a zenét és hogy nem lépünk egymás lábára. Mikor végetért a szám az emberek megtapsolták a zenekart. Mi is így tettünk, aztán már fel is csendült a következő. Alex vállát valaki megbökte. Max állt mögötte.

-          Lekérhetem a hölgyet? – kérdezte tőle.

-          Persze.

Helyett cseréltek és már Maxszel táncoltam tovább. Nem tudtam ezt mire vélni. Láttam, hogy Alexnek nem tetszik, de nem tudtam mit csinálni. Csak egy tánc az egész. Semmi több.

Csípőmre tette a kezét a másikkal megfogta a szabad kezemet. Én is felvettem a hivatalos tánc mozdulatot.

-          Barátnőd nem fog féltékeny lenni? – kérdeztem.

-          Nem igazán. Miért vagy Alex mellett null huszonnégyben? – kérdezett vissza.

-          Miért akartál táncolni velem?