Más Világ

14

Az utolsó napunkat megpróbáltuk kimaxolni. Miután játszottunk elmentünk sétálni. Ettünk fagyit, majd beültünk egy étterembe megebédelni. Délután a medence mellett voltunk és próbáltunk pihenni egy kicsit. Este pedig összeszedtem az a pár dolgot, amit muszáj voltam haza vinni. Miután késznek nyilvánítottam magam leültünk filmet nézni. Két filmet néztünk meg. Először egy krimit tekintettünk meg. Azt ő választotta. Számomra nem volt új a film, mert már vagy ötször láttam. Annyiban volt érdekes, hogy angolul még nem láttam. Mindig szinkronosan néztük otthon. A második filmet én választottam. Úgy voltam vele, hogy legyen egy vígjáték, de megcsavartam a dolgokat. Egy magyar vígjátékot kellett megnéznie. Direkt úgy választottam, hogy legyen hozzá angol felirat. Először ki volt akadva, mert nem erre számított, de aztán megbékélt a helyzettel. A film tetszett neki. Nevetett rajta. Voltak poénok, amiket el kellett neki magyaráznom, mivel nem mindenki érti a sajátságos humorunkat.

Pénteken délben indult a gép. Kivitt a reptérre és szomorúan kellett otthagynom. Rossz volt elmenni, de nem volt más választásom. Haza kellett mennem. Neki meg kellett a pihenés. Viszont nem tudom, hogy mikor fogom újra látni, ami gáz. A távkapcsolat olyan nehéz, főleg ebben a helyzetben.

Dani a reptéren várt. Cuki volt és meglepett. Karjaiba vettem magam és nem akartam elengedni. Hiányzott a legjobb barátom. Nem is beszéltünk annyit. Eddig mindig olyan sokszor lógtunk egymáson, most pedig... Nehéz a felnőtt élet.

Szombaton kimentünk a legnagyobb hazai fesztiválra. Alex is csatlakozott hozzánk, mint ahogy Vera is. Az utóbbi személynek nem örültem annyira. Dani ilyenkor felvesz egy másik álarcot, ami nem is igazán ő. Sokszor voltam inkább Alexszel. Aranyos volt egész éjszaka. Mindent fizetett nekünk és nem hagyott magamra. Ez nála aztán tényleg előre lépés. Tomboltunk, mint anno mikor tizenhat évesek voltunk. Találkoztunk régi osztálytársakkal is. Mindenki Alexandert kérdezte, hogy milyen híresnek lenni. Meg, hogy emlékszik e milyen jóban is voltak. Ezen csak mosolyogni tudtam. A legtöbb embernek nem tetszett, hogy nem jár be hozzánk és még is érettségit tudott szerezni. Most pedig nyaliznak neki. Azért én sem maradtam ki a buliból. Engem is letámadtak, hogy tényleg együtt vagyok e Max Verstappennel. Mivel publikus volt, ezért mondtam nekik, hogy igen. Kérték, hogy majd mutassam már be nekik egyszer. A válaszom az volt, hogy perszeeee... Egyszer mindenképpen. Biztos, hogy nem!

Max küldött videókat. Ibizán tombolt a barátival. Jó volt látni, hogy ő is jól érzi magát. Hiányzott, de a barátaim elterelték a gondolatimat róla. Mikor mentünk hajnalban haza, akkor küldött hangüzenetet. Teljesen leitta magát a sárgaföldig. Lehetett hallani a hangján. Jó kedve volt és azt próbálta elmagyarázni, hogy milyen estéje volt. Majd hozzá tette, hogy hiányzok neki és mennyire szeret. Megint úgy mondta ki ezt a szót, hogy nem volt rendesen tudatánál. Nem hoztam fel neki akkor sem és most nem fogom neki elmondani. Úgy szeretném hallani tőle, hogy józan.

Vasárnap alig bírtunk felkelni. Pedig muszáj volt délre haza érnünk a családunkhoz. Közös sütögetést terveztek. Mindenki oda volt rendelve Daniék házához. Alex ma este utazik el és megakarták ünnepelni. Ezért Alex szülei és az én szüleim is ott voltak.

- Elkészültetek már! – kiabáltam a lakásban.

- Várj már! – jött a válasz valahonnan.

- Elfogunk késni és még mindig nem szeretünk késni. – néztem az órámra.

Öt perc múlva már mindenki előttem állt. Ideje volt indulni. Alex vezetett, ezért egy negyedóra alatt haza is értünk a szülői házhoz. Jó volt együtt látni az öregeket. Főleg a szüleimet. Nem is tudom, hogy mikor láttam őket utoljára.

- Jól nézel ki, gyerek! – ölelt meg apám.

- Te sem panaszkodhatsz. – léptem el tőle.