Más Világ

32

Nézzük mi történt az elmúlt időszakban. Nem volt könnyű az elmúlt másfél hét. Mondjuk rettentő gyorsan eltelt. Valahogy kitudtam használni az időt és még a szakdolgozatomat is majdnem befejeztem. De kezdjük az elején.

Vasárnap este nem igazán néztük végig a filmet. Más programot választottunk. Hétfőn nem nagyon akart kikelni az ágyból, mint ahogy én sem. Inkább kiélveztük az utolsó pillanatokat is együtt. Annyira elhúztuk az időt, hogy rohanva dobáltuk össze a bőröndje tartalmát. A legjobb az volt, amikor egymásnak mentünk a folyosón, vagy a gardróbban. Fájt neki ütközni a mellkasának. Mivel kisebb vagyok egy kicsivel nála, ezért szerintem nekem jobban fájt ez az incidens.

Olyan este hat körül jött érte az autó. Lekísértem, mert kiakartam használni még azt a pár percet. Bepakoltunk a csomagtartóba és szomorúan elköszöntem tőle. Azt mondta, hogy majd beszélünk, ha megérkezik. A végén hozzá tette, hogy ne sírjak. Nem bírtam az érzelmeimnek parancsolni. Fájt, hogy elmegy. Megvártam még eltűnik az autó a látóhatáromból és utána mentem csak fel. Miközben a liftben voltam, annyit irt, hogy síros. A könnyeimet törölgettem és elmosolyodtam. A hétfő estét végig zokogtam az ágyban. Láttam, hogy Dani egyfolytában írogatott, de nem tudtam neki válaszolni. Teljesen ki voltam. Úgy éreztem, hogy most már mindennek vége lett. Itt vagyok egy üres lakásban, ami nem az enyém. A tulajdonosa elment és mikor visszajön elfogok menni. Hátha abban az egy százalékba fogunk tartozni...

Max írt mikor megérkezett Angliába. Mint kiderült első útja odavezetett. Szerdán indul Szingapúrba. Kedden még valami dolga volt a gyárban. Örültem, hogy biztonságba megérkezett.

A napjaim úgy néztek ki, hogy felkeltem és elmentem futni. Igen, rá álltam a futásra. Egyre rövidebb idő alatt sikerült lefutnom azt a távot. Kicsit megálltam a megszokott helyemnél és utána visszafutottam. Már mondhatni élveztem ezt az egészet. Futás után vettem egy forró zuhanyt. Maxszal beszéltem két szót, hogy minden rendben van. Megittam az az napi első kávémat, aztán neki álltam a szakdolgozatomnak. Tizenegytől este hatig egyfolytában csak írtam. Mindig más helyett választottam. Valamikor a teraszon ültem kint. Volt olyan, amikor a konyhaasztalnál, de az is előfordult, hogy Max dolgozószobájába voltam el. Három kávét abban az időintervallumban elfogyasztottam. Ebédre ettem egy vajas kenyeret, vagy salátát. Mivel egyedül voltam és elégé kifárasztottam magam napközben ezért már nyolcóra körül lefeküdtem aludni.

Péntektől a tévé előtt ültem és figyeltem az eseményeket. Borzasztóan izgultam miatta. Nem igazán indult jól a futam neki. Elégé távol volt az első embertől. Az eső sem segített neki. Az egész verseny alatt Alex ott robogott mögötte. Tudtam nagyon jól, hogy nincs mentálisan rendesen ott a pályán. Látszott a vezetéséből. Olyan helyzeteket hozott össze, ami miatt csak a fejemet fogtam. Még majdnem össze is mentek. Mindkét fiú nagyon erőszakos volt. Akár mennyire is utáltam Alexszet bíztam benne, hogy betud jutni épségben a végén. Így is lett. Pedig nagyon hajtott afelé, hogy totál károsra tőrje az autót. De Max is ugyan ezt csinálta.

Nem nagyon kommunikáltam senkivel. Daninak néha egy – egy mondatára válaszoltam, de csak szűkszavúan. Lora is keresett az utazás miatt. Nem volt kedvem vele foglalkozni. Vele kicsit bővebben beszéltem. Max nem nagyon keresett, de én sem őt. Tényleg annyira kikészítettem magamat, hogy ezekre a dolgokra nem is gondoltam. Amikor nem tudtam elaludni felmentem a tetőtérre és inkább úsztam. Még mindig úgy úsztam, mint egy kutya. Viszont ez még jobban kimerített és tudtam egy jót aludni.

Charlotte nem volt itthon, mivel ő elment Charlesszal végül Szingapúrba és onnan Japánba. Így még az sem fordult elő, hogy barátnőmmel tudtam volna foglalkozni.

Néha mikor már teljesen tele volt a fejem, akkor takarítottam vagy elmentem sétálni. A séta csak egy kis körből állt a ház vonalában. Összetalálkoztam a Monaco FC focistáival is. Általában akkor voltam lent, mikor ők jöttek már el az edzésről. Már a harmadik nap után intettünk egymásnak és hozzá tették egy páran, hogy többször jöhetnék erre felé. Kedves bók volt, de nem tudtam mit kezdeni vele.