Más Világ

4

A tegnapi nap csodálatos volt. Az ünnepség után még kicsit kellett várnom Alexre, de próbált nagyon sietni. A csapattal együtt megünnepeltünk a mai teljesítményét és persze Lucas munkáját is. Mind a két fiú nagyon ügyes volt. Ez a felmenő tendencia maradjon meg és nem lesz semmi probléma.

Elég későn értünk a szállodához. Igazából csak annyiból állt az este maradék része, hogy megfürödtem és bebújtam az ágyba. Hulla fáradt voltam. Rég nem volt már ilyen izgalmas napom.

Az ébresztő óra megzavarta kellemes álmomat. A párnába temettem az arcom és nem akartam felkelni. Nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőbe és rá kellett jönnöm, hogy ma nem leszek túl fitt. A tegnapi bulizás elvette minden energiámat.

Megmostam a fogam és az arcomat. Hajamat lazán összefogtam. A bőröndömből kivettem egy farmert és hozzá egy spagetti pántos fekete trikót. Megfogtam a kapucnis pulcsimat és felvettem. Összedobáltam a cuccaimat és körbe néztem a szobában. Elvileg mindent elpakoltam. Nem igazán szeretek kipakolni, mert képes vagyok bármit elhagyni.

A cipőmet felvettem és kimentem a szobából. Bekopogtam Alexhez, aki már csak engem várt. Ő sem volt top formában.

- Mehetünk? – kérdeztem.

- Persze. Lassan indul a gép.

Felvettem a kapucnit és elindultunk, hogy magunk mögött hagyjuk a szállodát és a hétvégét. Talán felnőtt éveimben nem volt még ilyen jó napom. Nem, hogy még éjszakám.

A repülés nem volt vészes. Három óra alatt sikerült Monte Carlóba jutnunk. A gépen aludtam egy kicsit. Volt egy átszállásunk, de ez volt a legkevesebb. Az emberek nem állítottak meg minket, aminek most nagyon örültem. Hulla fáradt voltam és alig vártam, hogy letudjak ülni. Még a telefonomat sem vettem elő, pedig hallottam, hogy keresnek az emberek.

A reptérről taxi vitt el a szállásra. Alex egy társasházban lakik. Miközben mentünk a lakás felé az utat figyeltem. Olyan csodálatos volt a város. Remélem, hogy lesz időm sétálni a városban. Az idő elvileg nagyon jó lesz. Ezért is gondolom azt, hogy lehet majd sétálni.

Alex kifizette a taxit és elindultunk a ház felé. A recepciós kinyitotta nekünk az ajtót. Számomra már ez egy fura dolog volt. Otthon ilyen nincs. Még a lift sem működik, itt meg minden is van.

Kinyitotta az ajtót és elém tárult a csodálatos kis lakása. Letettem a cuccom az előszobába, ahonnan nyílt a nappali és a konyha. Velem szemben az ablakból a tengert és a jachtokat lehetett látni. Nem tudtam, hogy hol hagytam el az államat. Fantasztikusan nézett ki. A helyiségek minimalisták voltak. Fehér és az ezüst dominált. Látszott a lakáson, hogy egy pasi lakik benne. Tiszta volt, csak olyan üres számomra.

- Gyere, meg mutatom a szobádat! – fogta meg a kezem.

- Még mindig van? – kérdeztem döbbenten.

- Persze. – mosolyodott el.

A konyha mellett elmentünk és ott volt négy ajtó. Az első a fürdőszoba volt. Járt hozzá egy zuhanyzó, egy kád. A második a vécé volt. A maradék kettő pedig az ő szobája és a vendégszoba. Kinyitotta a „szobám" ajtaját és nem csodálkoztam. Minden fehér volt. Nem túl sok mindent tartalmazott a szoba, de arra pont elég volt, hogy az ember elaludjon.

Benyitottam a hálójába és kb. ugyan úgy nézett ki, mint a vendégszoba. Annyi volt a különbség, hogy kicsit nagyobb volt és voltak képek. Még én is ott voltam a tévé előtti lebegő polcon. Több közös képünk van, de talán ez az egyik legjobb. A Balatonon nyaraltunk Dani nagyszüleinél. Nem lehettünk tizennégy éveseknél többek. A parton lángost ettünk és a nagymama lefotózott minket. Tiszta tejföl volt a képünk. Alexnek még a felső teste is olyan volt. Nem tudott szépen enni már akkor sem. Kismalac...