Más Világ

2

Az ébresztő órát kinyomtam és alig akartam kinyitni a szemem. Megdörzsöltem a homlokomat és nagy nehezen felültem. Feloltottam a kislámpát és már fény is társult az mellé, hogy inkább aludtam volna tovább. Kettőkor sikerült elaludnom. Ez az én formám.

Gyorsan felöltöztem. Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét. Közben kicipeltem az előszobába a bőröndömet és a táskámat. Megittam a fekete löttyöt, közben hajamat kifésültem. Tettem fel valamennyi sminket csak, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy zombie. Persze ez esélytelen volt. Az órám jelzett, hogy hat óra van. Muszáj voltam elindulni. Betettem a mosogatóba a csészét és már indultam is. Elkezdtem nagyon sietni, mintha a kávé felpörgetett volna egy pillanat alatt.

Egy óra volt még kiértem a reptérre. Ez igen jól jött, mert így volt időm elmenni a mosdóba, meg megtudtam keresni a bőrönd leadást is.

Miközben várakoztam, hogy letudjam adni a táskámat, mögöttem beszélgetett két ember. Az egyik egy nő volt, a másik pedig egy férfi. Arról beszéltek, hogy milyen izgatottak a hétvégi futam miatt. És kár, hogy csak holnapra kaptak jegyet. Az időmére már nem volt jegy. Sajnáltam őket. Én ott leszek az időmérőn és még ha szerencsém van az utolsó szabadedzésen is. De azt inkább kétlem. Elég nehéz lesz bejutni oda. Mindenhol autók és társaik.

Időben landolt a gép. A bőröndök is elég hamar megjelentek a szalagon. Ahogy megszereztem a sajátomat rohantam is kb. kifelé. Bekapcsoltam a telefonomat és már mindenki keresett, aki tudja, hogy ma utaztam el. Anyáméknak megírtam, hogy most landoltam. Majd Alex üzenetére mentem rá. Azt kérte, hogy ne mozduljak el a reptérről. Egy táblát keressek majd. Kint álltam az emberek között és észrevettem, ami csak nekem szólhat. „Síros". Igen... sosem vakartam le magamról, hogy sírva mentem haza. Szerencsére magyarul volt felírva és nem angolul, vagy bármilyen más nyelven. Mondjuk, akikkel jöttem, azok közül sokan eltudták biztos olvasni.

- Jó reggelt! – köszöntem az idősebb férfinak.

- Jó reggelt! Kora? – kérdezte meg a szakállas idegen.

- Pontosan. Ami a táblán van, nem az igazi nevem. – fogtam meg a tarkómat a kínos helyzet miatt.

- Alex elmondta. – mosolygott rám. – Adja csak ide a csomagját. Itt állok a közelben.

Nem tudom, hogy mit csinálok ezzel az emberrel, ha meglátom majd. Rég nem láttam, de már most kikészített. Mi lesz még itt? Remélem az egész boksz utca nem tudja még. Aztán kitudja, lehet...

Beszálltam az autóba és kényelmesen elhelyezkedtem. Elégé meleg van itt, még otthon átmeneti kabátban indultam el. Szerintem melegem lesz ebben a ruhában, de ez egy elág erős tipp.

- Ön mellett van egy csomag. Alex küldi.

- Köszönöm.

Kinyitottam a csomagot és ott volt benne a saját passzom. Sosem volt még ilyen szép passzom. A régi versenyeken vagy nem kaptunk semmit, vagy csak egy karszalag járt. Ez azért már más. Még is csak egy nemzetközi verseny. Itt megadják a módját.

Kaptam még egy üveg vizet (amivel életet mentett), meg egy drága napszemüveg a csomagban. Ezt szerettem volna mindig is. Csak drága volt az én pénztárcámnak, így mindig valami hasonlót vettem.

A passzt nyakamba akasztottam. A szemüveget kibontottam és már fel is tettem a fejemre. A víznek több, mint a felét pedig megittam. Nagyon szomjas voltam. Nem is ittam még semmit. Csak azt a kávét, de az semmi.

Küldtem egy képet Daninak, aki egyből válaszolt is. Kaptam egy képet tőle, amin bemutat. A szeretete határtalan. Ezért vagyunk mi jóba. Megírta, hogy izgult miattam és reméli, hogy jól fogom érezni magam.