Más Világ

23

Meglepetésemre a kaszinóba mentünk be. Elkezdtem számolgatni, hogy mennyi pénzt tudok itt hagyni. Arra jutottam, hogy talán egy olcsó vegyes saláta beleférhet a keretbe. Viszont lehet annyiba fog kerülni, mint a cipő, amit az előbb vettem. Lehet, hogy gyorsan visszakéne vinni és akkor maradna pénzem is. Tényleg vízen és kenyerén fogok élni, amíg itt leszek. Nincs mese.

A biztonsági őrök belenéztek a táskánkba és utána be is engedtek minket. Ámulva nézte végig az épületben, mint legutóbb mikor Alexszel voltam itt. Annyira gyönyörű volt. A mennyezetről kék lapok lógtak le. Olyan volt, mintha a víz hullámai lennének. A bejárattal szemben volt egy hagyományos óra, ami nem más lehetett csak is Rolex. Itt aztán minden drága, még a kő, amin állok. Miután beértünk a nagy aulába jobbra fordultunk és már ott is volt az étterem. Még én csodálkoztam a helyen és készítettem képeket, mint a jó turista, addig barátnőm szerzett is egy asztalt nekünk. Leültettek minket egy olyan asztalhoz, ami mellett ablak volt. Így csodálatos kilátásunk volt a tengerre. Kaptunk két étlapot és már a pincér el is ment.

- Mit szeretnél inni? – kérdezte.

- Szerintem vizet. – néztem végig az itallapon.

- Szerintem én is. Nagyon finom itt a paradicsomleves és a kacsamell.

Elkezdtem nézni az étlapot közben és azt hittem, hogy rosszul látok. Tényleg nem nekünk van ez kitalálva. Ez felér egy fél fizetéssel otthon. Legszívesebben felálltam volna és haza rohantam volna.

- A paradicsomlevesben van betűtészta? – néztem fel rá.

- Hogy mi? – nem értette, hogy mit akarok tőle.

- Betűtészta. Otthon édesen esszük a paradicsomlevest betűtésztával. Az egyik legjobb dolog a világon.

- Most viccelsz velem. – nevetett fel.

- Ez tényleg komoly!

- Tényleg? – ámult el.

- Az igaz, hogy furcsának hangzik, de nem hazudok.

Jött a pincér és kérdezte mit kérünk inni. Mondta Charlotte, hogy csak vizet. Az ételt még nem tudtuk, hogy mi legyen.

- Nyugodtan kérj, amit szeretnél. Itt ingyen ehetünk. Apukám itt dolgozik.

- És mit csinál itt?

- Ő a vezető.

Látszott, hogy büszke az apja sikerére. Én is büszke lennék, ha az apám egy ilyen neves helynek lenne a feje. Nem lehet egyszerű egy kaszinót vezetni, főleg ezt. De fantasztikus lehet közben.

A pincér visszatért és kérdezte, hogy mit kérünk enni. Mivel csak a salátákat néztem és abból is a vegyes salátát ezért végül bemondtam azt a menü sort, amit Charlotte mondott. Jó lesz az nekem. Nem azért kértem ilyen drága ételt, mert ingyen volt, hanem azért, mert tényleg jól hangzott.

*****

Egy kellemes ebédet eltöltöttünk a kaszinó éttermében. Desszertnek kértünk egy-egy csokis felfújtat. Életem legjobb felfújtja volt. Bűn lett volna kihagyni. Már csak azért érdemes betérni ide és megkóstolni.

A finom ebéd után, amit már lassan belefért egy vacsorának is, ideje volt haza indulni. Viszont Charlotte próbált meggyőzni a hajókázásról. Mondtam neki, hogy a kikötőig szívesen elmegyek vele autóval, de onnan én megyek tovább. Nem akartam magamra haragítani Maxot, aki otthon várt. Így is már szerintem ki volt tőlem.

A kikötőben megállt és egy fekete gyönyörű színű hajó állt előttünk a stégen. Charles és Alex már a hajón voltak. Pakolásztak és már készültek elhagyni a partot. Bunkóság lett volna, nem odamenni hozzájuk.