Más Világ

25

Sikerült úgy túl élnem keddig! A hétvége szerencsére veszekedés nélkül telt el. Elégé meghit környezetben voltunk. Max próbálkozott lekötni minket. Szombaton Nizzába látogattunk el. Az a hely gyönyörű. Ott megnéztük az óvárost, a Matisse Múzeum, a rózsakertet és a városközpontot. Végül a napot a tengerparton zártuk. Annyi képet készítettem, hogy betelt a tárhelyem a telefonomon. Úgy érzem, hogy ha telefont veszek egyszer akkor sokkal nagyobb tárhelyre lesz szükségem. Így is az elmúlt két évben összegyűlt nagyjából ötezer kép. Az egy kicsit sok szerintem.

Penelope nagyon aranyos volt mikor a városban voltunk. Érdeklődött minden iránt. Nem nyávogott. Tényleg olyan volt, mint a kisangyal. A jutalma az volt, hogy játszhatott a tengerparton. Addigra már mi is elfáradtunk és kellett egy kis pihenés. Sokat sétáltunk akkor már.

Mikor haza értünk aznap este a gyerek kidőlt, mint a krumpliszsák. Kicsit örültem neki, mert így volt egy kis időnk egymásra Maxszal. Végre volt egy szabad esténk csak magunkra. De, mint egy öreg házaspár már kidőltünk mi is tizenegy óra tájékán.

Vasárnap Mentonba mentünk át, ahol igazából csak a tengerparton voltunk. Az egésznapot ott töltöttük. Arra mentünk rá, hogy pihenjünk. Mivel hétfőtől már Max is kőkeményen ráfeküdt az edzésre. Hétfőn arra keltem fel, hogy már elment otthonról. Nem is tért vissza tízóra előtt. Addig a gyerek rám maradt, de letudtam kötni a tévével. Miközben ő a képernyőt nézte, én addig a szakdolgozatot írtam. Muszáj voltam vele haladni, mert ilyen tempóban sosem lesz kész, és egyszer csak nyakamon lesz a leadási határidő.

Miután Max haza tért az edzésről igazából csak beszélgettünk és Penelopeval játszottunk. Próbálták az utolsó huszonnégy órát kiélvezni. Azért így egy hét után már nem volt annyira zavaró, hogy nem ketten vagyunk a lakásban. Elég jól összebarátkoztam a helyzettel. A kislány sem ment az agyamra. Lehet rájött, hogy mikor lehet hozzám szólni és mikor nem. Az is lehet, hogy egyáltalán nem ez volt a háttérben.

Kelly bejelentette, hogy kedd délelőtt jön érte. Viszont Max mondta neki, hogy ő nem lesz itthon csak én. Ha így megfelel neki, akkor jöhet. Mivel valami programjuk van így muszáj korán jönnie Penelopeért.

Ma már kedd reggel van. Még Max előtt keltem fel. Tegnap este összepakoltunk mindent a gyereknek, hogy ne azzal menjen el az időnk ma. Még komás fejjel ültem a konyhapultnál mikor Max kijött teljes harci felszerelésben. Adott egy csókot és leült mellém.

- Hogy nem vagy fáradt? – néztem rá kb. undorral.

- Aki sportol az fitt, aki nem... így járt, mint te! – bökte meg az oldalamat.

- Olyan szenya vagy! – tettem le a bögrémet a pultra. – Meddig leszel ma el?

- Tíznél hamarabb nem fejezzük be. Szerintem féltizenegy, tizenegy óra körül itthon leszek. Kelly azt mondta, hogy féltíz körül itt lesz.

- Úgysem terveztem elmenni. Csak ne csináljon semmi hülyeséget.

- Nem kell vele foglalkozni. Add le neki Penelopet és ennyi. Nem kell vele beszélned.

- Köszi! Ezt megpróbálom megjegyezni.

- Mennem kell! – nézett az órájára. – Ha van valami hívjál.

Kaptam tőle egy búcsúcsókot és már el is ment. Még egy kicsit a pultnál ültem és végül sikerült rávennem magam, hogy felöltözzek. Egy fekete farmert és hozzá egy rózsaszín bőpólót vettem fel. Hajamat összekötöttem és úgy voltam vele, hogy ma nem akarok sminket látni magamon. Nem akarok sehova sem menni. Az sem érdekel, hogy Kelly jön ma át. Nem miatta fogom top formába hozni magamat.