A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟙

/Becca szemszöge/

  Oh Te jó ég. Olyan durván rossz érzés volt hazudni Eddie-nek, hogy már csak az miatt sem tudtam abba hagyni a sírást. Persze, részben igazat mondtam, és mindenképpen meg kellett valahogy magyarárznom a hangulatingadozásom és a többit, de akkor is rossz volt. Szerencsére úgy érzem, hogy nem buktam le. És nagyon örülök neki, hogy ilyen jól kezeli még mindig ezt az egészet. Ahj te jó ég, olyan türelmes és figyelmes... Hatalmas szerencsém van vele.
   Lassan sétáltunk vissza a városba. Útközben végig fogta vagy a kezem vagy a derekamat, és végig hülyéskedett. Próbált felvidítani, és sikerült is neki. Idővel beértünk a városba és próbáltuk kitalálni, hogy végül hol szerezzünk forrócsokit. Én minden áron valamelyik megszokott helyünkön szerettem volna, Eddie viszont valami méregdrága helyet akart, ahová korábban még csak be sem mehettünk volna. Végül azzal sikerült meggyőznöm, hogy a puccos helyekre nem engedik be Syd-et. Egy régóta kedvelt helyünkre mentünk be, ahol már ismertek is minket. Néhányan oda is jöttek beszélgetni, sőt volt aki autogramot is kért vagy, hogy csináljunk közös képet. Sosem hittem volna, hogy ez Hawkinsban valaha is meg fog történni. Nagyon jó érzés volt, és a hangulatom is sokkal jobb lett. Viszonylag elég sok időt töltöttünk ott, most pedig elindultunk haza.
- Remélem jól érezted magad - mosolygott rám.
- Igen, csodálatos volt, köszönöm szerelmem - hálálkodtam.
- Ennek örülök - húzott közelebb magához a derekamnál fogva sétálás közben.
- Ha holnap is csak 6 után találkozunk a többiekkel, akkor délelőtt esetleg elmehetnénk Indianapolisba is. Rég láttuk már Marry-t és Mr. Bailey-t is, jó lenne már találkozni velük - vetettem fel lelkesen.
- Milyen igazad van - nyomott egy puszit a fejemre.
- Uuh és most ha haza értünk zenélünk egy picit? Van egy dallam a fejemben, és egy tök jó szövegötletem is van - mondtam még sokkal lelkesebben.
- Oh azta, nagyon fel pörögtél - kuncogott egyet.
- Hát igen - jöttem enyhén zavarba.
- Nagyon örülök neki hercegnőm, és igen, természetesen zenélünk majd - adott egy újabb puszit. - Sőt nekem is van egy-két egész jónak tűnő ötletem. Útközben elmondod a tiédet?
- Persze - feleltem serényen, majd durván gyors csacsogásba kezdtem. Annyi mindent akartam egyszerre mondani, hogy szinte egybe folytak a szavak. De Eddie figyelmesen hallgatta a mondandómat, és ahogy látom még értette is. Hamar haza is értünk, és azonnal fel is kaptuk a gitárjainkat. Ő pontosan azt játszotta amit elmagyaráztam, és egy nagyon jó dallamot sikerült kihoznunk belőle. A kis szövegrészletem is illett hozzá, ami történetesen pont arról szólt, hogy nem mondhatok el mindent, de ez nem változtat a szerelmemen, és szeretnék szavak nélküli őszinte lenni. Viszont egy idő után teljesen elakadtunk vele. Viszont Eds szemében látom, hogy az imént szikrát kapott.
   - Várj, várj... És mi lenne, ha úgy folytatnád, hogy "Nézz a szemembe, hogy megláthasd a múltam / A lelkem leír mindent amit tudnod kell"? Érted, mert van ez a szem a lélek tükre dolog, és lehetne utána az, hogy "Keresd szemem sötétjében a jó oldalam / Feltárok mindent, csak ne menj el" - hadarta dinamikusan, nekem pedig egy apró gondolat kezdte el birizgálni az elmémet.
- Ezt mondd el újra - szólítottam fel eréjesen.
- Nézz a szemembe, hogy megláthasd a múltam / A lelkem leír mindent amit tudnod kell / Keresd szemem sötétjében a jó oldalam / Feltárok mindent, csak ne menj el - ismételte megszeppenten, de nekem még mindig nem teljesedett ki a gondolat a fejemben.
- Újra! - kiabáltam rá.
- Nézz a szemembe, hogy megláthasd a múltam / A lelkem leír mindent amit tudnod kell / Keresd szemem sötétjében a jó oldalam / Feltárok mindent, csak ne menj el - mondta teljesen úgy mint aki hülyesének néz, biztosan azt hitte, hogy a dalszöveghez kell, de nem.
- Csak még egyszer, légyszi - kérleltem, majd nagyon erősen koncentrálni kezdtem.
- Nézz a szemembe, hogy megláthasd a múltam / A lelkem leír mindent amit tudnod kell / Keresd szemem sötétjében a jó oldalam / Feltárok mindent, csak ne menj el.
- Ez az... EZ AZ! BABY TE EGY ZSENI VAGY - kiabáltam örvendezve.
- Azért ennyire nem nagy szám, de örülök, hogy tetszik - vakarta meg zavarában a tarkóját.
- Valóban gyönyörű sorok, de most nem erről van szó Te lökött, hanem a tervről - vágtam rá, mintha teljesen egyértelműnek kellett volna lennie. - Hát nem érted? A szemükkel nézve láthatjuk a múltukat, onnantól pedig a sötétben is bármikor megkereshetjük Őket - lelkendeztem.
- Mi? - vonta fel értetlenül a szemöldökét.
- Szereznünk kell egy kibaszott sokkolót! - feleltem teljesen komolyan, és nagyon hangosan.
- Mi? - nézett rám azzal a kis édes "mi a faszt akarsz Te őrült picsa?" fejével. Egy kicsit elnevettem magam, aztán pedig el kezdtem elmesélni amit kitaláltam. Valójában rettegtem attól amit tervezek, hiszen súlyos titkaim vannak jelenleg, és ezzel óriási kockáztat vállalnék, sőt nem kizárt, hogy ezzel ártanék a babának, de a Becca Jones féle hirtelen és felelőtlen terv ismét a leghatásosabbnak tűnt minden eddigi közül.

* * *

   - Szó sem lehet róla - csattant fel idegesen Steve miután ide értünk Byersékhez és elmeséltem nekik is a tervem.
- Na, na, na... Steve min kapta fel ennyire a vizet? - kérdezte meg Dustin, aki csak most érkezett meg, mert volt még egy kis megbeszélni valója a D&D klubbal.
- Becca meg akar minket ölni - rinyálta Harrington.
- Csak az egyikünket, és csak néhány másodpercre - vágtam rá azonnal győzködve.
- Még mindig kevésbé veszélyes mint átmenni a hellyel lefelébe - tette hozzá Eddie, hogy ezzel kiálljon a tervem mellett.
- Ezt mégis miből számoltad ki? - kérdezte flegmán.
- Mert ha Én öllek meg, akkor vissza is tudlak hozni egészben. Már ha vissza is akarlak. Ha ott tép szét valami akkor nem fogok puzzlet játszani a darabkáiddal - emeltem fel a hangomat.
- Oh szóval már azt is eldöntötted, hogy Én leszek az aki meghal? - háborgott tovább Harrington.
- Majd leszek Én csak ne rinyálj már - sóhajtott Eds. Olyan hálás vagy a bizalmáért.
- Drágám, nyugodj meg... Valóban biztonságosabb ez a megoldás, szerintem nagyon jó Becca ötlete, és működhet is, majd még csiszolgatjuk és jó lesz - szólalt meg Nancy is.
- Köszönöm - vágtam rá egyből.
- De elmondanátok már végre, hogy miről van szó?! - akadt ki Dustin.
- Bocs... Becca, csak tessék, mondd el az őrült jó tervedet - mondta szarkasztikusan Steve.
   - El is mondom - bólintottam büszkén.
- Hallgatnak - húzta fel kíváncsian a szemöldökét Henderson.
- Na szóval, emlékszel, hogy miért és hogyan lett kollektív tudatunk? - kérdeztem rá, felvezetésképp.
- Persze, a denevér méreg miatt kapcsolódtatok össze és azért, mert Brenner azzal a nyakörv cuccal sokkolta Becca-t - válaszolta és továbbra is figyelmesen nézett rám.
- Pontosan. És kiben van még denevér méreg? Hát a véremmel töltött gyerekekben. És az is megeshet, hogy ezzel rácsatlakozunk arra a kollektív tudatra amiről indult az egész, azaz a hellyel lefelére. A gyerekektől megtudnánk mindent ami a laborban folyik, és mivel képesek leszünk a szemükön keresztül látni, így memorizálhatjuk az arcukat és később is bármikor megkereshetjük őket a sötétben - magyaráztam hevesen gesztikulálva, és láttam ahogy leesik Dustin álla. - Mindezek felett pedig mindent megtudunk az ellenségről is, és sokkal könnyebben le tudjuk majd győzni, mert a pontosnál is pontosabban fogjuk tudni, hogy mivel állunk szemben. Szereznünk kell egy sokkolót, és addig sokkolni egyikünket amíg újra be nem kapcsolódik ez a képesség, na igen, ez az egyik amitől Harrington össze szarta magát. Ezek után pedig mindössze néhány perc kellene, mire kiolvasunk belőlük mindent amit kell. Ez időre is biztonsági okokból egy beazonosíthatatlan helyen lennénk, sőt akár bekötött szemmel, és mind zenét hallgatnánk végig. Miután megvannak a kellő információk... Leállítjuk valamelyikünk szívét, amitől majd védekező mechanizmusként újra megszakad a kollektív tudat, mint mikor az Én szívem állt le pár pillanatra. És bumm, mi tudunk mindent, Ők semmit és akkor már ki tudunk dolgozni egy verhetetlen tervet - fejtettem ki, és közben végig a fiú igen színes skálán ugráló reakcióit figyeltem. Egyre jobban tudatosult bennem, hogy ha csak egy század másodpercben is elfelejtek koncentrálni, akkor mindenki megtudja a titkomat. Az is egyre jobban aggasztott, hogy hatalmas fizikai fájdalmakkal is járhat ez az egész, amit vállalni pedig enyhén szólva is óriási felelőtlenség terhesen. De úgy érzem, hogy képes vagyok rá, és ez még mindig jobb ötlet, mint átmenni oda, teljesen felkészületlenül.
- TE EGY KIBASZOTT ZSENI VAGY BECCA - üvöltötte egy örömből fakadó ugrás kíséretében Henderson.
- Inkább őrült - forgatta meg a szemeit Steve.
- Az Én kis őrült zsenim - húzott közelebb magához Eddie, majd nyomott egy puszit a fejemre, miközben átkarolt.
- Szerintem szavazzunk, ha a többség igennel szavaz, akkor mind vállaljuk - vette kezébe az irányítást Nancy, mire Mi mind bólogatni kezdtünk, és megkezdtük a szavazást.