A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟜

/Becca szemszöge/

   Hirtelen nagyon ideges lettem Dustin kérdésétől. Mindenki teljesen csendben volt, senki nem reagált rá, És szerintem mind arra vártunk, hogy majd valaki más megteszi. Aggasztott, hogy ha Én vállalom akkor lehetséges, hogy baja esik a picinek, mert engem hosszú ideig érne a az áramütés, a többieket pedig csak pár pillanatig ami simán vállalható. Emellett az is fenn áll, hogy nem tudok azonnal elkezdeni koncentrálni a sokk hatása alatt, és így megtudják a titkomat.
- Vállalom - törte meg Eddie hangja a csendet. Uram atyám, ne, ne, ne... Még azt is Ő vállalta be, hogy "megöljük", nem szenvedhet mindig Ő. Nem kérhetem erre Steve-et vagy Nancy-t, hiszen az Én ötletemet követjük, bevállalták a vele járó veszélyt, de legyen ennyi elég. Valójában gyötör a lelkiismeretfurdalás miattuk, hiszen elég durva terhet zúdítottam ezzel a tervvel rájuk. Nem várok el tőlük semmit. Ha nem akarják akkor nem vállalják, de nem hagyom, hogy ez is Eds-re háruljon.
- Ne! Sokkoljatok ennem, nekem már van benne rutinom - próbáltam poénosabbra venni a hangulatot.
- Na nem, baby nyughass, nem kell hősködnöd, túlélem - jelentette ki teljesen komolyan Munson.
- De ne már, ez nagyon nem fair veled szemben, még a "halált" is Te vállaltad, ez hadd legyen az enyém ha már az Én ötletem volt - hadartam el szinte már könyörögve.
- De hercegnőm... Vállaltál Te már eleget, oké? És attól, mert a Te ötleted volt, még nem vagy köteles Te megtenni. És most jöhetsz nekem a kis feminista szövegeiddel, de akkor is Én vagyok a férfi, nekem kell vigyáznom rád, és két éve megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem engedem, hogy bármi bajod essen, és igen, ebbe rohadtul beletartozik a sokkoló is - hangoztak az érzelmes szavak, engem pedig annyira meghatottak, hogy folyni kezdtek a könnyeim. Lehet, hogy ebben közre játszottak azért a hormonok is, de ebben a pillanatban semmi másra nem vágytam, csak hogy a karjaiba zárjon és kisírhassam magam. Ott ült mellettem, szóval csak közelebb kúsztam hozzá, és nem láttam, hogy mit csinálok, de megöleltem ahogy csak tudtam. Ő azonnal vissza is ölelt.
- Szeretlek - suttogtam.
- Szeretlek - suttogta, majd gondolom egy puszit próbált adni a fejemre, de éppen hogy csak hozzám értek az ajkai.
   - Atyám... Vállalom Én - szakította félbe a kis romantikus jelenetünket Nancy.
- Na azt már nem, akkor Én - csattant fel Steve.
- Ahj döntsétek már el, te jó ég - türelmetlenkedett Dustin. Én elengedtem Eddie-t és olyan távol húzódtam tőle, hogy ne érezze a mozdulataimat. Oh édes faszom, biztos, hogy akarom Én ezt? Ez nagyon, nagyon nem felelősségteljes döntés. Fenébe a kibaszott heroikusságommal.
- Ha mindenki benne van akkor csak random válassz ki valakit Te - jelentettem ki, majd hevesen elkezdtem magamra mutogatni, és azt tátogtam, hogy "Engem".
- Legyen így - vágta rá Steve.
- Ez nem rossz ötlet - helyeselt Nancy.
- Csak okosan Henderson - szólalt meg szinte fenyegetően Eds. Gondolom ezzel arra akart utalni, hogy Dustin-nak Őt kellene választania.
- Dustin most nagyon figyelj rám. Miután elkezdtük már nem szólalok meg. Ha úgy érzem, hogy tudunk mindent amit kell és biztonságosan tudom tenni a dolgom, akkor meg is teszem. Ha úgy érzem végeztünk, akkor felemelem a kezemet, Te pedig vezesd oda Eddie szívéhez. Ha valami probléma miatt kellene megszüntetnünk a kollektív tudatot, de nem sikerül, akkor nem vehetem le a kendőt, hogy ne tálhasson meg minket senki. A defibrillátor legyen készenlétben, és legyetek nagyon résen, mert ha nálam minden kötél szakad akkor nektek kell kiütnötök. Menni fog? - mondtam vérfagyasztóan komolyan. A szerelmem élete a kezükben van. Én bízom bennük, és remélem, hogy Eddie is. Könyörgöm ne basszátok el.
- Menni fog - jelentette ki határozottan Dustin. - Zenét be - mondta, mi pedig bekapcsoltuk a walkmanjeinket.
   Elég sokáig habozott, de biztos voltam benne, hogy még nem kezdte el, mert azt hallottam volna. Azonban Henderson jól tudta, hogy mit csinál. A cipője orrával megérintette az Én cipőm orrát, hogy ezzel jelezzen nekem, hogy előttem áll, és engem fog sokkolni. Azt akarta, hogy fel tudjak készülni rá. Nagyon, nagyon koncentrálni kezdtem. Össze szórítottam a számát, és megpróbáltam ellazítani a testem, mert tudtam, hogy minden egyes izom meg fog feszülni a testemben. Nagy levegőt vettem, majd bólintottam. Dustin nem habozott tovább, azonnal megéreztem, ahogy az áram belém hasít, és megbénul a testem. Azonaban ezúttal sokkal intenzívebb volt a fájdalom, és istentelen görcs nyilallt a hasamba. Hátra vágódtam. Vergődni és üvöltözni kezdtem.

/Eddie szemszöge/

   Meghallottam a sokkolóból jövő nyílt áram zaját, még a fejhallgatón keresztül is, de amikor nem éreztem semmit, már egyből ideges lettem. Először még nem tudtam biztosra, hogy végül Beck-et választotta-e, de amikor meghallottam a lány drasztikus sikolyát is, akkor kontrollálhatatlan düh és félelem fogott el. Azonnal késztetést éreztem arra, hogy letépjem a szememről a kendőt, és azonnal odarohanjak hozzá, hogy véget vethessek a kínnak amit átél. Viszont tudtam, hogy ha megtenném akkor borulna minden. Ki kellett bírnom. Szörnyű volt végig hallgatni Becca szenvedését, de nem tehettem mást. Már kezdtem érezni azt az ismerős, bizsergető érzést amit legelőször is.
- Henderson, lassan jó lesz - nyöszörögte Steve miközben egyre intenzívebb lett a fájdalom. Kezdett megfeszülni a testem, és nem csak az áram ütés lett olyannyira erősen érezhető mintha engem sokkolnának, hanem a hasam is kibírhatatlanul fájni. Már Én magam is üvölteni tudtam volna a fájdalomtól. Bekapcsolt a kollektív tudat.
- Jó, jó, jó, kapcsold ki, kapcsold ki, kapcsold ki - kiabáltam Dustin-nak minden erőmet össze szedve. Az sokkolóból eredő fájdalom abba maradt, de a hasamat szüntelen gyötrelem kínozta, és számos más fájdalom is megjelent. Információk és érzelmek milliárdjai futottak végig rajtunk. Azt hittem, hogy konkrétan fel fog robban a fejem ennyi terheléstől amit magunkra zúdítottunk. Lehetetlen volt ebből a kavalkádból bármit is kiszűrni. Teljesen elvesztem. Jelenleg csak úgy voltam képes működni mint valami adatrögzítő, és ha jól sejtem akkor a többiek is. Túlon túl sok volt. Nem érzékeltem még jelenleg külön-külön a társaimat, szóval remélhetőleg más sem. Elég komoly előnyünk van, és már nagyon jól tudjuk kontrollálni az agyunkat, szóval valószínűleg később sem lesz baj.
   Beck terve lényegében hatásos volt. A laborban lévő gyerekek jelenleg nagyon kusza és remülettel telt tudata most egy volt a miénkkel. Ugyan így a hellyel lefelében élő lényeké is, viszont Ők nem zavarodtak össze annyira. Talán még a gyerekek tudata sem tűnt fel különösebben nekik, kivéve egy valakit. Volt ott valaki... pontosabban valami ami sokkal, de sokkal intelligensebb volt az összes többi elménél. Próbáltuk felmérni a terepet, de egyszerűen még nem tudtak kitisztulni a gondolatok. Hosszú percekig maradtunk ebben az állapotban és csak vártunk és vártunk.

/Becca szemszöge/

   Még mindig kibírhatatlanul fájt a hasam, sőt hányingerem is volt, de egy századmásodpercnyit sem mertem erre gondolni. Szerencsére sok más lénynek is voltak fájdalmai, így az egész testem sajoghatott. Alig vártam, hogy vége legyen. Nem tudom, hogy a többiek hogy állnak, de ez most pont elég hasznos dolog. Tehát Mi nem vagyunk lebukás veszélyben, de Ők egyre nagyobban, hiszen egyre átláthatóbbak a gondolatok. Már egészen sok információt tudtam kinyerni az elején is, de így, már majdhogynem mindent tudok amit lehet. A gyerekek elméje kezdett csillapodni, hiszen felfogták, hogy mi is történt. Pontosabban csak szőttek magukban egy képet erről az egészről. Kaptam az alkalmon és kiválasztottam a legnyugodtabbnak tűnő kölyköt, és arra kezdtem el koncentrálni, hogy lássak a szemével. Egy idő után sikerült is, és elkezdtem alaposan felmérni a helyet, memorizálni az arcokat, és próbáltam belemélyülni a múltjába. Már azt is pontosan tudtam, hogy milyen kiképzésnek vetik alá a kölyköket, és hogy miután meghaltak mi történik velük. Ahogy nézelődtem a szemével kiszúrtam a legerősebbnek és tapasztaltabbnak tűnő fiút és áttértem az Ő elméjére. Életem legjobb döntése volt. A múltjában nézelődve azonnal szembe találtam magamat a ténnyel, hogy mégis hogyan állították vissza a hellyel lefelét, és hogy kié az az intelligencia amit ilyen erősen érzek arról a szörnyű helyről. Nagyon meghökkentem. Mostmár tudok mindent. Mielőbb részleteznem kell a többieknek. Na lépjünk ki ebből a hülyeségből mielőtt felrobban az agyam.