A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟛𝟛

   - SEGÍTSÉG - üvöltötte Eddie pont mielőtt Hank-kel vissza értünk volna a szobába ahol voltak. A következő pillanatban pedig Maya karjai csavarodtak a lábamra a padlón.
- Abby megőrült - nyöszörögte a kislány. Szinte azonnal tudtam, hogy mi történt. Te jó ég. Azonnal felkaptam Őt a földről és karjaimba véve berohantam a helyiségbe. Abby kinyújtott karral állt középen. A karja pedig Eddie felé irányult, aki az egyik falhoz szorítva küzdött a fájdalmai ellen, miközben az erejével próbálta vissza szorítani Abby erejét. A gyerekek többsége a egy másik fal mellé kuporodva, egymásba kapaszkodva sírt. Néhány közülük pedig a padló különböző pontjain hevertek, némelyikük teljesen kiütve. Hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Letettem Maya-t a földre, majd azonnal Abby felé emeltem a kezem.
- Ne! - kiabált Hank, miközben megragadta a karomat és elrántotta a kislány irányából. - Nem bánthatod Abby-t - szólalt fel dühösen továbbra is szorosan tartva a karomat. - Inkább... - akadt meg kicsit a beszédben. - Inkább bántsd az apámat - jelentette ki határozottan.
- Hank Te most miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.
- Az apám rossz ember, de Abby nem. Nem Ő tehet arról amit tesz.
- Igaza van, ne bántsd - nyöszörögte Eddie. - Kitartok valahogy, csak keress más megoldást.
- Becca menjünk a laborba és állítsuk le apukámat, kérlek - hadarta el az aggódó Crawford fiú.
- DUSTIN! - üvöltöttem el magam. - HÍVD NANCY, SZÓLJ, HOGY JÖJJENEK A LABORBA!
- Mi? - nézett rám értetlenül a fiúcska.
- Csak biztosíték, ha esetleg baj történne. Nyomás - intettem magam felé jelezve ezzel Hank-nek, hogy induljunk.
   Azonnal az ajtó felé kezdtünk szaladni. Még kabátot sem vettem magamra ahogy Hank sem. Mindössze a zárka kulcsait kaptam fel. Ezek után egyszerűen csak kirontottunk az épületből. Szándékomban állt szerezni egy autót, de éppen egy sem állt a ház előtt. Viszont nem késlekedhettünk. Azonnal útnak kellett inulnunk ezért így is tettünk. A nagy sietségben pedig még azt sem vettem észre egy ideig, hogy Maya is utánunk jött. Rohantam ahogy csak tudtam, a gyerekek pedig utánam. Már néhány száz métert megtettünk mire rájöttem, hogy a Maya-ról úgy tudják, hogy halott. Nem éppen a legjobb ötlet csak úgy rohangálnia a városban hiába van már sötét. Ennek fényében láthatatlanná téve magunkat folytattuk az utat.
   Folyamatosan az lebegett a szemem előtt, hogy Eddie mennyire szenved most. Kibírhatatlan volt Őt így látni. Legszívesebben azonnal rátámadtam volna Abigail-re, hiszen hiába gyerek, hatalmas ereje van és éppen fájdalmat okozott életem szerelmének. Viszont egy újabb Hank-nek tett ígéret akadályozott ebben. Ahogy az is, hogy tudom mennyire megszerette Őket Eds. Ha Abby-nek baja esett volna miattam Munson nem lett volna hálás nekem azért, hogy megmentettem. Haragudott volna rám, és ezt nem akartam. Jelenleg túl érzékeny a lelkem és mérhetetlenül nagy szükségem volt az Ő érzelmi támogatására. Úgy döntöttem, hogy bízom benne. Bár jelenleg nem voltak ott szuper erejű felnőttek Eddie-n kívül, bíztam benne, hogy együtt tényleg kitartanak addig, míg Én itt lerendezem Crawfordot.
   A hosszú, végtelennek tűnő, kimerítő futás után végre megérkeztünk a laborhoz. Mind lihegtünk. Kivörösösött arccal kapkodtunk a levegő után. Berontottunk az épületbe és azonnal a magánzárkához mentünk.
- HÉ CRAWFORD! - üvöltöttem. - MOST AZONNAL FOGD BE A SZÁDAT VAGY ROSSZ VÉGE LESZ! - vágtam rá egy óriásit Crawford zárkájának ajtajára. Nem érkezett válasz, ezért fogtam a kulcsokat, és igyekeztem megtalálni azt ami ehhez az ajtóhoz tartozott. Miután megtaláltam kapkodva kezdtem el kinyitni az ajtót. Azonban mikor kinyitottam Kristopher Crawford a földön fekve aludt. Biztos voltam benne, hogy csak tetteti magát, hiszen fel kellett volna ébrednie a dörömbölésemre és a kiabálásomra. Hogy biztosítsam magam felé tartottam a kezemet, és lassan közelíteni kezdtem hozzá. A lábammal lökdösni kezdtem az Ő lábát.
- CRAWFORD TUDOM, HOGY NEM ALSZIK - kiabáltam el magam újra. A férfi hirtelen megugrott, pontosan úgy mintha álmából riasztották volna fel.
- Mi? - kapkodta rémülten a fejét.
- Tudom, hogy nem aludt ne nézzen hülyének ember! Mit csinált Abby-vel?! - vágtam bele a közepébe.
- Miről beszélsz?
- Mintha nem tudná - dühöngtem.
   - Higgy nekem, egyáltalán nem tudom, hogy miről van szó - emelte fel védekezően a kezeit.
- A chipről Abigail fülében - csattantam fel, mert már nagyon ideges voltam amiatt, hogy Crawford komolyan ennyire idiótának gondol.
- Chip? Milyen chip?
- Akkor rádió vagy tudom is Én, amivel irányítja Őt maga elmebeteg - emeltem fel ismét a hangomat.
- Vegyél vissza kislány - dühödt fel a férfi. Már éppen ki akartam oktatni a "kislány" szóról, de nem volt alkalmam, mert folytatta. - Nem tettem semmit Abby fülébe. Az egyik kedvencem volt, miért tettem volna vele bármit?
- Hogy irányítani tudja.
- Irányítani? Ahhoz nem kellett semmilyen "chip" vagy bármiféle más eszköz, csak kérnem kellett. Abby mindig tette amit mondtam. Engedelmesebb volt mint Hank - magyarázta élénken, és magam sem tudom miért, de elkezdtem neki hinni.
- É-és mi van a... a hipnotizálással? A-a-a szóval amit Ha-Hank a fejükbe ültetett? - hebegtem.
- Hipnotizálás? - hökkent meg.
- I-igen Hank azt mondta, hogy... hogy a tudósai át tudják alakítani az őrök rádióit és maga azzal tudja irányítani Abby-t - mondtam nagyon lassan, mert egy gondolat kezdett motoszkálni a fejemben. - És azt mondta, hogy ne bántsam Őt, hanem jöjjünk ide és állítsuk meg... magát - lettek még lassabbak a szavaim miközben kiteljesedett a felvetés a fejemben. Hank el akart tűntetni az útból. Eddie jelenleg nagyon gyenge. Mikor kerestem a csapatot apám azt mondta, hogy Nancy és Steve jelenleg Steve szüleinél ünneplik a karácsonyt, Kali pedig Jonathan-éknél van. Említette, hogy Tizi egy ideig itt volt a gyerekekkel, de nemrég haza ment Ő is. Tehát nincs a házában senki, aki épségben van és szupererővel rendelkezik. Senki nem tudja megvédeni a családom és a többi gyereket. Ha... Ha Kristopher igazat mondott, Hank pedig hazudott akkor...
- Uram isten... Eddie - eszméltem rá a szörnyű tervre.
   Azon nyomban megfordultam, hogy kirontsak a zárkából és számon kérjem az ifjabbik Crawford-ot a dologról, de az ajtó hirtelen becsapódott előttem.
- HANK - kiáltottam. - Hank mi ez az egész?
- Csak így lehettünk szabadok - kiabált vissza.
- Ezt meg hogy érted Hank? Hisz már szabadok voltatok!
- Nem! Ugyan olyan rémesek vagytok, mint itt bárki más!
- Oh Hank - sóhajtottam, mert megértettem, hogy miről beszél és elszégyelltem magam.
- Abby-vel hallottuk mikor azt mondtátok, hogy folytatni akarjátok a kiképzést és át akartok küldeni minket abba a másik világba!
- Nem, nem, nem! Félre érted! Meg akartunk kérni titeket. Csak az tartott volna velünk aki segíteni szeretett volna. Éppen ezt akartam megbeszélni veled azután, hogy elintéztül az állítólagos hipnózist, érted már? - próbált mentegetőzni. - Kérlek Hank, engedj ki - mondtam már majdnem sírva. Tudtam, hogy Nancy-ék hamarosan itt lesznek, hiszen Dustin biztosan telefonált nekik. Legrosszabb esetben pedig majd ki szabadulok akkor, mikor a csapat ételt és italt hoz a laborosoknak. Nem magam miatt aggódtam. Sokkal inkább Eddie-ért. Ki tudja mit művel vele Abby és biztos vagyok benne, hogy semmi pénzért sem bántaná. Rettegtem, hogy baja esik neki, vagy bárki másnak és nem tudok szólni senkinek. És Maya? Mi van ha Ő is Hank-kel van? Vagy még rosszabb... Mi van ha Hank bántani fogja? Nem, ezt nem engedhetem.
- Felejtsd el! Itt maradsz amíg kiszabadítom a többieket - vágta rá a kérlelésemre.
- Nincsenek veszélyben értsd meg! Mi csak segíteni akarunk! Hank kérlek dönts helyesen, nem mi vagyunk a rossz fiúk - igyekeztem hatni rá a szavaimmal, de tudtam, hogy reménytelen.
- Nyitsd ki az ajtót - hallottam meg Maya vékonyka hangját. Nem tudtam, hogy mi fog történni, mert hirtelen csend lett. A fiú nem válaszolt. Reméltem, hogy csak gondolkozik. A következő pillanatban már hallottam is ahogy fordul a kulcs a zárban. Felkészültem rá, hogy az erőmmel majd hátra lökjem Crawford-ot aki egész idő alatt büszkén vigyorgott a fia tettén, hogy ne tudjon meglógni. Azonban nem az történt amire vártam. Hank betuszkolta a magánzárkába Maya-t is, és rögvest vissza zárta ránk az ajtót. Esélyem sem volt.
- Most mihez kezdünk? - nézett fel rám kíváncsian a kislány.
- Nem tudom - hajtottam le reménytelenségemben a fejemet.