A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟘𝟛

/Becca szemszöge/

   Miután Eds elment Én csak ledőltem az ágyra, és próbáltam kitalálni, hogy mivel üssem el addig az időt amíg vissza ér. Nem tudom, hogy mire készül, de inkább rá hagyom, hadd ügyködjön, Ő is békén hagyott engem mikor Én szervezkedtem. Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mit találhatott ki. Eddie szülinapja volt eddig a legkirályabb napunk az évben. Ronnie-val addig-addig zaklattuk a kapcsolatainkat ameddig valaki le nem tudott szerezvezni nekünk egy találkozót a Metallica-val. Nagyon sok bandát ismertünk meg személyesen Ronnie áltál, mint például az AC/DC, a Van Halen, a Mötley Crüe, a The Rolling Stones, plusz Elf és Black Sabbath többi tagja. Ozzy-val nagyon jóban lettünk. Szinte fel sem tudtam fogni, még azt sem, hogy egyáltalán találkoztam a hősömmel, nem hogy még elismerést is kapjak tőle, plusz lehetőséget közös zenélésre. Ilyen volt továbbá a Kiss is. Gene Simmons magyar származású és Ő ajánlotta legutóbb, hogy látogassunk el Budapestre is. Oh és egy majdnem velünk egy időben induló bandával, a Guns n' Roses-sal is megismerkedtünk. A gitárosuk Soul vagyis Slash egyszerűen brutális amit művel, Axl-nek a frontembernek pedig nagyon különleges hangja van és nagyon király dalokat írnak. Jon Bon Jovi-val is találkoztunk, és Őt meg is ihlettük. Azt mondta, hogy nagyon érdekesnek tűnünk és hogy emlékeztetjük Őt Tommy-ra és Gina-ra. Megkért, hogy meséljünk neki a kapcsolatunkról és miután a sztorink végére értünk azonnal elkezdte írni a "Bad Medicine"-t és a "Born To Be My Baby"-t. Az utóbbit még nem adta ki, de azt mondta, hogy még ebben az évben tökéletesíteni fogja őket és mindkét rólunk szóló dal rajta lesz a következő albumán. Továbbá Ronnie még azt is megígérte, hogy a jövő évben leszervez nekünk az Iron Maiden-nel is egy találkozót. Tehát tényleg nagyon sok metál királlyal és királynővel találkoztunk, és mind hihetetlenül mély nyomot hagytak bennünk. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy ennyire tisztelettel bántak velünk mind, és hogy mind elismerték a munkánkat. De a Metallica még a listánkon maradt.
Szóval egy szó mint száz, evidens volt, hogy lerendezzük ezt Ronnie-val Eddie-nek és tulajdonképpen nekem is, mert Én is nagyon akartam. Igaz, hogy elég sokat utaztunk, hogy ez sikerülhessen, mert ehhez vissza kellett mennünk Amerikába, de megérte. Fenomenális egy nap volt, még zenéltünk is együtt. Sőt az egyik dalukhoz is hozzá adtunk néhány ütős sort. Éjjel pedig csaptunk közösen egy hatalmas bulit. Rettenetesen sokat ittunk, főleg Eds és Kirk. Ők nagyon jól kijöttek és vicces, hogy mennyire hasonlítanak egymásra és mennyi közös van bennünk. Konkrétan még az is, hogy Kirk feleségét is Rebecca-nak hívják. Nagyon jó fejek voltak a többiek is, és biztos vagyok benne, hogy ez nekik is emlékezetes maradt. Arra számítok, hogy Ő is valami hasonlót tervez, mint Én neki, mert elég sok példaképünk maradt még ki, de akkor miért pont Franciaországban? Milyen francia bandákat ismerünk?
   Úgy döntöttem, hogy inkább tényleg ráhagyom. Kezdtem álmos lenni, de nem akartam még elaludni. Szerettem volna ébren megvárni Eddie-t, de fogalmam sem volt, hogy mégis meddig lesz majd távol. Várok még maximum egy órát aztán alszom. Aztán pedig eszembe jutott, hogy basszus, éppen egy gyönyörű szép helyen vagyok, miért roskadnék idebent? Azonnal a kabátomhoz vettem az irányt. Magamra kaptam és kiléptem az ajtón. Ah, a fények városa. Teljesen elámultam. Vezetés közben nem is figyeltem, hogy telihold van. Az óriási kerek hold tükröződött a vízen, amin megannyi más fényforrás is megcsillant. Már-már éjfélhez közelít az idő és mégis minden szinte teljes színében pompázik annyira világos van. Ahj, annyira szeretnék sétálni, de sokkal jobb lenne a szerelmemmel. Inkább megvárom. Leültem a lakókocsi lépcsőjére, majd a zsebemhez nyúltam. El kezdtem benne keresni a cigisdobozomat, ami továbbra sem dohánnyal töltött papírokat rejtett. Ez így, itt valami eszméletlen lesz. Megtaláltam, és azonnal a számhoz emeltem belőle egy jointot. Meg akartam gyújtani és elszívni, hogy láthassam ezt a tájat egy kis plusszal, ha már úgy sincsen jobb dolgom.
   De mielőtt ez megtörténhetett volna gondolkozni kezdtem. Oh... de mi van, hogyha már tényleg sikerült is? Akkor is maximum egy napos, ilyenkor már eshet baja? Na ilyenkor rossz, hogy nem tudom senkitől sem megkérdezni. Akárhogy is... nem kockáztatok. Amúgy is le kell szoknom, hogyha felelősségteljes szülő akarok lenni. Elkezdem már most. Nem fogom elkövetni a szüleim hibáit. Vissza tettem a cigit a dobozba, majd elkezdtem odasétálni a Szajna gyönyörű szép, fényekkel borított víze mellé. Megálltam, majd egy nagy sóhajt követően belehajítottam a kezemben tartott tárgyat a vízbe. Némi szomorúsággal, de megkönnyebbülve és büszkén néztem végig ahogy a víz elsodorja a füvemet és vele együtt az régi énemet is.
Fogalmam sincs, hogy mennyit időzhettem ott a folyóparton. Egyszerűen csak álltam ott a gondolataimba merülve, és egyszercsak azt vettem észre, hogy körém fonódó karok zökkentenek ki a jelenlegi állapotomból. Nem ijedtem meg, hiszen azonnal felismertem az érintését, és azt a kellemes kölni illatot amit mostanában mindig árasztott a fű, és az alkohol illata mellett. Hátra hajtottam a fejem a mellkasára, Ő pedig szorosabbra fogta az ölelést.
   - Mi a helyzet hercegnőm? Tetszik Párizs? - csendült fel Eddie Munson édes hangja az éjszakában.
- Amennyit eddig láttam belőle, az csodálatos - feleltem teljesen lenyűgözve.
- Ígérem nemsokára láthatsz belőle többet is. Mondjuk holnap megnézhetjük a Notre-Dame-ot, meg hallottam valami Sacré-Coeur - próbálta kimodnani, és valamennyire sikerült is neki, csak borzalmas kiejtéssel - nevű hegyről is, Párizs legmagasabb pontja, és van ott valami bazilika is, de ami érdekesebb... a környékén élt Picasso, Dali és még Van Gogh is, gondoltam téged érdekelne, szóval holnap után megnézhetnénk - mondta lassan, lágy hangon, hogy elkápráztathasson.
- Eddie Munson híres festők neveit sorolja és el akar vinni oda ahol éltek, hát Én elolvadok - mondtam kicsit gúnyosan, de rá jöttem, hogy nem így szerettem volna. - Úgy értem, tudom, hogy téged nem érdekel, de nagyon kedves tőled, hogy a kedvemért megnéznéd velem ezeket a helyeket - javítottam ki magam immár kedves hanggal.
- Péntekre még jobbat terveztem. Tudod, hogy mi van a - gondolkozott el - a, a Pigalle negyedben? - kérdezett rá ismét szörnyen kiejtve a francia szót.
- Uhm nem hiszem - feleltem kissé kínosan, mivel úgy éreztem, hogy tudnom kellene.
- Jaj na csináld ezt velem, Én ezt nem tudom kimondani - hadarta hisztis hangon.
- Betűzd el - kuncogtam.
- M o u l i n szóköz R - mondta igen csak nagy fejtörés közepette.
- Moulin Rouge? - vágtam félbe lelkesedve.
- Igeen, az lesz az - szórított meg örömtelien.
- Na ez már sokkal inkább rád vall - nevettem, de most már óriási rajongással a hangomban.
- Úgy emlegetik mint az erotika meleg ágya - tért vissza ahhoz a bársonyos hanghoz amivel eddig felvezette a dolgokat. - Párizsban van a világ legnagyobb temetője is, aminek már biztos, hogy ki nem mondom a nevét, de "keleti-temető" néven is ismert. Szombaton azt látogatjuk majd meg. És bár a születésnapodra terveztem a Versailles-i kastélyt - mondta ki meglepően jól és határozottan - lehetséges, hogy már nem férne bele aznapra, szóval az lehetne a ötödik napi programunk mivel nincs már több ötletem. A maradék két napon majd rögtönzünk valamit - hadarta el a végét.
- Atyám... - képedtem el. - Te egyszerűen csodálatos vagy - mondtam teljesen elérzékenyülve.
- Ugyan hercegnőm - engedett el, majd egy hirtelen, erőteljes mozdulattal odafordított magához. - Te vagy a csodálatos, Én csak éreztetni szeretném veled, hogy mégis mennyire vagy az - mosolygott rám édesen, majd a derekamba kapaszkodva közelebb rántott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tartott túlzottan sokáig, de nagyon-nagyon jól esett.
- Szeretlek - suttogtam.
- Szeretlek - suttogta.
    Rövidesen visszamentünk a lakókocsiba és egy gyors zuhany után el is aludtunk. Az elkövetkezendő öt napban minden reggel kilenc órára húztuk fel a vekkert, hogy minden napunk komfortosan indulhasson, de bele is férjen a napi program. Eds tervei szerint ment minden, és mindketten nagyon élveztük minden egyes percét. Iszonyatosan szép emlékeket szereztünk. A kedvencünk nem meglepő módon a Moulin Rouge volt, így a hetedik napot arra szántunk, hogy újra vissza menjünk. A hatodik napunk egyébként program mentesen telt, végig a lakókocsiban voltunk és szórakoztattuk egymást.
Szinte el is felejtettem, hogy ez mind azért történik, hogy a születésnapomig elüssük az időt. Viszont ma reggel a vekker nem ébresztett. Eddie édes, rekedtes énekhangjára keltem, ahogy a boldog születésnapot-ot énekli és egy gyertyával díszített muffinnal a kezében leül mellém az ágyra.
   - Boldog Szülinapot Szerelmem! - mondta miután befejezte a dalt, és odanyújtotta nekem a muffint, hogy fújjam el a gyertyát. - Kezdődhet a nap? - kérdezte lelkesen.
- Köszönöm! Ah már alig várom! - feleltem izgulva. Már szét vet a kíváncsiság, hogy vajon mit talált ki ez a csodabogár.