A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟝

  Gyorsan kellett volna reagálnom, de teljesen leblokkoltam. Viszont az Én drága angyalkám kisegített.
- Tüsszents - suttogta alig hallhatóan Beck hangja a fülembe, és azonnal megértettem, hogy mi a terve ezzel. A köpenyes alak felé nyújtottam a kezem, majd mielőtt megfoghatta volna tüsszentést imitálva elrántottam onnan és a szám elé tettem. Anélkül, hogy letöröltem volna vissza nyújtottam felé, és az undor már ki is ült az arcára.
- Inkább hagyjuk - húzta el a kezét. - Jobbulást Rogers - tette hozzá továbbra is undorodva. Most megúsztam a kézfogást és el is hitte, hogy beteg vagyok. Becca Jones, te őrült zseni, imádlak!
- Kössz - válaszoltam végül a férfiak, aki egy bólintással válaszolt.
   Oda lépett közvetlenül Erica-hoz és két ujját a nyakára helyezte, gondolom, hogy ellenőrizze a pulzusát. Láthatóan nem tapasztalt semmi gyanúsat, mert teljesen természetesen reagált. Ezek szerint a srácok időben kapcsolatak és sikerült észrevehetetlenre lassítaniuk a lány szívverését. Ezaz, ügyesek vagytok. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy sikerült nekik.
- Kezdhetjük - nézett hátra az öltönyös fazonokra, majd az egyikük már előre is lépett egy kicsi aktatáska szerűséggel a kezében. Kinyitotta, és egy sötétvörös, majdhogynem fekete folyadékkal töltött fecskendőt pillantottam meg benne. Igen, ez itt Beck vére. Atyám... Kérlek kicsi Sinclair, légy ügyes. Ezt még nézni is rossz. Az orvosnak tűnő férfi elvette a fecskendőt, majd megemelte Erica karját és a tű végét a vénájához helyezte. Basszus... Erica, meg ne mozdulj. Alig mertem oda nézni, és nagyon féltem, hogy a kislánynak annyira fájni fog, hogy megmozdult vagy valami hangot ad ki magából. Mikor Kennyt figyeltük Ő nem reagált sehogy, mert Kenny halott volt, és Erica-t is halottnak hiszik, szóval azonnal lebukunk ha reagál. Jobban bele gondolva, lehet, hogy jobb lett volna ha a Sinclair lány is holtan fekszik ott, hiszen úgyis felébredt volna. Bár utólag könnyű ezt mondani, mert se Én, se a többiek nem tudták volna feldolgozni, ha holtan kellett volna látniuk a lányt.

/Becca szemszöge/

   Mikor az a köpenyes pacák a véremmel teli fecskendőt Erica karjához helyezte, azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről, annyira féltem. Szinte rettegtem, hogy a kislány rosszul fog reagálni a szúrásra, hiszen tudtam, hogy ez kellemetlen érzés. Steve és Nancy is hasonlóan érezték magukat, mert szinte pánikolva néztünk össze. Teljes mértékig bíztam Erica-ban, de nem számoltam azzal, hogy lehet, hogy erre előre fel kellett volna készíteni. Tudta, hogy vért fognak belé fecskendezni, és nem hiszem, hogy félt ettől a ténytől, de jó lett volna kiképezni rá valahogy, és nem élesben tesztelni a tűrőképességét. Oda hajoltam közvetlenül a füléhez, és mint korábban Eds-nél, alig hallhatóan suttogni kezdtem.
- Erica, jól figyelj rám - kezdtem bele, Eddie pedig mintha a fejemben olvasott volna, pont ekkor kezdett el köhögcsélni és a torkát köszörülni, hogy ne legyen teljes csend, és ne hallja senki más a suttogásom, csak Erica. - Nem szabad megmozdulnod bármi is történik, érted? Erős vagy, és tudom, hogy menni fog, mi itt vagyunk veled. Nem lesz semmi baj, oké? - próbáltam nyugtatni, közben pedig láttam, hogy a férfi elkezdi belé nyomni a tűt, a kislány pedig továbbra is mozdulatlanul és hang nélkül tűri. - Jólvan, jólvan. Ügyes vagy drágám, nagyon büszke vagyok rád, hogy ezt bevállaltad. Tarts ki - folytattam tovább, és mire végig mondtam, már el is fogyott a fecskendő tartalma. A pasas kihúzta Erica karjából a tűt, Ő pedig pontosan ugyan úgy feküdt ott mint az előtt. Nagyon büszke vagyok rá.
   Körülnéztem a helyiségben egy óra után kutatva, hogy majd tudjak szólni Erica-nak, hogy körülbelül mikor kellene felkelnie, de közben a szemem valami máson akadt meg. Egy a földön heverő áttetsző gyógyszeres dobozon ami félig volt tablettákkal. Nem tudtam, hogy mi az, de mivel érdekesnek találtam megközelítettem. Pont nem látszott rajta a címke, így lehajoltam, és próbáltam minél észrevehetetlenebbül elforgatni azzal, hogy óvatosan elkezdtem fújni, hiszen így tudtam a lehető legtermészetesebbnek tűnő mozgást létrehozni. Szép lassan elfordult annyira, hogy ki tudtam olvasni az "Apomorphine" szót. Először fogalmam sem volt, hogy mi lehet ez, de aztán rájöttem, hogy már találkoztam ilyennel korábban. Azt hiszem apám szedett ilyet egy ideig mikor meglőtték. Ez morfium tabletta... Úgy tűnik az emberünk súlyos fájdalmakkal, vagy függőséggel kűzd. Ahogy néztem a dobozt azonnal eszembe jutott valami. Ha a laborban intenzív fájdalom ér minket akkor bekapcsol a kollektív tudat, ami most csak hátráltatna minket. Remélem nem bánja ha kölcsön veszünk néhány szemet. Arra gondoltam, hogy ha mind beveszünk 2-3 darabot az még nem zavarja össze a fejünket, viszont nem fogunk semmifelé fájdalmat érezni, így ha esetleg a gyerekek bevetnék rajtunk az erejüket, akkor sem kapcsolódnánk össze. Mi pedig amúgy sem fogjuk bántani Őket, szóval elég ha csak magunkat levédjük ilyen téren. Na de hogy vegyem fel őket úgy, hogy ne vegyenek észre?

/Eddie szemszöge/

   - Rogers! - szólított meg a semmiből a köpenyes férfi olyan hangerővel, hogy azt hittem hirtelen leáll a szívem az ijedségtől.
- Igen? - kaptam oda a tekintetem, ami eddig végig Erica-ra volt szegezve.
- Az micsoda? - mutatott rá valami henger alakú dologra, ami úgy nézett ki mint egy gyógyszeresdoboz. Közelebb mentem hozzá, hogy jobban megnézzem, majd újra meghallottam a fülemben Beck hangját.
- A tiéd - mondta.
- Az enyém - jelentettem ki hangosan, de kissé zavartan.
- Morfium. Vegyél be két-három darabot, és borítsd a többit a földre - utasított az alig hallható női hang. Minek nekem ennyi fájdalomcsillapító? Ráadásul ilyen erős... Ha ebből beveszek hármat azt sem érzem meg ha át megy rajtam egy kocsi. Várjunk csak, így nem fog bekapcsolni a kollektív tudat ha megsérülök... Istenem Beck, hogy Te mindenre gondolsz. Zseniális vagy hercegnőm. Lehajoltam érte, majd egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ha tárgyhoz érek hozzá, akkor is eltűnik-e a látomás, de rá jöttem, hogy nem. Lényegében az előttünk álló emberek elméjében hozzuk létre a délibábot, és amíg az alany nem érinti meg, azaz nem észleli a megtévesztést, addig fent marad az elé állított kép. Felemeltem a dobozt, és miközben felálltam már le is szedtem a tetéjét. Kiöntöttem három darabot a markomba, beledobtam a számba és lenyeltem amilyen gyorsan csak tudtam. Miután sikerült azt kezdtem el színlelni, hogy megpróbálom rá vissza tenni a tetejét, de nem megy. A következő másodpercben pedig már le is dobtam a kezemben tartott tárgyat, és a kis tabletták pillanatok alatt elözönlötték a helység padlóját.
   Kínosan néztem fel az előttem álló férfiakra, akik szigorú tekintettel meredtek rám, és be kell valljam, eléggé be voltam szarva attól, hogy most lebukunk.
- Bocsánat. Elég béna vagyok mostanában - próbáltam enyhíteni valahogy a helyzeten.
- Mostanában? - fújtatott cinikusan a tudós szerű pasas, majd mind a hárman ejtettek egy-egy gúnyos kacajt, mire Én jobb ötlet híján csak kínosan elkezdtem nevetést szimulálni.

/Becca szemszöge/

   Úgy látom Eddie igencsak jól veszi az akadályokat. Jól mondta Steve, Eds volt a legjobb választás erre a feladatra. Nagyon büszke vagyok rá. Csak így tovább édesem! Miután a gyógyszerek szétszóródtak oda tátogtam Nancy-éknek is, hogy ez morfium és vegyenek be belőle kettő vagy három szemet. Amint láttam Ők is azonnal megértették, hogy mire jó ez az egész, és megtették. Próbálták minél észrevehetetlenebb helyekről elvenni a tablettákat, ahogy Én is. Miután sikerült a harmadik szemet is bevennem, eszembe jutott, hogy éppen órát kerestem. Azóta sem láttam sehol, de most már felesleges is volt. Úgy érzem már bőven eltelt annyi idő, hogy szóljunk Erica-nak, hogy nyissa ki a szemét. Én messzebb álltam, így inkább csak oda tátogtam Steve-nek, aki közvetlenül a lány mellett állt, hogy "Szólj Erica-nak", közben pedig a kezeimmel mutogattam a szemeimre, miközben csukott állapotból kinyitottam őket. A férfi azonnal megértette, hogy mit akarok, és oda hajol a kicsi Sinclair füléhez, a lány pedig azonnal kinyitotta a szemét.
   - Na végre. Mehetünk - jelentette ki a köpenyes és a két öltönyös a velük lévő szupergyerekkel együtt kimentek az ajtón, és egy pillanat alatt eltűntek a szemünk elől. Bele telt pár percbe, de vissza jöttek, és egy hordágy társaságában láttuk meg őket újra. Odavitték az eszközt az asztal mellé amin Erica feküdt, majd átemelték rá a lányt.
- Viszlát Rogers - intett a tudós szerű fickó.
- Viszlát - köszönt el a hullaházba őrének szerepébe bújt Eddie is egy intéssel. A négy fős csapat Erica-val kiegészülve indult el az ajtó felé. Mikor már mindegyikük háttal állt nekünk Nancy egy szempillantás alatt bevonta Eddie-t is a látomásba ami eltakart minket, és követni kezdtük Őket. Természetesen mielőtt kiléptek volna az ajtón a kölyök segítségével Ők is láthatatlanná váltak. Majd az utcára lépve szembesültünk egy újabb nehézséggel. Egyetlen olyan jármű sem volt látható ami megfelelt volna Kali leírásának és ez merőben tovább bonyolítja a dolgunkat. Újabb váratlanul felmerülő probléma amit gyorsan kellene megoldani... Remek. Gondolkozz Becca, mégis mi a legésszerűbb dolog amit tehetsz?