A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟞

   - Huh, hát ez nagyon durva - sóhajtott Dustin. - De várj, az nem derült ki, hogy végül hol működtetik ezt az egészet?
- Hát... Nem kifejezetten kreatívak. Úgy tűnik kimaxolták a labor területét, és az építményt ezúttal lefelé bővítették, csak sokkalta komolyabb biztonsági rendszerrel. Adams tervezte meg egy részét, tehát ameddig csak az Ő keze van benne, addig pontosan tudom, hogy hogyan lehet kijátszani, de az ifjabbik Crawford fejeből tudom, hogy az apja is sokat hozzá tett - fejtettem ki ezt a részletet is.
- Hát ez, csodálatos - fogta meg a fejét Henderson.
- Az, és a gyerekek is arra vannak kiképezve, hogy ha véletlenül idegent látnának az épületben akkor végezzék ki.
- Mi a... - képedt el Lucas.
- Nagyon remélem, hogy ezek után hajlandóak lesztek átgondolni, hogy pusztítsunk el mindent és mindenkit - jelentette ki Erica.
- Ez aztán a bonyolult helyzet - szólalt meg Robin is. - A legjobb lesz ha most meg várjuk amíg Jonathan-ék vissza térnek, és újra szavazunk erről a kit védjünk és kit ne dologról. De Én még mindig azt mondom, hogy a gyerekek nem hibásak, és most bizony Adams és Crawford a rossz fiúk, szóval csak velük végezzünk, ne az ártatlanokkal.
- Mindkettejüket le kell győznünk, ez tény. De van egy ötletem, hogy a gyerekekkel mit kezdhetnénk, és így könnyebb lenne újra kiiktatni a hellyel lefelét is. Figyeljetek csak - hadarta el lelkesen Dustin.

/Eddie szemszöge/

   Nekem nem sikerült kiszűrnöm annyi információt mint amit most Beck elmondott, tehát engem is teljesen lesokkolt. Eléggé komplikált ez az egész, de valahogy most nem tudtam erre koncentrálni. Arra sem figyeltem már, hogy a sztori után miről kezdtek el beszélgetni. Már rég tudatomnál voltam mikor Becca beszélni kezdett hozzám. Valójában csak ugyan abba az állapotba kerültem mint két éve, hogy idő kellett mire össze kapcsolódtak a végtagjaim az agyammal, csak kellett egy kis löket. Szörnyen rossz volt hallgatni ahogy a hercegnőm szenved, és Én nem tudtam ellene tenni semmit, de valljuk be, azért egy kicsit megérdemelte. Így, hogy tudja milyen érzés, talán majd jobban vigyáz magára. Viszont egy dolog nem hagy nyugodni. Azt mondta, hogy a gyermekünknek szüksége lesz rám. Akárhogyan osztok-szorzok ha meghalok, úgy hogy még nem terhes, akkor abból már nem igazán lesz baba. Az a szörnyű hasfájás a sokkoláskor az állandó rosszullétek reggel, az a sok fura kaja, na meg ez a fura viselkedés, és a tény, hogy valamiről hazudik... Lehetséges hogy köze van ennek mindehhez? Lehetséges, hogy Beck terhes, csak nem mondta el? De az is lehet, hogy csak a pillanat hevében kiabálta ezt, és nem vagyok benne biztos, hogy milyen tünetei vannak a terhességnek meg ilyenek. Nem ronthatok csak úgy rá ezzel. Beszélnem kell egy nővel... A barátaink nem jók, az kínos lenne, Elle-el meg nem akarok, Ő biztosan rávetné magát Becca-ra. Ooh tényleg, Marry, Marry lesz az Én emberem. Kölcsön kérem Wayne-től a régi furgonom, és elmegyek Indianapolisba Marry-hez. Beck-el amúgy is terveztük, hogy meglátogatjuk, bár mondjuk akkor nem biztos, hogy tudok vele négyszemközt beszélni. Vissza megyek majd egyedül is. De lesz erre nekem időm? Jajj maximum 5-6 óra alatt lerendezem. Megoldom valahogy, de addig nem firtatom ezt, vagy nagyon maximum egy picikét, vagy egy picit jobban, mert iszonyatosan fúrja az oldalam. Basszus lehet, hogy nem fogom kibírni, hogy ne kérdezzek rá.
   - Hahó, Munson figyelsz? - zökkentett ki a gondolataimból Steve.
- Persze - hazudtam.
- Akkor? - kérdezte flegmán.
- Akkor? - vakargattam meg kínosan a tarkómat.
- Azt kérdeztük, hogy jól vagy-e és hogy Te jutottál-e annál többre mint Mi, plusz, hogy mit gondolsz Dustin ötletéről, de semmire sem reagáltál - magyarázta el kissé ingerült. Jesszus, miért ilyen feszült most mindenki?
- Ja, ja, ja, igen jól vagyok - bólogattam. - És nem, valószínűleg Én voltam a legbénább, mert alig vágtam valamit abból amit Beck mondott. És elmondaná valaki Dustin tervét? Csak mert hát ja, valóban nem figyeltem túlzottan - vallottam be végül kínosan, ugyanakkor bocsánatkérően mosolyogva.
- Dustin?! - szólította fel Nancy a fiút, hogy mondja el feltehetően újra az ötletét.
- Rendben - forgatta meg a szemeit. - Becca azt mondta, hogy a gyerekek veszélyben vannak és veszélyt is jelentenek. De mi lenne akkor, ha az oldalunkra állítanánk Őket az Adams és a hellyel lefele elleni harcban? Úgyértem, kicsináljuk Crawford-ot és a porontyaival együtt szállunk szembe a szörnyekkel és Adams-el. Persze ennek is van számos veszélye, és biztos, hogy meg kell legalább egyszer küzdenünk velük, de még így is rengeteg lehetőséget látok bennük. Velük szinte azonnal legyőzöttnek tekinthető a másik dimenzió, és csak Crawford-dal leszünk nagy gondban - hadarta el azon a tipikus tudós hangon.
- Öregem, ez hatalmas ötlet - vágtam rá.
- Na, most, hogy Eddie is megérkezett, szerintem menjünk vissza Byersékhez - jelentette ki Nancy.
- Rendben, kössétek vissza szemeteket - szólított fel minket Max.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Mert nem fogunk egy újabb hellyel ennyit szórakozni - vágta rá Lucas.
- Jogos - vontam meg a vállam.
   Elkezdtem keresni a kendőt ami korábban a szememen volt, de nem találtam.
- Tessék szerelmem - nyújtott elém Beck, majd közelebb jött, és nyomott egy nagy puszit az arcomra. - Ugye minden rendben? - kérdezte meg halkan, szinte szomorkásan.
- Persze, miért ne lenne? - néztem rá nagyra nyitott szemekkel, meglepődve a kérdésen.
- Olyan zavartnak tűnsz, és hát halott voltál szóval, érted... Aggódom érted - sóhajtott.
- Nem kell aggódnod hercegnőm, jól vagyok, jobban nem is lehetnék - mondtam lendületesen, hogy meg tudjam győzni.
- Rendben, de ha gond van akkor szólj, oké? - nézett rám bociszemekkel.
- Ígérem szólni fogok - simítottam végig az arcát, Ő pedig édesen hozzá bújt a kezemhez. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, és nem érdekelt, hogy ott vannak a többiek, gyengéden egymáséhoz érintettük az ajkainkat, majd lassan csókolózni kezdtünk.
- Öhm srácok - köszörülte meg Dustin a torkát.
- Shhh - emeltem fel a mutatóujjamat felé, majd újra a teljes koncentrációmat Beck-re fordítottam. Vagyis próbáltam, mert a gondolataim még mindig azon az egy bizonyos mondaton kattogtak.
- Haver ne már - mondta hisztisen a fiú.
- Bocsánat hercegnőm - távoltodtam el a lánytól. - Majd folytatjuk - kacsintottam rá, majd elkezdtem bekötni a szemem.
- Na gyere - mondta Dustin, majd felsegített a földről és elkezdett kifelé vezetgetni.

/Becca szemszöge/

   Beültettek minket a kocsiba és vissza mentünk a szokásos helyünkre. Bármiféle érdemleges kommunikáció nélkül telt az idő. Volt aki ült, volt aki állt, volt aki járkált, mert senki nem tudta, hogy most mit is kéne kezdenünk magunkkal.
- Öhm Becca, és most mi lesz? - szólalt meg végül félve Dustin.
- Őszintén? Fogalmam sincs... Be kell valljam, ezt a részét még nem igen gondoltam át. Csak a kémkedést terveztem meg, hogy haditervet szőhessünk, ahhoz viszont kellenének Jonathan-ék, vagyis amiket hozattunk velük, mert még mindig nem biztos, hogy teljesek az információink. Hank-nek hála tudom, hogy hogyan néz ki Kristopher, és az ingermegvonásos medencéből meg tudnám találni, de a fehér zaj nem elég - feleltem.
- Akkor, most csak várunk? - kérdezte meg Lucas.
- Ha nektek nincs több megosztanivaló ötletetek, akkor eléggé úgy tűnik - vontam meg a vállam.
- De hát az út Lenorából több nap - csattant fel Mike.
- Tisztában vagyok vele, de Argyle minden útbaeső Surfer Boy-ból tud szerezni egy csomó sót, és még csak nem is érdekel senkit. Mi pedig ha felvásárolnánk Hawkinsban az összes sót sem lenne elég, és biztos, hogy lenne valaki aki gyanúsnak találná és ránk állna. Biztonságosabb így, inkább ezt a pár napot szánjuk várakozásra, minthogy másokkal is meggyűljön a bajunk - fejtettem ki az álláspontomat.
- Igaza van - vágta rá Steve.
- Én is így látom - mondta Max.
- Én ezt értem, de akkor addig tök feleslegesen dekkolunk itt - nézett körbe türelmetlenül Mike.
- Igaza van - vágta rá erre is Steve.
- Egyet értek - bólintott Lucas.
- Most arra céloztok, hogy amíg nem jönnek meg addig lépjünk le, és gondolkodjunk egyénileg? - szólalt meg elgondolkozva Eddie, aki eddig úgy tűnt, hogy nem is figyelt, mert csak maga elé meredve dobolt a lábával, mintha ideges lenne.
- Ez lenne a leglogikusabb - vont vállat Steve.
- Akkor Sziasztok! - kapott azonnal az alkalmon Eds. Megragadta a csuklómat és elkezdett az ajtó felé húzni.
- Hová megyünk? - kérdeztem félve.
- Oh tudod Te - suttogta pimaszan, közel hajolva a füléhez. - Szóljatok ha van valami fejlemény - kiabálta vissza miközben sietősen leakasztotta a kabátjainkat a fogasról és meg sem várva a reakciójukat kimenetünk a házból. Elég sietősen kezdtünk el sétálni, már szinte futottunk.
   Ahj... Kikészít ez a pasi. Annyira imádom. Remélem, hogy a többiek nem haragszanak meg ezért. Még alig múlt el dél. Igaz, nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan fog menni a dolog, de akkor is túl hamar rövidre lett zárva ez az egész.
- Tessék - zökkentett ki Eds a gondolataimból azzal, hogy oda adta a kabátomat.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. - És akkor... Most dugni megyünk? - haraptam be pajkosan az ajkaim.
- Nem. Beszélgetni fogunk - mondta vérfagyasztóan komolyan.
- Miről? - kérdeztem megszeppenve.
- Beck - emelte fel a hangját, majd hirtelen megállt a sétálásban. Az erőteljesen reszkető kezeit a vállaimra helyezte, és szembe fordított magával. Milliónyi érzelem ült ki az arcára, és hatalmas levegőket véve meredt rám - Te terhes vagy? - szegezte nekem a kérdést, Én pedig teljesen ledermedtem.