A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟟

/Eddie szemszöge/

Nem tudom mi történt a lifttel, de nagyon reménykedem benne, hogy Becca-ék jól vannak. Idekint elég szar a helyzet, mert mielőtt bezárult volna a lift a vezető fülkében lévő két pasas pont oda tartott, hogy beszálljon. Legalábbis valószínűleg így volt, mivel mikor megfordultam velük találtam szemben magam. Szerencsére először sikeresen kikerültem Őket, és már éppen el akartam slisszolni mellettük, hogy segítséget szerezzek a csapat többi tagjától. Ekkor viszont valószínűleg a srácok lebuktak, mert láthatóvá váltam a fickók számára és hirtelen rám támadtak. Persze az erőmmel hátra löktem Őket, de az egyikük segítséget kért egy rádión keresztül, és attól tartok nemsokára túl sokan lesznek ellenem. Nem rohanhattam csak úgy oda a többiekhez, hiszen nem akartam, hogy veszélybe kerüljenek. Ezért láthatatlanná tettem magamat és úgy rohantam oda, viszont sehol sem találtam Őket. Attól tartottam, hogy valami bajuk esett, de reméltem, hogy szimplán csak rossz irányba indultam.
- Kali - suttogtam. - Tizenegy, Dustin, valaki... Srácok, jó lenne ha előjönnétek, mert van egy kis problémám. Valószínűleg egy csomó őr vagy szupergyerek fog rám támadni perceken belül. Most nem futhatok el basszus, és hiába vagyok láthatatlan, meg fognak találni ha itt maradok, mert biztos lesz rá valami módjuk. Beck-éket pedig levitte a laborba egy lift ami valószínűleg beriasztott, mert víjjogott és piros volt a fénye, és mind tudjuk, hogy ez nem jelent jót. Elkelne az erősítés - hisztiztem, továbbra is suttogva.
- Csigavér Munson, mind itt vagyunk - csapta meg Jonathan hangja a fülemet.
- Hála az égnek - sóhajtottam fel.
- És most mi fog történni? - kérdezte a Mayfield lány hangja.
- Ha valóban csapatostól jönnek akkor óriási hülyeség lenne kiállnotok ellenük - jelentette ki Dustin.
- Akkor rejtőzködjünk tovább? - vetette fel Lucas.
- Azt felejtsd el, a többiek veszélyben vannak, segítenünk kell nekik - szólaltam meg hangosabban mint szerettem volna.
- Jó, de mégis hogyan? - kérdezte Kali.
- Van egy ötletem - mondta elvetemült hangon Tizenegy, majd végre bevettek engem is az általuk használt látomásba, hogy láthassam Őket, és elkezdtük megtárgyalni Tizenegy ötletét.

/Becca szemszöge/

- Szóval azt akarjátok mondani nekem, hogy aki ott fekszik, az Rebecca Jones - mutatott rá Crawford akit az imént hívtak ide az emberei az Én képemre formált, földön fekvő pasasra - és egy kislány ütötte ki? - mutatott rá Maya-ra hitetlenkedve.
- Igen - mondta eltorzított hangon Steve, a fehér köpenyes fickó nevében.
- Stanley, ugye nem hazudik nekem? - nézett rá szigorúan a góré.
- Nem - felelte egész határozottan Harrington.
- Maga mindig annyit fecseg Stanley, most miért ennyire szűkszavú? - kérdezte hátborzongatóan. Gyerünk Steve Harrington, össze tudsz hozni valami frappáns választ.
- Nem is szoktam fecsegni - vágta rá a férfi, ezzel tökéletesen véve az akadályt, ugyanis Crawford tekintete megenyhült.
- Szálljanak ki végre a liftből, mert fent még van egy ilyen korcs és Deeks-ék nem bírnak vele - szólalt fel dühösen egy nagy darab biztonságiőr szerű fazon aki az imént rohant oda. Baszki, baszki, baszki... Ha mi fogjuk meg Őket akkor nem tűnik el a látomás, ugye?
- Máris kivisszük Őket - szólalt meg ezek szerint Stanley nevében Harrington. Wheeler és Én azonnal megfogtuk a saját képünkre alakított krapekokat és megpróbáltuk kihúzni Őket a liftből. A saját fizikai erőnkkel próltuk meg felemelni a két férfit, de hiába. Ugyan olyan nehezek voltak mint az eredeti testük, és nekünk is mindössze annyi erőnk volt, mint a testünknek. Óriási erőlködéssel is csak éppen hogy meg tudtuk mozdítani Őket.
- Wright, segíts már nekik - utasította szánalommal és türelmetlenséggel fűszerezett hangon Crawford az imént megjelent alakot.
- Ne, ne! Majd Mi megoldjuk - szóltam elmélyített hangon.
- Úgy van - vágta rá Nancy szintén férfi hangot imitálva. Ekkor pedig leesett valami: Hahó, vannak képességeink. Ránéztem a férfi bőrbe bújt lányra, egy amolyan 'tudod, hogy mire gondolok' pillanatással. Mindkét öltönyös pasast megemeltem az erőmmel, a Wheeler lány pedig követte a mozdulataimat és úgy csináltunk mintha a testi erőnkből mozgatnánk Őket. Ezek után vissza mentem Stanley-ért, aki éppen Steve-nek volt álcázva, az igazi Steve pedig kitolta Erica-t a hordágyon, Maya pedig utánunk sétált.
A lift így már üres volt, a formnánkra alakított emberek pedig a padlón hevertek. A Wright néven megszólított fickó azonnal beszállt, mellé pedig egy hasonló alkatú társa, és még három szuper gyerek is, köztük Hank Crawford és Frank Peterson. Hát persze, a legerősebbek... Oh Eds, könyörgöm vigyázz magadra. Tudtam, hogy meg tudja védeni magát, de tudtam azt is, hogy jelenleg nem magát akarja védeni. A hasamban a leendő gyermekével vitt le engem egy rémisztően veszélyes laborba egy lift ami vörös fényben úszott és riasztó hangokat adott ki... Biztos vagyok benne, hogy Eddie Munson éppen minden erejével azon van, hogy bejusson ide és megmentsen minket.
- A Jones lányt vigyék a kísérleti terembe és kötözzétek le, a másik kettőt pedig egy-egy magánzárkába, velük majd később foglalkozunk, a kislányt pedig vigyétek az orvosi szobába, Stanley maga végezze csak a dolgát, majd később ellenőrzöm - jelentette ki Crawford. Még jó, hogy ilyen alaposan feltérképeztük a helyet, különben bajban lennénk. Bár még így is elég nagy bajban vagyunk, hiszen ha bárki más hozzájuk ér eltűnik a látomás, és nem vagyunk elegen ahhoz, hogy egyszerre vigynük el mindenkit oda ahova kérte.
- Rendben - felelte Steve, majd elkezdte az orvosi szoba felé tolni a hordágyat amin Erica feküdt, az emberek pedig helyet adtak neki. Most mégis mi legyen?
- Én - szólalt meg nagyon félénken Maya. - Én... Elvihetem Őket? A-akik a magánzárkába mennek - kérdezte szinte rettegve, mert minden egyes tekintet szigorúan rászegeződött. - Sze-szeretném h-ha-használni az erőmet - hebegte sírásra görbülő szájjal.
- Csak tessék - vágta rá elismerően Crawford, majd a kezével az engedély megadására utaló mozdulatot végzett a magánzárkák felé intve, és az emberek neki is utat adtak. Maya egy igazi hős. Felemelte a Steve-nek és Nancy-nek álcázott testeket, és elindult velük. A valódi Nancy pedig rám nézett, és bólintott egyet bíztatás képpen, vissza bólintottam, Ő pedig Maya után eredt, hogy felügyelje a dolgokat. Én az előző technikámmal felemeltem a földről a saját alakomat, és szó nélkül elindultam vele a kísérleti szoba felé. Sokan kezdtek el követni, köztük természetesen a labor feje is. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan hozzá fog érni, és nagyon nem könnyít a helyzetemen, hogy most egyedül vagyok.
- Dr. Crawford, Dr. Crawford - kiabált utánunk egy férfi hang.
- Igen? - fordult meg a megszólított, mire mindenki megállt a mozgásban, így Én is.
- Valamit látnia kell uram! A kamerák... A kamerák teljesen megbolondultak - mondta.
- Ezt meg hogy érti? - kérdezett vissza Crawford.
- A liftben lévőt felrobbantották, és az egész rendszer meghibásodott vele együtt. Viszont most vissza tudtam hozni pár képet és igen furcsa dolgokat találtam, jöjjön - intett maga felé a kezével. Azok a kicseszett kamerák.
- Azonnal jövök, addig kötözzék le a lányt - nézett bele a szemembe a férfi, majd bólintott egyet, és elindult az imént megjelent fickóval, rajtam kívül pedig minden itt lévő személy elkezdte Őket követni. Sejtettem, hogy velünk kapcsolatos a furcsaság amin így kiakadt. A számítógépek monitorán megjelenített képet nem tudtam megváltoztatni, ugyanis még soha sem láttam őket, de valamit tennem kellett, hát felrobbantottam minden kamerát amit csak tudtam. Éreztem, hogy már az előző erőhasználatom óta vérzik az orrom, de nem mertem megérinteni. Tudtam, hogy a látomás által mutatott képen nem látszik a vér, de féltem, hogy az ujjaimon meglátszana. Már a számban éreztem az ízét, de elviseltem, hogy semmi képpen sem bukjak le. Elvittem 'magamat' a kért helyre, viszont az ajtót csak ujjlenyomattal lehetett kinyitni. Kipróbáltam a felvett testem ujját, de az nem működött, ezért felemeltem ennek a testnek a valódi tulaját és a szenzorhoz vezettem az kezét. Elfogadta, így be tudtam vinni a terembe, beleültettem egy vastag szíjakkal felszerelt székbe a helyiség közepén, és elkezdtem lekötözni. Az ajtót pedig szándékosan nyitva felejtettem, hogy később az ujjlenyomata nélkül is ki tudják menni.

/Eddie szemszöge/

Tizenegy terve az volt, hogy láthatatlan állapotban várjuk meg közvetlenül a lift bejárata mellett amíg feljön, és ha ki jöttek belőle az emberek, akkor Ő és Én szálljunk be, és menjünk le a labor épületébe, a többiek pedig Kali segítségével zavarják össze idefent az ellenfeleinket, úgy mint két éve Nancy a laborban. Lucas viszont mindenképpen velünk akart tartani, hogy biztonságban tudhassa Erica-t, és Dustin-t sem tudtuk lebeszélni arról, hogy velünk jöjjön, így négyen vágtunk bele. A lift megjött, az emberek kiszálltak és a csapat másik fele pedig messzebbre csalta Őket úgy, hogy elszóródva felálltak a terepen, és Kali néhány pillanatra láthatóvá tette némelyiküket. A labor emberei azonnal rájuk rohantak, és észre sem vették, hogy használatba vettük a liftet. Lementünk továbbra is láthatatlanul. Azonban odalent hirtelen nem láttunk mozgást. Kicsit tovább haladtam, és megláttam ahogy Crawford dühösen igyekszik valahová néhány másik ember társaságában. Gondoltam, hogy akkor abban az irányban lehet gond amerre halad, szóval intettem a többieknek és elindultunk felé. Arra tudtam következtetni, hogy Becca-ék arra felé lesznek, így iszonyatosan siettem. Folyamatosan a torkomban dobogott a szívem, olyan volt, mintha mindjárt belefulladnék a pánikba. Egyszerűen éreztem, hogy bele fogok halni ha bármi történik a szerelmemmel és a leendő kisfiammal. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy mielőbb megtaláljam Beck-et.
Fogalmam sincs, hogy miért, de ahogy követtem Crawford-ot úgy kezdtem érezni, hogy rossz irányba megyek. Valamiért pont az ellenkező irányt éreztem helyesnek így hátra néztem. Üres volt a folyosó, de valami ember feletti okból tudtam, hogy arra kell mennem. Mintha valami arra húzta volna a szívemet. Elindultam, és mivel ismerős volt a terep tudtam, hogy ha Beck tényleg erre van, akkor csak egy helyen lehet. A kísérleti teremben. Azonnal elkezdtem oda igyekezni, és mikor oda értem különös módon nyitva volt az ajtó. Benézve azt láttam ahogy az egyik nagy darab, öltönyös pasas aki korábban is ott volt a hullaházban, egy székhez szíjazza Beck-et. Nem gondolkoztam, teljesen elöntötte az elmémet a düh és a kétségbeesés. Hirtelen berontottam az ajtón és hátra löktem a fickót az erőmmel, egyenesen neki a falnak, majd megindultam, hogy kiszabadítsam Jones-t.