A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟜𝟘

  Hosszasan ölelkeztünk, és igyekeztünk szívünk minden szeretetét átadni egymásnak. Egész idő alatt csak azt hajtogattam, hogy minden rendben lesz. Tudtam, hogy minden rendben lesz, hiszen mindennek rendben kell lennie. Nem fogom hagyni, hogy baja essen a szerelmemnek és a gyermekemnek. Bár ágyhoz vagyok kötve tudom, hogy ha elég erőtt öntök Beck-be, akkor helyes döntéseket fog hozni, és ehhez nem kell semmi más csak a bizalmam és a szeretetem. Megrémített a beszélgetés Dustin-nal, és szinte hidegzuhanyként ért a pánik ami akkor körül ölelt, de most, Becca Jones-sal a karjaimban már átjárja a testemet a melegség, és képes vagyok tiszta és pozitív gondolatokra. Szentül hiszem, hogy Becca képes lesz kezelni a helyzetet.
- Tényleg ki kellene találnom valami egyszerű módszert amivel a gyerkőcöket is meg tudjuk tanítani irányítani a tüzet. Elvileg éppen azon ötletelek oda bent - szólalt meg a lány egy idő után.
- Próbálj megtanítani engem. Ha ágyban fekve, gyengén is megy, akkor a virgonc kis kölyköknek sima ügy lesz. Dustin szerint erősebbek és fogékonyabbak mint Mi.
- Erre már Én is rá jöttem. Eszméletlen, hogy Maya mire képes - mondta színtiszta rajongással a hangjában. - Akkor, tényleg megpróbálhatlak tanítani? - kérdezte megkönnyebbülve, valószínűleg azért, mert nem kell sürgetően ezen agyalnia, szimplán csak kipróbálja, hogy mi a leghatásosabb tanítási módszer.
- Persze hercegnőm - mosolyodtam el. - Amúgy is meg akartam tanulni.
- Szuper - felelte örömtelien, majd felállt mellém.
- Akkor vágjunk is neki!
- Rendben, először is gyűjtok neked tüzet - emelte fel várakozásra intően a mutatóujját, majd odébb lépett és felvett a földről egy öngyújtót. Meggyújtotta, majd a másik kezével szó szerint leemelte róla a lángot az erejével, ezután pedig a földre irányította, és akkorára növelte, mint egy átlagos méretű tábortűz. - Először is azt fontos tudnod, hogy így ahogy vagy, rettenetesen veszélyes. Viszont ha erősen koncentrálsz akkor hőállóvá tudod tenni a tested. Ezért tudtam csak úgy ülni a lángok közepén, hiszen egyáltalán nem éreztem melegnek és - magyarázta el lelkesen a dolgokat, és ekkor szikrát kaptam.
- Ez az Beck - kiáltottam fel lendületesen, miközben egy hatalmasat dobbant a szívem.
- Micsoda? - rázta meg értetlenül a fejét ahogy kizökkentettem a mondanivalójából.
- Hőállóvá tudod tenni magad - vágtam rá hangosan. - Vergődött a baba amíg a tűzben ültél? - kérdeztem tipikus azzal a stílussal, amivel Dustin szokott beszélni a nagyon megvilágosodásai előtt, és irgalmatlanul jó érzés volt a fejemben motoszkáló gondolatot fejtegetni.
- Nem - nyögte ki elgondolkozva.
- Beck akkor ez a megoldás!
- Megoldás? - nézett rám zavartan.
- A baba, a hellyel lefelé, a tűz... Édesem, hát nem érted? Meg van hogy mi tudja megvédeni a kicsikénket a fájdalomtól - hadartam el örömtelien. Láttam, hogy a szája éppen arra készül, hogy megkérdezze; "Mi?", ezért inkább lelkesedésemben rá vágtam még a kérdés előtt a válaszom. - Hát Te!
- Én? - lepődött meg.
- Igen, Te kedvesem, Te. Azt mondtad képesek vagyunk hőállóvá tenni a testünket. Tedd azzá az Övét is. Ha erősen koncentrálsz tudsz majd vigyázni rá - magyaráztam derűsen, hatalmas mosollyal az arcomon és hatalmas megkönnyebbüléssel a szívemben.
- Uram isten... Szerelmem, Te egy zseni vagy! Hogy Én erre eddig miért nem gondoltam? Köszönöm, köszönöm, köszönöm - darálta szinte sikítozva, majd oda ugrott az ágyam mellé és körül ölelte a nyakamat.
- Valószínűleg túlzottan féltél és össze voltál zavarodva ahhoz, hogy erre rá jöjj - igyekeztem megakadályozni, hogy hibáztatni kezdje magát, amire nem is gondolt rá.
- Köszönöm - nyögte ki újra, majd elengedett és lassacskán az ajkaimhoz hajolt, hogy egy csókban forrhassunk össze. Ilyen édes boldogságot már rég nem éreztem a csókjában. A sós könnyeinek íze, az idegességtől remegő ajkai, a görcsösen merev nyelve, az általában lefelé görbüló mosolya, egyszerűen mindig elrontották az élményt. A sietsége pedig folyton rövidre is zárta az egészet. Most viszont a csókunk hosszú volt, érzelemdús és a végtelenségig örömteli. A nyelve puhán, az ajkai pedig stabilan kényeztettek. A pillangók a hasamban pedig úgy verdestek, mintha újra először lennék szerelmes.
- Kibaszottul szeretlek - jelentette ki mikor elszakadt az ajkaimtól.
- Én még annál is jobban - mosolyodtam el.
- Na folytassuk a tanulást - egyenesedett ki.
- Oké - bólintottam.
- Tehát először is gyakoroljuk a hőállóságot - mondta miközben kiemelt egy kis adagnyi lángot a földön lobogó tűzből és odatartotta elém. - Csukd be a szemed. Koncentrálj arra, hogy ne égj meg. Képzeld el, hogy a tűz nem forró, így nem is tud megégetni - sorolta nyugtató hangon, Én pedig készségesen lehunytam a szemem, és minden erőmmel arra koncentráltam amit kért. - Bízol bennem?
- A világon mindennél jobban - feleltem rögvest.
- Akkor nyújtsd ki a kezed - kérte, Én pedig felé nyújtottam a karomat, lefelé tartva a tenyeremet. A tűz nem forró, így nem égethet meg. Mantráztam magamban, mire egy kellemes, csiklandós érzést kezdtem el érezni a tenyerem közepén. - Érzed?
- Uhum - bólogattam. Kicsit meg voltam szeppenve, mert egyre nagyobb felületen éreztem, és arra számítottam, hogy meleg lesz. Viszont igyekeztem legyűrni ezt a gondolatot és teljesen elhessegetni a fejemből, így éppen hogy csak langyos volt. Nemsokára már a kézfejem teljes terjedelmét átjárta. Egyre mélyebbről szabadult fel bennem az adrenalin a tudattól, hogy jelenleg lángokban áll a kezem, mégsem tud megsérteni. Teljes eksztázisba ejtett az élmény. - Fáj? - kérdezte halkan Beck csilingelő hangja mely angyalkórusként zengett ebben az önkívületi állapotban.
- Nem, csikis - mosolyodtam el.
- Oké, akkor most fordítsd felfelé a kezed.
- Rendben - tettem meg szépen lassan amire kért, majd éreztem ahogy az ujjai lassan végig kúsznak az enyémek alsó részén, végül pedig egy ponton megállnak.
- Most pedig próbáld meg átvenni felette az uralmat. Elveszem a kezemet, de Te vedd el tőlem a lángot. Ne engedd el. Tartsd magadnál. Érezd, hogy a tiéd. Érezd, hogy Te uralod. Érezd, hogy nincs semmi más, csak Te és a láng. Ragaszkodj hozzá mintha a karod folytatása lenne - sorolta továbbra is nyugtató hangon, és a szavai egyenest a lelkembe áramlottak. Átjárt az érzés; a láng az enyém, Én uralom, nincs semmi más csak ő és Én. Beck ujjai vissza húzódtak, de a csiklandozó érzés továbbra is körbevette a kézfejem. - Oké Eddie, nagyon ügyes vagy - mondta, de nem dícséretként, hanem úgy, mintha a nyugalomra intene, és azt szeretné vele sugallni, hogy ne bízzam el magam, mert még csak most jön a neheze. - Még ne nyisd ki a szemed, de a következő feladatod ez lesz. Fontos, hogy ne pánikolj be mikor meglátod az égő kezedet. Így érzésre nem annyira nehéz kordában tartanod az érzéseidet. Viszont mikor azt látod, ahogy szó szerint lángol a tested egy része, akkor egyáltalán nem könnyű nem arra gondolni, hogy meg fogsz égni. Mi is csak idővel jöttünk rá, hogy könnyebb ha előtte csukott szemmel próbálkozunk. Szóval, édesem... Ne ijedj meg. Koncentrálj pontosan arra amire előtte is. Ez a tűz nem forró, így nem is tud megégetni. Összpontosít, és most... szépen lassan nyisd ki a szemed.
- Rendben - egyeztem bele figyelmesen hallgatva a szavait, majd csigalassúsággal nyitottam ki a szemeimet és oda vezettem a tekintetemet a kezemre. Egy pillanatra tényleg megijedtem, de azonnal észhez is tértem, mert tudtam, hogy mennyire fontos, hogy most ne zökkentsen ki semmi. Elmélyülve néztem a tüzet ahogy virgoncan táncol az ujjaimon, és éreztem magamban a hatalmat felette. Elképesztően jó érzés volt ahogy az adrenalin keveredett bennem a dopaminnal.
- Beck sikerült! - kiáltottam gyermekies örömmel.
- Igen látom - vágta rá izgatottan.
- Így simán meg tudod tanítani a gyerekeket is - állapítottam meg.
- Igen - bokszolt bele örömtelien a levegőbe.
   Ezek után a látszat kedvéért vissza mentünk a házba. Szóltunk a gyerekeknek is, hogy jöhetnek és Maya úgy módosította a látomásokat, hogy már mindannyian lássuk egymást. Beck elmagyarázta a többieknek a módszerét, majd elkezdtek minden gyereket egyesével bevezetni a tűz irányításának művészetébe. Mind nagy lelkesedéssel láttak neki a dolgoknak. Dustin hipotézise pedig valóban helyes volt, hiszen rémisztően könnyen megtanultak mindent. Három óra múlva már tűzkarikákkal játszottak, és szavakat írtak le a lángokkal. Ami pedig még fontosabb, hogy ez idő alatt egyszer sem égették meg magukat. Estére már teljes mértékben készen álltak a harcra, és egy kiadós vacsora után úgy érezték, hogy egyáltalán nem fáradtak, tehát el is kezdhetjük végrehajtani a tervet. Tizenegy, Kali, Nancy, Steve és Beck mind vezettek egy-egy csapatot, és felosztották maguk közt a gyerekeket. Maya természetesen Beck-hez került. Rettegtem a gondolattól, hogy most hagynom kell életem szerelmét nélkülem a csatamezőre vonulni. Viszont így, hogy egy tehetséges és erős kislány áll az oldalán, aki legalább annyira vigyázni akár rá mint Én, kevésbé volt nyomasztó végig nézni ahogy indulni készülnek.