A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟚

  - Tehát akkor szedjük össze. Hank Crawford a labor új elnökének a fia, de Ő nem gonosz, csak az apja kényszeríti rá. Meg kellett volna ölnie, de megmentett. Ezek mellett pedig adott egy olyan értékes kiindulási pontot ami után lényegében kutattunk, hogy mi alapján szedhetik össze a gyerekeket. Lehet, hogy nem így terveztük, de összességében ez elég jó - sorolta el Dustin a történéseket.
- Becca szerint azt mondta, hogy a gyerekek "jelentkeztek"... Ez vajon mit jelenthet? - gondolkozott el Nancy.
- Ki akarná, hogy ezt tegyék vele? - mondta tagoltan a kérdést Lucas.
- És mégis hogyan vagy mivel lehet jelentkezni egy ilyen helyre? - nézett körbe értetlenül Mike.
- Szórólappal - szólalt meg a semmiből Robin.
- Mi? - kérdezett vissza Steve miközben teljesen úgy nézett a lányra mintha hülye lenne.
- Szórólappal! - csattant fel. - Vickie-vel pár hónapja láttunk a plázában egy csomó szórólapot amin az állt, hogy "Légy Te is szuperhős", volt rajta egy csomó színes szuperhősös rajz meg valami leírás is amit nem olvastunk el, a hátulján pedig volt egy űrlap, és kitöltés után a mellette kiállított dobozba kellett beledobni - magyarázta el lelkesen gesztikulálva, és látszott rajta, hogy örül a felismerésének, de aztán elkomorodott a tekintete. - Vickie unokaöccse is velünk volt, és jelentkezni akart, de nem hagytuk neki, mert siettünk. Jézusom, remélem később nem mentek vissza, fel kell hívnom Vicke-t! Steve működik itt a telefon? - hadarta el, majd rögvest fel is állt az eddigi ülőhelyzetéből.
- Nem, de Sinclair-ék egy saroknyira laknak innen, gondolom nem bánják ha át mész hozzájuk telefonálni - nézett rá a férfi kérdőn a testvérpárra.
- Gyere, elkísérlek - mondta Erica miközben felállt.
- Köszönöm, köszönöm nagyon hálás vagyok - hadarta és már el is indult, a Sinclair lánnyal a nyomában.
- Mindjárt jövünk, sziasztok - intett vissza Erica a csapatból pedig mindenki egyszerre köszönt vissza, így egy nagy hangzavar tört ki.
   Ha jól sejtem ez a kicsikémnek nem túlzottan tetszett, mert megint elkezdett intenzíven mocorogni a hasam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne üljön ki az arcomra, hogy éppen egy kellemetlen érzésben van részem, és próbáltam a szüntelen mozgást a rám terített törölközővel leplezni.
- Minden rendben? - nézett rám kissé aggódva Steve.
- Persze, csak fázom egy kicsit - vágtam rá.
- Akkor gyere ülj közelebb a tűzhöz - húzódott arrébb Tizi, aki közvetlenül a kandalló mellett ült.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, majd felálltam és elkezdtem oda sétálni. Minél közelebb haladtam annál melegebb lett, és annál erőteljesebben kezdett vergődni a baba. Egyre jobban fájt és kezdtem azt hinni, hogy tényleg az fog történni, mint az Alienben és kiszakad a hasamból. Most nem lenne szerencsés a többiek szeme előtt maradnom. - Szomjas vagyok, megyek iszom egy kis vizet még mielőtt leülnék - jelentettem ki, majd vissza fordultam.
- Én is - állt fel Eddie is, majd mellém állt, átkarolta a vállam és egy szó nélkül együtt kisétáltunk a konyhába.
Lényegesen hidegebb volt itt, és a csapból is jéghideg folyt. Alá dugtam a kezem és miután megtelt a markom inni kezdtem belőle. Az első pár korty után a baba már teljesen lenyugodott.
- Huh - sóhajtottam.
- Minden rendben? - kérdezte meg a mellettem álló férfi.
- Persze, csak kezdem azt érezni, hogy a gyerkőcünk a hideget szereti - mosolyogtam fel rá boldogan, amiatt hogy végre nem fáj a hasam.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám értetlenül.
- A tűz mellett nagyon kapálózott, de a hideg víz tetszett neki és abba hagyta - magyaráztam meg továbbra is mosolyogva, hiszen nagyon örültem neki, hogy tudom mivel nyugtathatom meg.
- Öhm - gondolkozott el. - Ez nem biztos, hogy túl jó hír - vett idegesen egy mély levegőt.
- Miért? - húzódott le sz arcomról a mosoly.
- Emlékszel mit meséltek Henderson-ék az elmenyúzóról?
- Őszintén? Csak annyi van meg, hogy beköltözött Will testébe.
- És mivel űzték ki belőle?
- Meleggel - kerekedtek el a szemeim a felismeréstől.
- És miért pont azzal? - húzta fel a szemöldökét, mert látta, hogy megértettem.
- Mert Will azt mondta, hogy a hideget szereti - lépték el könnyek a szememet. - Ez most azt jelenti, hogy... - akadt meg bennem a szó.
- Hogy a babánk kapcsolatban állhat a hellyel lefelével - mondta ki helyettem.
- D-d-de ne go-gondoljunk m-mi-mindjárt a legrosszabbra - dadogtam. - Lehet, hogy, hogy, hogy ez is cs-csak a demodenevérek vére miatt van.
- Reménykedjünk benne - nyelt egy nagyot aggódva. - De attól tartok, hogy ha valóban az van amire gondolok... akkor ha kiiktatjuk Adams-et, Neki is ártunk, mint legutóbb Vecna halálával az összes többi lénynek.
- De Ő nem valami lény. Ő a gyermekünk. Egy aprócska ember, és Én nagyon szeretem Őt, nem hagyom, hogy baja essen, érted? - gördült le az elsó könnycsepp az arcomon, amit egyre több követett. Eddie a vállamra tette a kezeit és mélyen a szemembe nézett. Az Ő szemei is könnybe lábadtak.
- Én is nagyon szeretem Őt hercegnőm, már most ez a csöppség az életem értelme, de fel kell készülnünk rá, hogy nem ölhetjük meg csak úgy Adams-et. Nem titkolhatod tovább a többiek előtt. Szólnunk kell nekik és együtt kell kitalálunk valamit, mert az Ő szándékuk annyi lesz, hogy végezzenek a "főgonosszal" és ha semmit nem tudnak a babáról, akkor bizony nem fogják kímélni bármi mást mondunk nekik, érted? - mondta teljesen komolyan, majd magához húzott és szorosan megölelt.
- Még nem lehet. Előbb oldjuk meg az ügyet a laborral. Már jó nyomon járunk, és nem akarom, hogy ne gondoljanak rám teljes értékű harcosként. Most gondolj bele ha ennyi ember kezd el egyszerre aggódni értem... Meg sem tudnék moccanni, mindenki vigyázni akarna rám, és nem elég, hogy egy ember kiesne, azaz kiesnék, hanem még plusz teher is lennék a csapat számára. Pedig tudom, hogy szükségük lesz rám. Crawford azt hiszi, hogy mindent tud rólam, ezért annyira biztos magában. De azóta fejlődtem és változtam, legalábbis remélem, és tudom, hogy ha olyasmit teszek amire nem számít azzal legyőzhetem.
- Rémisztően felelőtlen vagy még mindig, ugye tudod? - sóhajtott.
- Tudom - feleltem szomorúan.
- De sajnos igazad van, kellesz a csapatnak és nem szabad, hogy most őrüljenek meg. Te vigyázol a picire, Én pedig vigyázok rád és túl fogjuk élni az első összecsapást. Aztán pedig elmondjuk a nagy hírt, és igyekszünk rájönni, hogy mi baja van a babánknak és, hogy kapcsolódik-e a másik dimenzióhoz. Csak addig ne menj közel semmilyen hő forráshoz, próbáld meg hidegen tartani a pocakod és közben nem megfagyni. Menni fog? Jó lesz így?
- Azt hiszem igen - bólogattam.
- Tarts ki hercegnőm, minden rendben lesz, okés? - kezdte el símogatni a hátamat.
- Köszönöm - bújtam oda hozzá szorosabban.
   - Vissza jöttök még ma? - lépett be a konyhába Dustin.
- Igen megyünk - vágta rá Eddie és azonnal el is indultunk. Vissza sétáltunk és ismét leültünk a földre, csak most igyekeztem a lehető legtávolabb ülni a kandallótól.
- Nem úgy volt, hogy fázol? - kérdezett rá Tizi.
- Azóta már száradt kicsit a ruhám és így már annyira nem.
- Rendben srácok, tehát Becca, Eddie - nézett ránk Steve. - Arra jutottunk, hogy valószínűleg az történt, hogy a Robin álltál emlegetett szórólapokat ezek a gyerekek mind ki töltötték, mert azt hitték, hogy olyanok lesznek mint a képregényekben, a szülők pedig engedték, mert azt hitték, hogy vicc. Most az a tervünk, hogy újra felkeresünk néhány szülőt és rá kérdezünk a szórólapokra. Ha a többség azt mondja, hogy töltöttek ki ilyesmit, akkor először is kerítünk egy ilyet Erica-nak, hogy a tervünk ezen részét véghez vihessük, aztán pedig megpróbáljuk kideríteni, hogy vajon hány gyerek van még akik jelentkeztek, és esedékes, hogy bele kerüljenek Crawford csapdájába, hogy meg tudjuk védeni Őket - magyarázta el a férfi amiről addig beszéltek amíg nem voltunk itt.
- És még mindig ott a lehetőség, hogy megcélozzuk gyengébb gyerekek fejét, hogy felmérjük a labort - tette hozzá Nancy. - Ott van például Kenny Wilson, Őt valószínűleg még nem képezték ki annyira, hogy bárkit is az elméjén kívül tudjon tartani vagy megölni valakit odabent, sőt azt is kétlem, hogy már be tudna lépni a saját tudatalattiába - részletezte a gondolatmenetét.
- Vagy ott van az a kölyök is akinek legelőször körül néztem a szemeivel, ha jól emlékszem Philip Robinson a neve. Ő elég sokat tudott, és nyugodt volt, de elég gyengének tűntek a képességei - vetettem fel ezt a lehetőséget is.
- Remek ötlet Becca - vágta rá Nancy.
- És mi van Frank Peterson-nal? Ő volt az első Hank után, és élve vitték el, szóval lehetséges, hogy jóval többet látott mint mások - szólalt meg Dustin is.
- Vele az a gond, hogy már régóta ott van és Ő is képes lehet arra amire Hank - mondta ki Lucas amire éppen gondoltam.
- Igaz - gondolta át újra Dustin.
- Szerintem kezdjük Kenny-vel és ha túl keveset tud akkor folytatjuk Philip-pel, ha vele is gond lesz akkor ott van a kis Parker Harris is, Ő ha jól emlékszem másfél hete "halt meg", vele is próbálkozhatunk. És ha még mindig nem elég az infó, akkor megkockáztatjuk Frank-et is, rendben? - nézett körbe rajtunk Steve, mi pedig mind bólogattunk. Ismét össze állt egy zseniális terv, és már nagyon közel járunk a megoldáshoz. Remélem sikerülni fog.