A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟘𝟙

/Becca szemszöge/ /1988.10.17./

   - Ez volt... ÉLETEM LEGKIRÁLYABB FELLÉPÉSE! - sikítottam ahogy kiértünk az utcára. - Honnan tudtad, hogy azt hiszik majd, hogy kötelekkel csináltuk? - fogtam meg Eddie kezét és kezdtem el ugrálni örömömben. Teljesen kifulladtam, de nem tudtam abba hagyni az örvendezést, mert annyira király volt ez az egész. A szám közepén Eds úgy döntött, hogy az óriási tömeg előtt fogja használni az erejét, és felemelt minket az emberek fölé. A levegőben énekeltünk és gitároztunk. Óriási adrenalin löket volt, és a közönség reakciója egyszerűen észveszejtően jó érzés volt. Oda meg vissza voltak a látványért. Nem bélyegeztek meg boszorkánysággal, nem akartak kísérletezni rajtunk, egyszerűen nem varázslatnak, hanem egy nagyon menő mechanikai trükknek nézték a kis mutatványunkat. Ezek az emberek nem gondolkoztak, csak megélték a pillanatot, ahogy Mi is. Valójában azt sem tudjuk, hogy hogyan keveredtünk fel egyáltalán a színpadra. Egyszerűen csak járkáltunk egy furcsa országban, ahol most voltunk életünkben először, és rábukkantunk egy nagyon királyul hangzó metálegyüttes koncertjére. Persze jegyünk nem volt, így megpróbáltunk beszökni, de a durván rémisztő biztonsági őreik elkaptak. Ezt a jelenetet kiszúrta a banda énekese is. A nyáron már felléptünk számos helyen, így felismert, és nem hagyta, hogy kidobjanak, hanem felhívott a színpadra, mi pedig persze lelkesen belevágtunk. Egy furábbnál furább néppel találtuk szembe magunkat, de imádtam minden pillanatát.
    - Ezek magyarok, nem bonyolítanak túl semmit - vágta rá Eds büszkén a kérdésemre, hasonló rajongással mint Én.
- De hát látták, hogy véletlenül keveredtünk oda - mondtam lelkesen hitetlenkedve.
- Biztosan azt hiszik, hogy megrendezett - legyintett egyet nevetve.
- Ahhjj ez annyira király volt - őrjöngtem. - Mi is volt a banda neve? - gondolkoztam el teljes elképedve azon, hogy elfelejtettem.
- Azt hiszem Omega - vágta rá azonnal.
- Igeen, imádoom - sikítottam.
- Én is, nagyon állat - vágta rá. - Gyere! - jelentette ki hirtelen, majd megfogta a kezemet és elkezdett maga után húzni.
- Hová? - kezdtem el meglepődötten kacagni.
- Csak gyere! - kiabálta újra, majd elvetemülten hátra mosolygott rám. Istenem, már megint mire készül ez az őrült?
- Jólvan, jólvan - feleltem már kissé lihegve.
- Megjöttünk! - mondta lelkesen, miközben megállt egy gyönyörű szép szökőkút mellett, és szembe fordított magával. Az éjszakai égbolt, a város fényei és a csobogó víz látványa egyszerűen meseszép volt. Éreztem ahogy néhány apró szélfuvallat érintgeti a bőrőm, de annak ellenére, hogy ősz van, egyáltalán nincs hideg. Hallottam ahogy a távolban egy utca zenész játszik egy lágy dallamot a harmónikáján. Magával ragadott az idilli pillanat, miközben életem szerelmének boldogságtól ragyogó arcát pásztáztam a tekintetemmel. Imádtam, de meglepett, hogy Eddie Munson pont egy szökőkúthoz sietett ennyire.
- Ez gyönyörű, de mit keresünk Mi itt? - érdeklődtem értetlenül, de boldogan mosolyogva.
- Tudod szívem... - kezdett bele édesen az arca elé húzva a haja egy részét, és tekergetni kezdte mintha zavarban lenne - van egy nagy álmom.
- Elég sok nagy álmod van - jegyeztem meg fülig érő szájjal.
- Tudom, de ez a legnagyobb - mondta hatalmas beleéléssel, majd elengedte a haját nagy lendülettel, és láttam ahogy a szemeiben megcsillan az őszinte vágyódás. A kezeit összefonta az enyémekkel, és mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe.
- Hallgatom édesem - mosolyogtam rá kíváncsian, és már csak a lelkesedésétől is elérzékenyülve.
- Tudod, hogy miért nem volt még mindig esküvőnk? - kérdezett rá, mintha nem lenne egyértelmű a válasz.
- Mert még nem kifejezetten értünk rá az esküvő szervezésre? Ott volt a majdnem egy évig tartó turné Ronnie-val, aztán pedig csak pár hónapot töltöttünk otthon és már neki is vágtunk a világnak. Gondolom nem egy bekokózott, Vegasi, semmit nem érő "igen"-re vágyik egyikünk sem, és majd ha huzamosabb ideig letelepedünk otthon, akkor a családunkkal tartjuk meg - magyaráztam el azt, ahogyan Én láttam a dolgot.
   - Igen, a családunkkal - nyomta meg határozottan az utolsó szót. - Majd Alexander és Wayne egyszerre kísér téged az oltárhoz. Max és Dustin lesznek a tanúink. Steve és Nancy szervezi majd a legény- és leánybúcsút. Ronnie-ra bízzuk majd a zenét. Marry az embereivel majd gondoskodik az ételről. Elle pedig tortáról, mert imádom ahogy süt, mindenképpen Elle Jones felé tortát szeretnék. A barátaink közül minden lány és nő koszorúslány lesz, és a fiúk és férfiak pedig a kísérőik - hadarta el, majd tartott egy kis szünetet, és bár nagyon aranyosnak találtam, még mindig nem értettem, hogy hová szeretne kilyukadni. - És amikor már ott állnál velem szemben az oltárnál, és arra kerülne a sor, hogy egymás ujjára húzzuk a gyűrűket... akkor a pici fiunk vagy lányunk odatotyogna hozzánk az apró kis lábacskáin a párnával - kezdett el gügyögve beszélni és a mutató és a középső ujjával sétálást mutogatni a levegőben - és Ő adná a kezünkbe őket - fejezte be, majd egy reményteljes sóhajtás hagyta el az ajkait. Ezek után bele nyúlt a zsebébe, elő vett egy érmét, a szájához emelte, majd csukott szemmel nyomott rá puszit, aztán pedig oda tartotta az Én szám elé is. Becsuktam a szemem. Azt kívánom, hogy teljesüljön ez a mindennél édesebb, és tökéletesebb vágy. Nyomtam egy puszit Én is az érme másik oldalára, Eddie pedig ezzel bele is hajította a szökőkútba.
- Annyira szeretlek - sóhajtottam könnybe lábadt szemekkel.
- Én is téged hercegnőm - felelte, majd gyengéden végig simította az arcom és odahajolt hozzám egy lassú, meghitt csókra.
- Olyan édes vagy, és ez olyan jó lenne istenem, most ez lett minden vágyam - hadartam letörölve egy kicsorduló könnycseppet az arcomról.
- Ennek nagyon örülök. Féltem, hogy nagyon nem tetszene, ha azt mondanám, hogy még több év mire esküvőnk lesz, ez miatt a "kis hülyeségem" miatt - fújta ki megkönnyebbülten a levegőt.
- Jajj Te, ez legszebb "kis hülyeség" a világon - vettem a kezeim közé az arcát, majd nyomtam egy gyors puszit a szájára, aztán pedig elengedtem és ismét megfogtuk egymás kezeit.
- És valójában... Már bőven elég stabil az anyagi helyzetünk... és... baba biztossá lehetne tenni a lakókocsit - kezdett el cukin ringatózni jobbra balra, egy széles, ugyanakkor kissé félénk mosollyal. Teljesen vörös volt az arca, és láttam rajta, hogy kicsit el is van érzékenyülve. Én viszont nem csak kicsit voltam. Teljesen oda voltam a gondolatért. Egyszerűen nem lehetett volna letörölni a vigyort az arcomról.
- És biztos vagyok benne, hogy jó szülők lennénk... - kezdtem el Én is, hozzá hasonlóan ide-oda illegetni magam. Az Én arcomba is felszökött a vér.
   - Akkor ezt megbeszéltük - vágta rá hatátozottan, majd egy hirtelen mozdulattal felkapott és elkezdett sétálni velem a lakókocsi irányába.
- Hová megyünk? - kérdeztem serényen, már picit sejtve a választ.
- Gyereket csinálni - mondta zavarbaejtően komolyan.
Már látszott rajta, hogy kezd fáradni, de azért is elcipelt a lakókocsiig és közvetlenül mellette letett. Arra számítottam, hogy azért bemegyünk mielőtt nekem esik, de nem így lett. Még észhez sem tértem mikor megéreztem, hogy a testem a jéghideg lakókocsi oldalának vágódik. Eddie az egyik kezével elkapta mindkét kezemet, és erőteljesen a fejem fölé szorította őket, a másik kezével pedig durván rámarkolt a csípőmre. A teljes testét neki feszítetette az enyémnek, és valószínűleg számára eléggé kényelmetlen helyzetben hívta egy vad táncba a nyelvemet. Hosszú percekig tartott köztünk a heves csókolózás, mire elengedte a derekamat és a kezével elkezdett matatni a kilincs után. Nagynehezen megtalálta, megrántotta, és miután az ajtó kivágódott a csókunk megszakítása nélkül próbáltunk meg valahogyan bejutni a lakókocsiba.
Miután ezt a manővert is sikeresen véghez vittük, egy pillanatra mégis csak el kellett engednie, hogy bezárhassa az ajtót, és levehesse a bőr dzsekijét. Én az ágy mellett állva vártam rá, közben pedig Én is levettem a farmer kabátomat. Oda lépett hozzám, majd gyengéden az arcomra helyezte az egyik kezét. Megcsókolt, majd lassan végig simítva a fejemen vezette el a kezét a tarkómig, miközben a másik kezét az oldalamon húzta végig. Bele mosolygott a csókunkba, majd óvatosan ledöntött az ágyra. Fölém tornyosodott és vad vágyakkal a szemében, mégis gyengédséget sugrázóan nézett rám.
- Szeretlek - suttogta.
- Szeretlek - suttogtam. Ismét össze tapadtak az ajkaink. Pillanatokon belül azt vettem észre, hogy engedély kérően megfogja a pólóm alját. Azonnal megemelkedtem kicsit, és hagytam, hogy levegye a ruha darabot a hegek helyett mára már tetkókkal borított felső testemről. Ezek után magáról is lekapta a pólóját, majd kínzóan lassan elkezdte kicsatolni az övet a nadrágomon. Ezalatt végig az Ő hihetetlenül szexi testét nézve csorgattam a nyálam. Egy kéjes sóhaj hagyta el a számat, mire Ő egyre gyorsabban igyekezett megszabadulni a nadrágjainktól is. Az utóbbi időben elég sok extrém fura dolggal kísérletezgettünk, feszegettük a határainkat és minden őrültséget kipróbáltunk ami csak eszünkbe jutott. De ez ma nem így volt. A mai végig érzéki és romantikus volt, akkor is ha éppen hevesek és erőteljesek voltak a mozdulataink. Ma szeretkeztünk, és semmi olyan dolog nem történt amire később nem tudtunk volna büszkén vissza emlékezni. Persze nem tudhattuk biztosra, hogy pont ezen az éjszakán történik-e majd meg, de mindig erre az éjszakára fogunk úgy tekinteni, mint az új, családos életünk első lépése.