A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟙

   Mindannyian egységesen Hank Crawford fejét céloztuk meg, hiszen Ő tudhatja a legtöbbet és valószínűleg neki sokkal több helyre van bejutási lehetősége mint a többieknek. Mindemellett valószínűleg fog beszélgetni az apjával így az Ő arcát is láthatjuk majd és célkeresztbe vehetjük az Ő elméjét is. Erősen koncentráltam, és elkezdtem érezni, ahogy az elmémet teljesen átjárja a nyugalom és kitárul számomra a világ. Bele merültem először csak a saját fejembe, aztán pedig birtokba vettem Hank-ét is. Bekerültem a sötétbe aztán pedig felolszlott körülöttem a feketeség és egy rideg, hófehérre festett szobában találtam magam. Körül néztem és nem láttam semmi mást csak a fehér falakat, és egy szimplán ránézésre is kényelmetlennek tűnő vaskeretes ágyat. Kezdtem megijedni, hogy ezúttal nem fognak velem egyhelyen megjelenni a többiek. Már viszonylag régóta vagyok itt, és Én erre nem koncentráltam külön rájuk is, mert először evidensnek tűnt, hogy ha mind egy elmébe lépünk be, akkor ott találkozunk. Most viszont kezdem azt hinni, hogy ezt elrontottam. Lehet, hogy csak máshol kötöttek ki és keresnek valahol, jobb lesz ha most inkább kimegyek a szobából és megpróbálom megkeresni Őket.

/Eddie szemszöge/

   Bármennyire is erőlködtem, nem jutottam be Hank elméjébe. Nem tudtam, hogy a többiek ott vannak-e már, de kezdtem aggódni, hogy nekem nem fog menni. Elgondolkoztam azon, hogy most inkább pihentetem egy ideig, leveszem a kendőt, felülök és majd egy kis idő múlva újra próbálom. Hosszú percek teltek el, és még mindig nem történt semmi, egyszerűen nem tudtam bejutni. Eldöntöttem, hogy tényleg várok egy kicsit, hátha a koncentrációmmal van a gond. Felültem, és levettem a szememről a kendőt.
- Mi az? Mi van Eddie? Mi történt? - suttogta idegesen Max, miközben oda rohant hozzám.
- Nem tudom, valamiéret nem megy - suttogtam Én is, hogy ne zavarjam meg Beck-et.
- Semmi baj, pihenj egyet, majd megpróbálod újra - fogta meg bíztatóan a vállamat.
- Rendben - bólintottam.
   Éppen ebben a pillanatban viszont meghallottam, hogy valaki gyors léptekkel közelít.
- Srácok valami gáz van - rontott be Dustin a szobába. - Steve és Nancy nem tudnak bejutni Hank elméjébe, és ahogy látom Eddie sem. Mike most csekkolja éppen, hogy Tizinek és Kalinak sikerült-e. Becca bejutott? - hadarta el egy levegővel, elég hangosan.
- Szerintem igen, szóval halkabban egy kicsit haver - vágtam rá. Eközben pedig Mike is be rohant a szobába.
- A lányoknak sem ment, szerintem ez nem fog működni - jelentette ki.
- De, szerintünk Becca-nak sikerült - mutatott rá Max az említettre.
- Tudunk kommunikálni vele? - kérdezett rá Mike.
- Próbáljuk meg, vörös légyszíves dobj ide egy törölközőt - mosolyogtam rá a Mayfield lányra aki azonnal meg is tette amire kértem. Felálltam és magamra terítettem a törölközőt, mert annak ellenére, hogy égett a tűz a kandallóban, elég hideg volt átázott ruhában. Kimásztam a medencéből, és oda térteltem Beck medencéje mellé, majd óvatosan megfogtam a kezét.
- Hallasz engem hercegnőm? - tettem fel bizakodva a kérdést.
- Igen - remegett meg a lány hangja.
- Minden rendben? Bent vagy Hank elméjébe? - hadartam aggódva.
- Igen, de Ti hol vagytok? - hebegte. Látszott rajta, hogy nagyon kellemetlenül érzi magát.
- Kicsim, mi nem tudtunk bejutni. Egyikünk sem. Bármennyire is koncentráltam, olyan volt mintha valami megakadályozna. Gyere inkább ki, egyedül ez nagyon veszélyes lehet. Majd kiválasztunk egy másik gyereket.
- Rendben - felelte határozottan.
   Vártam, hogy egyszerűen csak felüljön, levegye a kendőt vagy valami, de nem történt semmi. Néztem az arcát, és az sem volt túlzottan bíztató, hogy szüntelenül remegtek az ajkai.
- Nem megy - nyögte ki végül.
- Miért? - kérdeztem rémülten.
- Nem tudom, nem megy, nem tudok kijönni. Olyan mintha valami vissza tartana - mondta akadozva.
- Ezt meg hogy érted? - kezdtem pánikolni.
- Hank.
- Mi van vele? - faggattam.
- Itt van - nyöszörögte.

/Becca szemszöge/

    Éppen a nyugtalanító, rideg épület hófehér folyosóit jártam a többiek után kutatva, miközben Eds közölte, hogy Ők nincsenek itt. Ekkor pedig egyre hangosabb lépteket hallottam, ami megrémített, hiszen ha a ez nem a barátaimtól származik, akkor lehetséges, hogy bajban vagyok. Nem sokkal később feltűnt egy alak. Ahogy közeledett egyre kivehetőbb lett, hogy majdnem kopaszra vágott haja van, hálóinget visel és, hogy alig lehet 12-13 éves. Miután teljesen láthatóvá váltak az arcvonásai is azonnal felismertem, hogy Ő itt Hank Crawford, akinek éppen az elméjében vagyok.
- Becca Jones - mondta ki a fiatal fiú a nevemet, mintha készült volna arra, hogy itt leszek, közben pedig elkezdett közeledni felém. - Tudtuk, hogy előbb-utóbb megjelensz itt.
- Honnan? - lepődtem meg.
- Több száz feljegyzés készült rólad. Dr. Brenner tanulmányozta a viselkedésed és, hogy mire vagy képes. Könnyedén ki lehetett számolni, hogy amint kiszivárog bármi arról ami itt folyik és tudomást szereztél róla, mindent meg fogsz tenni, hogy megállítsd... Főleg, hogy ha Te nem lennél, akkor ez az egész nem jött volna létre - mondta kísértetiesen komolyan és felnőttesen. - Az apám felkészített rá, hogy egyszer majd belépsz az elmémben. Sokat dolgoztunk azon, hogy ezt észre tudjam venni és meg tudjalak keresni idebent. Ahogy azt is sokat gyakoroltuk, hogy hogyan ne engedjem be a társaidat és, hogy hogyan csinálják belőled agyhalottat, hogy ne tehessétek tönkre amit az apám felépített - váltott át egyfajta gyerekesebb stílusra, de teljesen komolyan beszélt. Olyan volt mintha előre begyakorolta volna. Egyszerűen hátborzongató ez az egész, nem tudom, hogy mit tehetnék. Nem bánthatom, de nem is hagyhatom magam, nem tudom, hogy mit csináljak.
- Hank, figyelj rám. Nem kell ezt tenned - hebegtem kétségbeesésemben.
- Mit? Jézusom Beck mi történik? - hallottam meg Eddie aggódó hangját, de úgy döntöttem, hogy nem válaszolok rá, hátha még nagyobb bajba sodornám vele magam.
- Már hogy ne kéne, az apámnak rengeteg munkája van ebben, ezt nem veheted el tőle - csattant fel.
- Az apád rossz ember, de neked nem kell annak lenned. Tudom, hogy nem akarod ezt tenni. Tudom, hogy Te nem akarsz megölni más gyerekeket és nem akarod, hogy tudósok kínozzák Őket és olyasmire kényszerítsék amit nem akarnak - próbáltam nyugtatóan beszélni hozzá.
- Itt minden gyerek szeretne szuperhős lenni - mondta, és mintha kicsit elszomorodott volna.
- Ezt meg hogy érted? - néztem rá zavartan.
- Ők akartak szupererőt - remegett meg a hangja. Végre tényleg egy gyereket láttam magam előtt. Meg volt szeppenve és elő bújt belől az a gyermeki ártatlanság amit látnom kellett ahhoz, hogy őszintén segíteni akarjak neki.
- Hank drágám ezt Te honnan tudod? - néztem rá komolyan, de igyekeztem kedvességet sugallni. Szerettem volna ha bízik bennem, talán még a segítségemre is lehet.
- Jelentkeztek - nyögte ki, és könnybe lábadtak a szemei.
- Kérlek mondj el mindent amit tudsz kicsikém és segítek, hogy vége legyen - tettem felé óvatosan egy lépést.
- Az apám fejét is fel fogod robbantani? - mondta lassan, majd úgy nézett fel a szemembe mintha félne tőlem.
- Nem, nem, nem dehogy is. Csak meg kell értetnünk vele, hogy amit csinál az rossz - léptem oda hozzá és megfogtam a vállait. - Mondj el nekem mindent, oké? És segíteni fogok.
- Nem lehet, nem beszélhetek. Meg kell, hogy öljelek - váltott át véresen komoly hangnemre és az erejével ellökött magától, Én pedig egy hatalmas csattanás kíséretében először egy falnak aztán pedig a padlóra borultam.
- Hank kérlek, nem akarlak bántani - nyöszörögtem. Ő erre nem mondott semmit, csak újra használni kezdte az erejét. Neki szorított a falnak, a torkomból pedig felszakadt egy rémült sikoly. Nem tudtam mit tenni. Éreztem ahogy megfeszülnek az izmaim és nem tudok megmozdulni sem. Azt hittem, hogy most tényleg itt a vég. Ha idebent meghalok akkor valószínűleg a testem sem ébred fel soha többé. Rettegtem, hogy vajon mi fog történni.
- Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy itt láttuk egymást. Ég veled Becca Jones - nézett bele mélyen a szemembe. Azt vártam, hogy végezni fog velem, hogy azért mondta ezt, hogy megadhassa a kegyelemdöfést, de nem így lett. A fiú egyszerűen csak kilökött az elméjéből. Rémülten, levegőért kapkodva riadtam fel a fizikai testemben.
   A többiek azonnal rám vetették magukat, hogy meséljem el mi történt odabent. A csapat összes tagja leült a kandalló mellé Én pedig szóról szóra próbáltam idézni a Hank-el való beszélgetést, majd hosszan elemezni kezdtük azt.