A Vérünk Valódi Tüze #3 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟘𝟝

* * *
/Eddie szemszöge/ /1988.12.09./

   - "I don't need no needle to be giving me a thrill" - énekelte Beck együtt a rádióval ami most éppen a Bad Medicine-t üvöltötte, miközben Róma felé száguldottunk.
- "And I don't need no anesthesia or a nurse to bring a pill" - énekeltem a következő sort.
- "I got a dirty down addiction that doesn't leave a track" - következett ismételten a hercegnőm
- "I got a jones for your affection like a monkey on my back" - mosolyogtam a mellettem ülő lányra a szöveg közben.
- "There ain't no paramedic gonna save this heart attack" - énekeltük egyszerre, felfokozva ezzel a hangulatot.
- "When you need" - nyomtam oda hangosan.
- "That's what you get for falling in love" - énekelte alá Jones halkabban, és így folytattuk tovább.
- "Then you bleed"
- "You get a little and it's never enough"
- "And then you're on your knees"
- "That's what you get for falling in love"
- "Now this boy's addicted 'cause your kiss is the drug" - énekeltük ismét együtt felkészülve a refrénre. - "Oh, oh, oh, your love is like bad medicine" - üvöltöttük. "Bad medicine is what I need / Oh, oh, oh, shake it up, just like bad medicine"
- "So let's play doctor, baby, c..." - folytattam, de már egyedül, és a végére elhalkultam Én is, mert Beck a szája elé kapva a kezét elrohant, valószínűleg a mosdóba.
   Szegénykém, mostanában nagyon sokszor van rosszul, szinte minden reggelt hányással kezd. Lehet, hogy hirtelen túl sok volt neki ennyi utazás. De azon sem lepődnék meg ha azokkal a kajákkal lenne a baj amiket mostanában eszik. Most komolyan, ki eszi az uborkát majonézzel és rágcsál hozzá jeget? És az is furcsa, hogy bármikor fűvel, vagy piával kínálom elutasít. Viszont egy szóval sem említette, hogy le akarna szokni vagy ilyesmi. Nem mindig értem, hogy mi zajlik éppen a fejében, de mostanában ez egyre többször van így. Beck mindig is dilis volt, na de ennyire? Mindegy is... Rómában majd pihenünk kicsit többet, hátha jót tesz majd neki.
   Tovább énekelgettem miközben vártam, hogy Becca vissza jöjjön. Nem tartott sokáig, mert perceken belül vissza jött Sydney-vel a kezében. A szülinapja óta szinte folyton az ölében van, el sem lehet őket választani egymástól. Már december van, de Jones a születésnapja óta minden egyes nap elmondja, hogy mennyire hálás nekem mindazért amit aznap kapott. Azt hittem, hogy a Louvre lesz a legnagyobb durranás, de Sydney vitte a pálmát.
- Minden rendben? - kérdeztem aggódva felé fordítva a tekintetem mikor leült.
- Persze - mosolygott rám meglepően boldogan.

/Becca szemszöge/

   Ahj atyám ez nem fog menni. Már november óta tudom, hogy terhes vagyok, hiszen elég egyértelműen közölte a szervezetem. De Eddie-nek nem mondtam el. Karácsonykor akartam elé állni azzal, hogy idén nekem van egy életre szóló, pénzben kifejezhetetlen ajándékom a számára, azaz számunkra. De úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen leszek kibírni addig. Már elkezdőtek a reggeli rosszul létek, a kívánósság és minden más amiről azt hittem, hogy csak később fog bekövetkezni. És iszonyatosan ki szeretném már mondani és együtt örülni neki. Istenem, túl boldog vagyok ahhoz, hogy ezt magamban tartsam. Még túl sokára lesz karácsony, elmondom neki most.
   Vettem egy nagy levegőt, és ki akartam mondani, de Eds előbb szólalt meg.
- Hé, hé, hé Harrington mondani akar valamit - nézett mélyen a belső visszapillantó tükörbe. Én azonnal hátra néztem és megláttam egy homályos, Steve alakú foltot amit Sydney azonnal el is kezdett ugatni. Mindig ezt láttuk, ha valamelyikünk belépett a sötétbe és megkeresett minket. Általában ez akkor történt meg ha beszélni szerettek volna velünk, és ilyenkor mindig beléptünk hozzájuk Mi is. Munson azonnal lehúzódott az út szélére, leállította a motort és mindketten elindultunk a belső tér felé. Fehér zajra állítottam a rádiót, Ő pedig keresett két kendőt bekötni a szemeinket. Leültünk mindketten a padlóra, Sydney persze teljes természetességgel belehuppant az ölembe és miután elhelyezkedett elkezdtünk koncentrálni. Pillanatokon belül Eddie és Én már bent is voltunk a sötétben ahol Steve görcsösen fel-alá járkálva várt minket.
- Mi az? Mi történt? - kérdeztem rémülten.
- Vissza tértek - mondta idegesen.
- Kik vagy mik? - csattant fel Eds.
- A hellyel lefelé, a szörnyek, a szupergyerekek, MINDEN - őrjöngte Harrington.
- Mi? De hát ez hogy történhetett?! A rendőrség lezárta a labort, és majdnem minden ott dolgozót le is csuktak, ki volt rajtuk kívül képes rá? - akadtam ki.
- Adams utódja. Mi ezt nem tudtuk, de szinte azonnal amnesztiát kaptak, mert az egészet rá tudták húzni csak Brenner-re. Adams nem okozott volna gondot, de a saját emberei meggyilkolták, és aki át vette a helyét befejezte amit Brenner elkezdett. Halott gyerekekbe fecskendezte Becca denevérméreggel teli vérét, ami mint kiderült hónapok alatt sem veszítette el a hatását, a kis műveivel pedig vissza állította annak a szörnyű helynek egy még rosszabb változatát - hadarta el a levegőt kapkodva, miközben a hajába kapaszkodott.
- Mégis honnan tudtok ennyi mindent? Mióta tart ez? - akadt fent Eddie ezen a kis részleten, ami engem is nyugtalanított. Nélkülünk küzdöttek volna?
- Nancy és Én tegnap érkeztünk haza, Dustin-ék ekkor számoltak be arról, hogy hetekkel ezelőtt elkezdődtek a rejtélyes eltűnések, szokás szerint nyomozni kezdtek, kiderítettek sokmindent és nem is akartak szólni, de nagyobb a gond mind hitték. Haza kell jönnötök, amilyen gyorsan csak tudtok! Szükségünk van rátok! - mondta szaggatottan.
- Azonnal indulunk - vágta rá határozottan Eddie, és már ki is lépett a sötétből, hogy elindulhassunk.
- Tartsatok ki! Nagyon messze vagyunk, de megyünk ahogy csak tudunk - próbáltam nyugtatólag hatni rá.
- Köszönjük - mondta hálásan, de kissé sürgetően, majd Én is kiléptem, felvettem Sydney-t és Eddie mellé ülve remegő kézzel kezdtem el símogatni a kiskutyámat.
   Na most... most biztos, hogy nem szólhatok Eddie-nek a babáról. Nem engedne harcolni. Várjunk csak... Felelősség teljes szülő lennék, ha veszélyeztetném a saját és ezzel az Ő életét is? És Eds? Eds-nek is megígértem, hogy többé nem kerülök életveszélyes helyzetbe. És Sydney? Sydney-t rábízom anyára. De a többi problémám nem oldható meg ilyen könnyen. Nem tudom, hogy mi tévő legyek. Nem merek teljes értékű tagja lenni így a csapatnak, de azt sem akarom, hogy kizárjanak és nélkülem csináljanak mindent. Kibaszottul szar egy helyzet az már biztos. Most rohadtul elszívnék egy spanglit, hogy megnyugodjak, de még ezt sem tehetem meg. Azt hittem, hogy ennél sokkal könnyebb lesz ez az egész, és lehetek ugyan olyan mint eddig. Azt hittem, hogy továbbra is lehetek vad, laza, gyerekes és dilis, de basszus nem tehetem. Túl hirtelen kell érett felnőtté válnom, és egyszerűen nem tudom, hogy hogyan fogom ezt megoldani. Hawkins és a szeretteim bajban vannak, nem hátrálhatok meg, de annyira félek, hogy baja esik a kicsikémnek. Most nem... nem tiszta a fejem. Nem vagyok képes épkézláb gondolatokat szőni azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kéne hozzá állnom ehhez az egészhez. Most akkor szóljak Eds-nek? Ne szóljak Eds-nek? Harcoljak? Ne harcoljak? MIT CSINÁLJAK?
   - Hahó! Hercegnőm, figyelsz rám? - figyeltem fel Eddie hangjára.
- Bocsi, csak kicsit elmerültem a gondolataimban. Elmondod újra? - próbáltam nyugodtságot színlelni.
- Semmi gond. Csak azt kérdeztem, hogy minden rendben van-e - mosolygott rám.
- Persze, csak kicsit felzaklattak a történtek, de úgyis megoldjuk. Nekünk sosincs lehetetlen - mosolyogtam vissza bíztatóan.
- Pontosan - bólintott.
- Kapcsolhatok zenét? - kérdeztem zavaromban, de Én magam sem értettem, hogy, miért kérdezek erre rá.
- Persze - válaszolt furán, hiszen Ő sem értette a kérdést. Remegő kézzel kezdtem el keresgélni a kazik között, és most mindenképpen olyasmit akartam ami jó hangulatot teremt, de valahogy semmihez sem volt kedvem. A Metallica mindig jó. Hirtelen csak az "...And Justice for All" albumuk akadt a kezembe, ami ilyen téren kissé semleges, de figyelemelterelésnek tökéletes. Beraktam a lejátszóba, hátradőltem az ülésben, majd továbbra is idegesen símogattam Syd-et, csak most már próbáltam nem elveszni a gondolataimban. Több napos idegörlő utazás elé nézünk, szóval semmiképpen sem szabad hagynom, hogy eluralkodjon rajtam a pánik, hiszen ha letérünk az autópályáról akkor navigálnom, és nemsokára vezetnem is kell, hogy Eds pihenhessen, ott pedig figyelnem kell.