A happy, little accident [HU]

Bevezető

1. rész

Írói szemszög:

Az esőcseppek halkan kopogtak az Odú ablakán. A lány izgatottan tekergette barna, göndör tincseit, miközben kezében tartotta pár perce kapott levelét. Már másodszor futott át a sorokon, először el sem hitte, hogy végre visszatér szeretett iskolájába. Ekkor azonban kivágodótt az ajtó, és a vörös hajú lány lépett be lelkesen.

- Mio, mondd, hogy te is megkaptad! - tette fel az őt izgató kérdést, Ginny Weasley.

- Eleinte el sem hittem, de itt van, te is láthatod! - ujjongott a Granger lány is - Remélem Harry és Ron is visszajön velünk. Olyan jó lenne együtt tölteni ezt az évet is, ezúttal lehetőleg nyugalomban! - sóhajtott fel.

- Még szép, hogy visszajövünk! Mit gondoltál, az utolsó évünkre képesek lennénk titeket egyedül hagyni? - lépett be a szobába a sebhelyes fiú.

A két lány egy pillanatra ledöbbent, szinte nem tudták felfogni, amit a barátjuk mondott.

- Hallottátok Harryt, nem is értem hogy fordulhatott meg a fejetekben ilyen őrültség! Kihagyni egy roxfortos évet, elment az eszetek?!- nevetett fel Ron, látva a lányok reakcióját.

Ginny és Hermione örömükben a fiúk nyakába vetették magukat. Harry boldogan csókolta meg barátnőjét, aki szívesen viszonozta is ezt. Ron és Hermione csupán egy ölelést váltottak, hiszen az ő kapcsolatuk nem teljesen itt tartott. A háború után megpróbáltak ugyan többek lenni, mint barátok, de hamar belátták, hogy nem túl működő képes a dolog. Mindketten egyetértettek abban, hogy maradjon minden úgy, mint régen, ezért békésen váltak el útjaik.

-Gyerekek, mi ez a nagy ricsaj? A konyhában is hallatszik ez a nagy kiabálás - lépett be Molly Weasley a szobába.

Mindenki csendben maradt, készen álltak egy apró leszídásra, de legnagyobb meglepetésükre, nem ez történt.

- Na, mi az, már be sem avattok?? Azt hittétek, nem hallottam mi az ujjongás tárgya? Mutassátok már azokat a leveleket, Merlin szerelmére! - Mrs. Weasley szónoklatát pár másodperc csönd követte, utána azonban mindenki vidám kacagásban tört ki.

Pár héttel később:

- Ronald Weasley, iparkodj ha mondom, különben megnézheted magad ha lekésitek a vonatot!

- De anya, sehol sem találom a pálcám! - válaszolt a fiú még mindig őrülten kutatva.

- Nem azt keresed?! - mutattot a húga az asztalon heverő pálcára.
Ron megkönnyebülve futott oda, közbe Ginnynek hálálkodott.

- Mostmár elindulhatunk? - tette fel a kérdés Arthur Weasley.

A család ragaszkodott hozzá, hogy kikísérje a 4 kamaszt az állomásra, elvégre ez az utolsó alkalom, hisz Ginny is végre velük egy évfolyamra jár. Még George is velük tartott, mosolyogva nézte, ahogy befutnak a 9¾ vágányra. Még tisztán emlékezett, milyen volt az ő első utazása ikertestvérével. Fred halála mindenkit megviselt, de egyértelműen a fiúnak volt a legrosszabb. Elvesztette a másik felét, a testvérét, a legjobb barátját. Mostanra nagyából mindenki elfogadta, de elfelejteni soha sem fogják.

- Vigyázzatok magatokta, és hetente írjatok!- kiálltott még utánuk Mrs. Weasley, mielőtt végleg elhagyták az állomást.

Miután a hosszas búcsúzkodás végetért, felszálltak végre a vonatra. Üres fülke után kutatva bukkantak rá Nevillre, Seamusre, Deanre és Lunára. Rögtön köszöntek és helyet foglaltak a fülkében.