A happy, little accident [HU]

Elismerő tekintetek

20. rész

Hermione szemszöge:

Kellemes, októberi reggelre ébredtem. Az ablakon beszűrődő napsugarak lágyan simogatták az arcomat. Aznap éjjel nem volt rémálmom, talán túlságosan elfáradtam. Mosolyogva gondoltam vissza az előző, igen szokatlan estére. Meglehetősen jól éreztem magam, bár tudtam, nem szabadna. Nem az zavart (vagyis nem csak az), hogy takarodó után voltunk a könyvtárban, hanem amit csináltunk. Nem veszekedtünk, nem sértegettük egymást, még ő sem. Elbeszélgettünk a rossz emlékekről, miközben a földön ültünk, egymás kezét szorongatva. Na ez már a szabályszegésnél sokkal aggasztóbb!

Szokásomhoz híven hamarabb keltem, mint a többiek, de a fürdőszobában mégis összefutottam a Weasley lánnyal.

- Jó reggelt, Mio! Tegnap jó későn érkeztél - pillantott rám megróvóan. Néha úgy viselkedik, mint Mrs. Weasley!

- Tudom, kissé elhúzódott a bűntetés - füllentettem.

- Persze, a bűntetés! Hogyne! - itt furcsán elkezdett méregetni. - Tudom, hogy valamit titkolsz! Látszik rajtad, de ne aggódj, nem kell elmondanod - itt egy pillanatra megkönnyebbültem, - úgy is rájövök - vigyorgott. Néha elgondolkozom, miért nem a Mardekárba került!

- Nem titkolok semmit, Gin! Nem kell aggódnod, ha lenne valami, szólnék.

Helyet cseréltünk, így Ginny helyett én vettem birtokba a fürdőt. Hamar elkészültem, majd visszamentem összeszedni még pár dolgot. Ekkor halk kopogás hallatszott a szobánk ajtaján. Összenéztünk. Én rögtön realizáltam, hogy csak Ron lehet az ilyenkor.

- Ez a bátyád lesz!

- Ron??? Ő még tuti alszik, csoda ha reggeli előtt 5 perccel felébred.

- Megbeszéltem vele, hogy találkozunk reggeli előtt - magyaráztam.

- Oh, akkor már értem! Hát, sok sikert - mondta, majd megölelt és küldött felém egy bíztató mosolyt.

Ahogy kiléptem az ajtón, be is bizonyosodott a sejtésem. Ron Weasley állt előttem, teljes nagyságában.

- Jó reggelt.

- Szia, Ron.

Ron szemszöge:

Nem szokásom korán kelni, de van amiért hajlandó vagyok változtatni. Hermione belement, hogy beszéljük meg a dolgokat, ezért már megérte felkelni. Előző este nagyon sietett és ahogy láttam izgatott volt. Furcsa. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért van jóba a mardekáros gyöke... akarom mondani fiúkkal. Nagyon nehezen fogadom el mások javaslatait, de Harrynek és Ginnyek igaza volt. Hermione el tudja dönteni, kivel barátkozik, és tud magára vigyázni. Ettől függetlenül árgus szemekkel fogom figyelni a két kis menyétet, ha pedig bántani akarják, vagy ártani neki... Nem szeretnék miattuk rosszban lenni a legjobb barátommal, de azért még így is zavar. Viszont bízom benne, ha segítségre van szüksége, úgy is szól majd.

A lányt a szobájuk előtt vártam meg. Nem beszéltünk pontos dátumot, de tudtam, hogy mikor kel fel.

Reggeliig még volt vagy fél óra, bár én már így is farkaséhes voltam, de kivételesen az evés várhatott.