A happy, little accident [HU]

Fordulatok

17. rész

Pansy szemszöge:

Blaise és Dray elmentek órák után Grangerhez. Valami olyasmit mondtak, hogy nem látták ma, így tuti a gyengélkedőn van. Nem igazán értem hogy bírják elviselni. Számomra, ha már nem is sárvérűzöm le, még mindig az az okoskodó stréber. Furcsa, hogy a két fiú konkrétan összebarátkozott vele. Bár engem őszintén nem izgat túlságosan.

Amíg barátaim távol voltak rávettem magam egy kis tanulásra. Bárki bármit mondhat, erre a legjobb hely a könyvtár. Így nagyából fél órát töltöttem ott. Ennyi idő elég volt egy beadandó megírására, másra nem igazán. Mivel tudtam, másnapra nem kell semmi, így a maradékot leszartam.

Visszamentem a klubbhelyiségbe, és vártam Blaiset és Dracot. El sem tudom képzelni, mi tarthat ilyen sokáig! Granger ágyba rángatta őket, vagy mi? Melegen ajánlom, hogy ne, bár mit is gondolok!? Ő? A kis Griffendéles, okoska, szűzkislány? Biztos, hogy nem.

Rövidesen elkezdtem rohadtul unatkozni, ezért inkább megkerestem Daphne Greengrasst. A mardekáros libák között bevallom, elég sok az üresfejű. A szőke lány még egész értelmesnek számít.

Amint kiléptem az ajtómon, összefutottam a két idiótával.

- Hol a francban voltatok eddig? - kérdeztem idegesen.

Mivel válasz nem érkezett, jobban megfigyeltem őket. A barátom kinézete szokásos volt. Draco szőke haja kócos volt, a homlokára tapadt az izadtságtól és egy két helyen kisebb - nagyobb sebek borították az arcát.

- Te meg mi a faszt csináltál?!

- Kérdezd azt a mocskos, vörös patkányt! Ha jól láttam, nem kapta meg a mai adag nyugtatóját! - mondta a szőke, majd ököllel beleütött a mellette lévő falba.

- Hé, Draco, nyugi! Nem ér ennyit az az idegbeteg! Amúgy is, nem tehetsz róla, hogy féltékeny ránk! - mondta Blaise.

- Valamelyikőtök hajlandó elárulni, hogy mi történt, és mit csinált már megint az a balfasz Weasley?! Vagy esetleg elővegyem a pálcámat, és kényszerítselek titeket?! - ordítottam rájuk.

- Először is, nyugodj le te is, Pans. Másodszor röviden összefoglalva, meglátogattuk Grangert, erre megjelentek Potterék meg a két vörös. Weasley Patkány rögtön ránkszegezte a pálcáját, de végül inkább verekedést indított. Mondanom sem kell, Drake szarrá verte! Bár te sem úsztad meg azért, haver...

- És az az elmebeteg még Grangert is megütötte! Vagy ez griffendéleseknél elfogadott, hogy megütöd az állítólagos legjobb barátodat?! A Mardekár sem a jóságáról híres, de a picsába is, tudod mikor ütnék meg egy lányt! - eredetileg fehér arca, mostmár teljesen vörös volt. Nem sűrűn szokott ilyen lenni, hála Malazárnak!

- Nem tudom, min csodálkoztok. Weasley egy utolsó féreg. Én már meg sem lepődöm. Bár valóban, azért ez még tőle is sok - vontam vállat. - És Granger mit reagált?

- Totál sokkot kapott! De szószerint. Csak állt ott, mint egy szellem. Az arca majdnem olyan fehér volt, mint Dracoé alapjáraton - vigyorgott a barátom.

- Aztán Potter elvitte azt a nyomorékot, a vörös csaj meg elkísérte Grangert. Gondolom most a könyvtárban van, valószínűleg sír - mondta a legjobb barátom színtelen hangon. Nem is gondoltam volna, hogy valaha bármennyire is törődni fog a mugliszületésű lánnyal.